Mindent a szerelemért

Összejön a család...

Elővettem egy nagy csomag zsepit, és elkezdtem felitatni a könnyeket. Azt sem tudom, hogy miért kezdtem el sírni. Régen csak a szomorú daloktól sírtam.

Eddig azért imádkoztam, hogy történjen valami, most meg...túl sok minden történt. Masonnel csütörtökön találkozunk. Mához egy hétre, úgyhogy addig elintézhetem a dolgaimat.

Még holnap megyek Caroline-ékhoz is. Sőt, ott is alszok. Hát ez szuper lesz. Nem mintha nem akarnék menni, csak nincs sok kedvem a családi összejövetelhez. Holnap a műszakom végén azonnal el kell indulnom.

Mivel holnap még vezetek egy csomót, így ma korán lefekszem. Lezuhanyoztam, megvacsoráztam, és lefeküdtem. Azt gondoltam, hogy azonnal elalszok, de ez nem így sikerült. Csak a sokadik film után aludtam el, ami hajnali kettőkor ért véget.

Reggel olyan nyúzodtan ébredtem, mint még soha. Amikor belenéztem a tükörbe, megijedtem. A szemeim karikásak voltak, a hajam mint a széna kazal.

Gyorsan megreggeliztem, letusoltam, és korrektorral eltüntettem a karikákat. Még feltettem egy kis enyhe sminket.

Felöltöztem, és már szálltam volna be a kocsimba, de nem volt sehol a kocsi. Ekkor jöttem rá, hogy tegnap taxival jöttem, így most is azzal kell mennem. Gyorsan hívtam egyet, és úgy mentem be dolgozni. Több, mint 4 órát kell majd vezetnem, úgyhogy kb. 10 vagy fél tizenegy között érek oda.

Elég unalmasan telt a napom, míg Rebekah-val el nem kezdtünk beszélgetni ebédszünetben.

-Tegnap megismerkedtem valakivel - kortyoltam a kávémba.
-Tényleg? És hogy?

Elmeséltem neki az egész sztorit Masonről. Hogy megmentett, hogy utána még egy csomót beszélgettünk, és hogy fogunk még találkozni. Ő csak ledermett arccal hallgatta.

-És hogy van Shawn? - váltott hirtelen témát.
-Nem tudom, vagyis biztos jól. Na, de semmi véleményed nincs a tegnap történtekről?
-Mit mondjak? Ugye Shawn-nak is szeretnél beszélni a tegnapi találkozásról Masonnel? - kérdezte.
-Miért? Kéne? Nem vagyunk együtt, vagy ilyesmi!
-Igen, kéne! Ugye nem tetszik neked Mason? - nézett rám idegesen.
-Nem tudom. Annyira édes, és...
-Várj! Ne is folytasd! - szólt közbe.
-Miért? - kérdeztem értetlenül.
-Mert elmondok most valamit!
-Hallgatlak - tettem ölbe a kezem.
-Tudod, ha én a te helyedben lennék, hálát adnék az istennek, hogy van aki így udvarol nekem, mint Shawn. Erre te mit csinálsz? Felszedsz egy másik pasit!
-Na jó, ez egyáltalán nem...
-Még nem fejeztem be! Szóval, ha én lennék a te helyedben, Shawnt választanám.
-De nem vagy az én helyemben, úgyhogy...
-Most meg miért vagy ilyen?
-Inkább te miért vagy ilyen?
-Én csak jót szeretnék!
-Azzal, hogy megmondod kit válasszak? Nagyon jó barátnő vagy - mondtam, majd felálltam, és otthagytam.

A nap másik felében nem is láttam. Egy percre se jött le, de nem mintha hiányzott volna. A műszakom végén azonnal szaladtam az öltözőbe, összepakoltam a cuccaim, és indultam. Hosszú lesz az út Bostonig.

Útközben megálltam ajándékért, meg valami kajáért az út hátralevő reszére. Kicsit már fáradt voltam, hiszen egész éjjel forgolódtam. Annyit ásítoztam, hogy azt hittem elalszok.

Megnyugodtam amikor már beértem Caroline-ék utcájába. Leparkoltam a házuk előtt. Pont olyan az egész környék, mint 2 éve. Elvettem az anyósülésről az ajándékokat, és elindultam a ház felé.

Az ajtón egy kis manó lógott, amire a házszám volt vésve. Kopogtam, és egy másodpercbe se telt, már nyílt is az ajtó.

Velem egy magasságba néztem, de nem volt ott senki.

-Szia! - köszönt lentről Alex.
-Áh, szia! - hajoltam le, és megöleltem. -Már nagyon hiányoztál.
-Te is. Gyere be - állt el az ajtótól, majd becsukta utánam.

Bementünk a nappaliba, ahol szinte az egész családom volt. Apa, anya, Josh(Caroline férje), +az ő szülei. Viszont valakit, vagyis valakiket nem látok: bátyjámat és a feleségét.

A felesége neve, Tracy. Las Vegasban ismerkedtek meg egy klubban. Ugyanis Tracy táncos lány volt ott.  Pletykák szerint nem csak táncolt, hanem mást is csinált pénzért... Természetesen első látásra szerelem volt. Kevin elvitte onnan jó messzire. Washingtonban élnek boldogan...gondolom. Nem sokat hallok felőlük. Egyszer találkoztam vele, és akkor úgy tűnt, hogy nem sokáig fog tartani a szerelmük. De tévedtem, mert már kerek 6 éve házasok. Nem tudtam ott lenni az esküvőjükön, így csak képeken láttam őket. A sok smink miatt azt lehet mondani, hogy szép, de szerintem anélkül se lenne csúnya.

-Sziasztok! - köszöntem.
-Jaj, drágám de rég láttalak - jött oda anya, és szorosan megölelt. -Hát hogy vagy?
-Jól, és ti? - kérdeztem, és apára néztem.
-Remekül - mondta, mire apa felállt és közelebb jött.
-Na had nézzelek - fürkészte arcomat. -Milyen szép nővé értél, drága lányom - dicsért, és ő is szorosan átölelt.
-Te sem panaszkodhatsz, apa - nevettem.
-Szia! - jött oda Josh anyja. -De régen láttalak, Katherine - ő is megölelt.
-Igen...hosszú idő telt el azóta - mosolyogtam.

Kb. ugyanez volt Josh apjával is. Utána jött Josh.

-Szia, Katherine! - jött oda mosolyogva. -Pont mint a nővére
-Te is ugyanúgy tudsz bókolni - nevettem, és megöleltem.

Josh olyan nekem, mintha a bátyám lenne. Amikor még Washingtonban laktam Dustinnal, sokszor átjöttek, és mindig hülyültünk.

-Kevinék?
-Nemsokára itt lesznek. Áh - pillantott az ablakra. -Itt is vannak.
-És Caroline?
-Ő még főzőcskézik - nevetett.
-Sziasztok! - jött be Kevin.
-Kevin! - kiáltottam, majd a nyakába ugrottam.
-Te is hiányoztál hugi - nevetett, miközben átölelt.
-Sziasztok! - jött be Tracy.

Hát igen. Nem változott semmit.

-Szia! - köszöntem halvány mosollyal.

Figyelmen kívűl hagyva engem, elindult a rokonság felé. Megölelte őket egyenként, csak hozzám nem jött oda.

Mi a fene?