Just stay here with me [L.T.] (BEFEJEZETT)

7.rész "...fejezd be ezt az önpusztító életmódot!"

Faith szemszöge:

A többi beteg szó szerint ünnepelt engem és Vanessa-t. Felnéztek ránk, mert nekünk sikerült kijutni innen.

Mi már ezt nem éltük meg ennyire boldogan. Amióta visszakerültünk ide, még szigorúbban bánnak velünk.

Mióta megint itt vagyok, úgy értem nincs több remény. Megint belekerültem egy végeláthatatlan körforgásba, amiből nem lehet kilépni.

Louis szemszöge:

2 nap múlva:

A telefonom korán reggel hangosan kezdett el csörögni. Pontosítok, amúgy  már tíz óra volt, de hajnali háromkor aludtam el.

-Igen?-szóltam bele álmosan a telefonba, miután felvettem.

-Louis!-kiáltott fel anya.

-Hm?-tartottam el a fülemtől a készüléket.

Felültem, és kihangosítottam a telefont. Közben a szekrényhez mentem, hogy kivegyek belőle egy pólót.

-Miért Félicité-től kell megtudnom, hogy nem látogattad meg Faith-et eddig?!-kérdezte mérgesen.

Témánál vagyunk.

Nem elég, hogy Fizzy-től is ezt hallgatom nulla-huszonnégyben, most anya is kezdi.

-Muszáj erről most beszélnünk? Szétszakad a fejem!-nyöszörögtem.

-Kisfiam, megmondtam, hogy fejezd be ezt az önpusztító életmódot! Amióta híres vagy, más nem csinálsz a szabadidődben, csak bulizol!-szidott le.

Teljesen igaza volt. Már hónapok óta nem voltam a családomnál, és ahelyett, hogy elmennék hozzájuk, bulikba járok. Velem vannak tele az újságok, ami miatt már a menedzserünk is szólt.

-Tudom anya, de sok a munka, és lazítanom kell!

Ennél rosszabb mentségem nem is lehetne.

-Megértelek Louis, de ez akkor sem megoldás.-váltott lágyabb hangnemre.-Mindegy, eljössz ma ebédre?

Hangos csattanást hallottam a vonal másik végéről.

-Mi volt ez?-kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.

-Fizzy. Mostanában mindig így jön haza. Bezárkózik a szobájába, és ki se jön.... Szóval akkor eljössz? Mert akkor úgy főzök.

-Persze, délre ott leszek. Most viszont mennem kell anya, szeretlek!

-Én is téged drágám!

Ezután bontottuk a vonalat.

Faith szemszöge:

-Tudod Faith, nem gondoltam volna, hogy képes vagy megszökni!-jelentette ki a pszichológusom az aznapi kezelésen.

A kezeléseimet a szökés miatt heti háromra emelték, és a szobában
is őröket állítottak.

Úgy érzem magam, mint valami ön és-közveszélyes állat.

-Az elején még én sem. Változnak a dolgok-húztam el a számat.

Az előttem ülő hölgy felsóhajtott.

-El kell neked mondanom valamit, Faith.

Hangja nagyon komoly volt. Tekintetével az enyémet kereste.

-Ez a hely London egyetlen pszichiátriája. Sok beteget vagyunk képesek befogadni, de teltház van, és sorra érkeznének az új, súlyosabb betegek. Nekik nagyon komoly problémáik vannak, és szakemberekre van szükségük. Pont ezért a vezetőség úgy döntött, hogy a kevésbé problémás betegeket...nos őket kiengedik, de továbbra is pszichológushoz kell járniuk.

Azt hittem, nem jól hallok. A szívem hevesen vert, ahogy arra gondoltam, hogy végleg elhagyhatom ezt a helyet.

Újra szabad lehetek, és élhetem az elcseszett életemet. De hol? Nincs otthonom.

Számomra ez egy hatalmas lehetőség. Csak egy probléma van.

A szabadsággal Louis is együtt jár.

Lehet, hogy ha megtudja, hogy kiengedtek, keresni fog. Vagy csak simán vállat von, és éli tovább a tökéletes életét egy tökéletes barátnővel, nélkülem, az elcseszett, őrült lány nélkül?

%%%%%%

Jelentem, tíz 1D szám ment le, míg ezt leírtam. Ennyit még nem vacakoltam egy résszel.

Na de mindegy.

Btw milyen napotok volt?

Anna xx