I wanna rock (you)

XIII. Trouble, trouble in my eyes...

1987. március 15. Szombat

Jajj... Elképzelem, hogy otthon most mekkorát buliznak a többiek... Egy órán keresztül állni és hallgatni a himnuszt meg az unalmas politikai prédikációkat... Még jó, hogy engem ez már hidegen hagy.
Felpattantam a matracomról és  kiléptem az előszobába.
- Jó reggelt. - ültem le a konyhába. Nancy kávét csinált abból a szarból, amit tegnap vettünk. Tulajdonképpen miért is vettünk mindenből gagyit? Ja, igen! Mivel annyi pénzünk sincs, hogy bármi mást is vegyünk. Basszus, és ehhez majd még jön a rezsi is...
- Reggelt. - mondta felém sem nézve.
- Mi a reggeli?
- Nem csinálom meg neked! - vigyorodott el.
- Oké, de mi a választék?
- Konzerv... konzervvel, kávé, keksz. - sorolta unottan.
- Akkor asszem Tiramisut fogok enni. - álltam fel és oda mentem Nancy mellé.
- És azt mégis hogy tervezed, hercegnő? - nevette el magát.
- Csak figyelj... - mosolyogtam.
Az egész zacskó kekszet beleöntöttem egy mély tálba, elrendezgettem aztán elvettem Nancytől a kávés kancsót és ráöntöttem. Kivettem a hűtőből a tejszínhabot és nyomtam rá vagy egy litert.
- Tiramisu! - mutattam rá.
- Te zakkant vagy! - röhögött.
- Csak annyira mint mások! - vigyorogtam.
Bementem a nappaliba, leültem a szakadt fotelbe, bekapcsoltam a tévét és elkezdtem zabálni. Ennél szebb szombat délelőttöt elképzelni sem lehetne.
- Kiket hívtál meg? - kérdeztem kíváncsian Nanct.
- Áhh... Csak néhány embert... Jófejek... - vont vállat ártatlanul.
- Legalább jó pasikat hívtál? - vigyorogtam.
- Hát... ha a rocksztárokat lehet jónak nevezni...
Erre mosolyogva előredőltem a fotelben.
- Kiiiik?
- Az meglepetés... - ment a ki a nappaliból, otthagyva engem a balladai homályban.
Valahogy ez volt az első "otthonülős" napom itt LAben, azon kívül, hogy Nancyvel elmentünk egy drogériába és bevásároltunk a legextrémebb cuccokból. Természetesen én vettem egy rakat hajlakkot, fekete és piros körömlakkot meg "szuper regeneráló" sampont. Ő nyilván egy egész kocsit tömött meg különféle sminkekkel és szépségápolási termékekkel, de engem ez egyáltalán nem vonzott.  Utána pedig elementünk piát venni, ami már sokkal jobban felkeltette az érdeklődésemet.
- Ő ezt szereti... Ő ezt... Neki ez kell... Ő ilyet iszik... - így motyogott Nancy, magában miközben a piákat pakolta a kosárba. Az alap felszerelés ott volt. JD, Royal Vodka, Gin, Night Train... Úúúú Nightrain! I'm on a Nightrain!!! Hihhi... Ötféle sör, három féle bor... Ha lattátok volna a pénztáros arcát, amikor meglátott minket... Azt hitte, hogy kiskereskedők vagyunk és mondta, hogy akkor ad számlát róla meg minden. Akkorát röhögtem rajta... Jahj... Huhh...
Az utolsó az óvszer vásárlás volt. Poénból mondtam Nancynek, hogy vegye az ízesítettet, szóval mostmár volt banános, epres, ananászos es kólás is... Fujj... Hát én, aztán semmi pénzért nem vennék egy ilyet a számba. Jajjajjj... Jó... talán vannak kivételes alkalmak, deee...
Hazaérve már csak a saját magunk előkészítésére koncentráltunk. Én két órán keresztül zuhanyoztam és hajat mostam. Mondjuk ez nálam természetes még átlag napokon is, de tény, hogy már nagyon büdös voltam...
Szóval nagyban énekeltem és a fejbőrömbe masszíroztam a sampont, amikor valaki kopogtatott.
- Nancy, nyisd már ki! - ordítottam a fürdőből.
- Jól van megyek már!
Csak az ajtó kattanását hallottam, de nem tudtam ki jött.
- Ki jött, Nanc? - szóltam ki.
- Tommy! - hallottam Tommy derűs hangját.
Hamarabb jött... Fura...
- Bejöhetek? - kopogtatott a fürdőszoba ajtón.
- Tommy, ha be merészelsz jönni, akkor lelocsollak! - fenyegettem.
- Oké! - és már bent is volt. Szerencsére a kád függöny el volt húzva, így esetleg csak a fejem sziluettjét láthatta.
- Mizu? - ült le a lehajtott vécéülőkére.
- Semmi... Veled? - mondtam kissé rekedtesen.
- Meg vagyok... Heatherrel kicsit összekaptunk, de már nincs semmi...
- Mi történt? - kérdeztem aggodalmasan.
- Semmi... - mondta elvékonyodott hanggal. - Csak egy kis összeszólalkozás...
- Akkor most nem ülnél itt, ha csak annyi lenne... - mosolyodtam el.
Elnevette magát.
- Jó... Hát... Heatherrel tök nyugisan el voltunk tegnap, amég Nancy be nem állított, hogy buli lesz...- halkult el a hangja.
- Ahha.
- Aztán... Heather soha nem volt oda az ilyen ku... az olyanokért mint Nancy és eléggé zavarta... Aztán hirtelen, mint valami őrült, elkezdett velem kiabálni meg játszotta a sértődöttet, hogy én fűvel-fával megcsalom meg, hogy semmit nem jelent nekem és... Jahjj... - sóhajtott.
- Igen?
- ...És felkaptam a vizet rajta... nagyon... Azt mondtam neki, hogy örüljön, hogy a kurvákat szeretem mert, akkor vele sem lennék együtt, aztán bebasztam az ajtót és elmentem Vincehez...
- Ohh... - itt kezdődnek a problémák.
- Mit csináljak?! - sóhajtott fájdalmasan.
- Hát... Öhm... Szerintem menj haza, kérj tőle bocsánatot, fektesd meg és rögtön el is fogja felejteni az egész incidenst.
- Pff... nem hinném, hogy ennyivel ki tudnám engesztelni...
- Tommy, veszekedni rossz, főleg ha a saját feleségedről van szó... Ti házasok vagytok. Ha igazán szeretitek egymást, márpedig ti szeretitek egymást, akkor az ilyen veszekedéseket is lerendezitek aztán minden megy a maga útján...
- De bűntudatom van miatta...
- Ne legyen. Amit most mondok az lehet, hogy hülyeség, de... szerintem akárhány csajjal lefeküdhetsz, de csak egy van köztük, aki iránt érzel is valamit... Ha Heather az a valaki, akkor mondhatjuk, hogy lelkileg meg sem csaltad csak testileg. Ezt a részét pedig vele is lerendezheted.
- Ohh... - ez a dolog most szívbe ütötte az tuti. - Öhm... Köszi. Na megyek... Fürödj csak tovább... - és már kattant is az ajtó.
Mekkora egy tehetség vagyok én? Hát nem?