Legjobb barátokból szerelmesek...

6. Mit keres itt?

*A mentősök vittek be a kórházba, mivel nem tudtam lábra állni. Apám értem jött és olyan düht és ilyetséget láttam az arcán mint még soha.

-Jobban vagy már? Ezért nem akartam soha, hogy a kicsi lányom focizzon.-segített beszállni a kocsiba.

-Apa! Ne félts nagy vagyok már a foci meg az életem ezt te is tudod!-néztem rá összeráncolt homlokkal.

-Jó anyádnak magyarázkodj otthon, majdnem agyvérzést kapott.-ja igen a tipikus anyák. Mikor haza értünk apa ide adta a mankómat és próbált nekem segíteni. Anya meg úgy rohant ki mint aki most látja először a gyerekét.

-Istenem! A kicsi kislànyom Anna....jahjj mért nem figyeltem úgy rád?!-és csinálta a drámáját. Komolyan mondom el kéne mennie színésznek, jól csinálja.

-Anya...16 éves vagyok. És csak a lábammal lett baj meg a karommal. Nem szív rohamot kaptam.-és néztem rá felhúzott szemöldökkel....

Másnap

Reggel felkeltem az ágyamból és olyan boldogan ébredtem fel....hiszen TAVASZI SZÜNET! De rájöttem, hogy szinte ki se fogom tudni élvezni ezt a pár hetet a lábamon nem is tudok járni, mintha rokkant lennék. Jaj, szegény olyan emberek, igazából ilyenkor gondolkodom el, hogy milyen jó életem is van, hisz nem vagyok vak, süket, néma stb...

Fel kaptam magamra egy melegítőt hozzá egy fehér adidasos pólót és rohantam le a chea magomért (ejtsd:csia) amit anya gondosan elkészített. Fel patymogtam a szobámba és beindítottam egy Barca-Real meccset. És egyszer csak megszólal a kapu csengőnk. Mint egy csiga úgy mentem le, nagyon fáj a lábam. Kinyitottam az ajtót és kiállt ott? Csongor.

-Szia. Beszélnünk kell. Hallgass meg kérlek.-mondta, s majd bele nézett jó mélyen a szemeimbe.

-Gyere, de nincs sok időm mint látod egy szerencsétlen vagyok.-mutattam a karomra és a lábamra.

-Jézusom! Jól vagy?

-Nem vészes, na de gyere.-zártam be utána az ajtót. Szerencsém volt, hogy egyedül voltam, mert anya imádja Csongit. Nem tud arról mi történt köztünk, de nem is baj.

-Mondd. Mit szeretnél?

-Segítsek?-próbáltam leülni a kanapéra.

-Nem kell. Megoldom.

-Szóval az van, hogy én nem is értem mért mondtam rád ilyet...annyira sokat gondolkoztam, annyira sajnálom,.mintha magá az ördöggé változtam volna át. Tudom, egy hatalmas nagy dög vagyok...de adj még egy esélyt...kérlek-közelebb hajolt és hozzá érintette ajkait enyéimhez ès heves csókolózásba kezdtünk.

Óvatosan megfogott és fel vitt az emeletre, próbált nagyon finom lenni, de teljesen olyan volt mint Edward a Twighlit-ból. Egy bakim volt...nem volt rajtam melltartó, és ezt sikerült is észre vennie. De először a nadrágot rántotta le rólam én pedig a felsőjét és a combomat hintette apró csókokkal. Nem bírt magával és leszedte rólam a felsőmet is.

☆Csongor szemszöge☆

Annyira vágytam rá, annyira vágytam arra, hogy megérintsem nem szerettem belé csak egyszerűen vágyok rá. Gyönyörű teste van. Vele aludtam el, és igen túl van rajta ez volt neki az első. Én nem bántam meg, hogy vele vesztettem el, remélem ő se. Ami a törését illeti sokkal szexibb vele, és az illata pedig mennyei.