Laughing Jack

Night terrors

A nép örült Jack halálának. A király is örült, hogy a bohóc feje el lett választva a testétől. Mindenki örült. Hirtelen a napot eltakarták a felhők és köd telepedett le londonra. Mindenki furcsállta. Majd egy démon nevetése hallatszott a főtérről. Az emberek megijedtek. Majd egy férfi felmutatott az egyik ház tetejére. Egy szörny körvonala volt. Mindenki elkezdett kiabálni. Majd hirtelen eltűnt az árny ahogy a felhők és a köd. Majd az emberek akik Jack holtteste mellet álltak meglepődtek. Jack eltűnt. Mikor ezt az emberek megtudták mindenki megijedt.

Lauhing Jack szemszöge:

Kinyitottam a szemem. Négy alakot láttam. Nem tudtam rendesen megvizsgálni őket mert nagyon homályosan láttam. Majd egyre jobban gyengének éreztem magam és le csuktam a szemem.
Arra ébredtem, hogy valaki rázza a vállam. Kinyitottam a szemem és egy kék hajú sráccal találkozott a tekintetem.
- Na végre felébredtél! Már azt hittük tényleg meghaltál.- mondta.
- Te ki vagy?- kérdeztem.
- Candy Pop. Aki megmentette az életedet.
- Mi?
- Nem kell meghálálni! Ha démon mentésről van szó akkor rám számíthatnak a bajba eset démonok!
- Pop! Ne fényezd magad! Ha nem lenne a rendes démoni éned akkor egyáltalán nem menthettük volna meg az életét!- mondta egy vöröshajú fiú Candy Pop mellet.- Jason the toymaker vagyok. Elég szép mondatott mondtál a királynak! És ne lepődj meg ha a tükörbe nézel és egy heget találsz a nyakadon!- mondta és kiment. Nehezen fel tudtam ülni.
- Igen. Ez Jason. De nyugi! Csak akkor kell tőle félni ha zölden izzik a szeme és fehér a haja!
- De mi történt?- kérdeztem.
- Meghaltál! Lefejeztek és mi megmentettünk.
- Lefejeztek?- a nyakamhoz kaptam. Valami anyag volt a nyakam körül.
- Igen! Egyébként azoktól kértél bocsánatot akiket megöltél vagy a áldozataid családjától?
- Egyikőjüktől sem. Én attól a lánytól kértem bocsánatot akit azon az estén erőszakoltam meg mikor elkaptak.
- Ja! Szóval te ilyen perverz bohóc is vagy! Értem!
- Egyébként hol vagyok?- néztem körül a szobában.
- Nálunk! De mivel megmentettük az életedet ezért abban egyeztünk meg a többiekkel, hogy úgy fogsz kiengesztelni minket, hogy itt maradsz!
- Mi?- lepődtem meg.
- Így van! Te is a mi kis csapatunk tagja leszel! Máshova úgysem tudsz már menni! Ugye?
- Igaz. Rendben. Ha ebben egyeztetek meg akkor maradnom kell.
- Szuper! Akkor szólok a srácoknak! Te meg addig pihenj!- mondta majd kiment.

Napjainkban:

- Segítség! Valaki! Segítség!- kiabálta a srác akit éppen meg akarok kínozni.
- Ne ficánkolj már! Így nem tudok hozzáférni a beledhez! Pedig egy nagyon szép pillangót tudok csinálni belőle!
- Ne kérem!- már patakként folytak a könnyei. Eszembe jutott az a lány még 1800-ból. Akire azt hittem egy prosti. A gyilkolási vágyamból harag lett.
- Baszd meg!- morogtam. Elment a kedvem kínozni a fiút. Ezért csak kitörtem a nyakát majd rátapostam a mellkasára amitől eltörtek a bordái. Majd ott hagytam az erdő közepén. Mikor hazaértem és becsaptam hátam mögött az ajtót Candy Pop jelent meg.
- Szia Jack! Találtál valakit?- kérdezte.
- Csak egy 15-16 éves srác.- vontam vállat.
- Oké!- vont vállat majd elment. Kérdőn néztem Pop-ra. De ő márcsak ilyen. Felmentem a szobámba.
Felejtsd el azt a lányt! Már meghalt! Kétszáz éve történt!- mondogattam magamnak. Sóhajtottam és levetettem magam az ágyra. Arcomat belenyomtam a párnába.
- Idióta! Inkább hagytam volna elfutni!- mondtam még mindig a párnába fúrva arcomat.
- Kit?- mondta valaki. Felemeltem a fejem. Jeff volt.
- Te mégis, hogy jöttél be?- kérdeztem tőle.
- Nyitva volt az ajtó a fák közöt!- vont vállat.
- Úgy érted bemásztál az ablakon?
- Aha!
- Idióta!- nyomtam vissza az arcom a párnába.
- Kit hagytál volna elfutni?- ült le az ágyam szélére.
- Akkor te még meg sem születtél!
- Az a csaj akit akkor erőszakoltál meg mikor elkaptak a rendőrök?
- Te erről honnan tudsz?
- Pop mondta!
- Meg ölöm azt a bolondot!
- Szegény!
- Egyébként miért jöttél?
- Cane a múltkor elvette az egyik késemet és jöttem visszavenni tőle!
- Eltörte.- mondtam nyugodtan.
- Mi?- állt fel.
- Jól hallottad! Eltörte a késedet!
- Megölöm!- morogta.- Mindegy már!- szorította össze a szemét.- Megyünk gyilkolni?
- Kösz, de kihagyom!
- De nemár!
- Bocs Jeff, de mást kell hívnod helyettem!
- Jaaaaaack!
- Jeff! Nem vagyok abban az állapotban, hogy veled menjek gyilkolni!
- De valamit szeretnék mutatni!
- Én mégis mit?- ültem fel.
- Csak ha velem jössz!
- Rendben!- forgattam a szemem.
- Oké! Indulás!- kezdett el kimászni az ablakon!
- Várj már!
- Mi az?
- Először is!- léptem a fiókos szekrényemhez. Kihúztam egy fiókot és kivettem belőle egy kést. Oda léptem Jeff-hez.- Tessék! Ez majd a helyettesíti azt a kést amit Cane eltört!
- Kössz!
- És!
- És mi?
- Miért nem az ajtón megyünk?- kérdeztem.
- Mert az unalmas! Gyere!- ugrott ki. Én is kimásztam, mert volt mit tenni? Amint leértem elkezdett menni az erdőbe. Utána mentem. Majd egy kis idő múlva megállt.
- Oké!- fordult felém.- Csukd be a szemed!
- Miért?
- Csak csináld!
- Oké, oké!- becsuktam a szemem. Mikor becsuktam suttogást hallottam.
- Oké! Kinyithatod!- mondta Jeff. Kinyitottam a szemem.
- Boldog szülinapot!- mondták a többiek. Lefagytam úgy megijedtem.
- Mi az?  Csak nem elfelejtetted a saját szülinapodat?- kérdezte Cane.
- Nem! Csak azt kértem, hogy idén ne tartsuk meg!- mondtam.
- Miért?- kérdezte April.
- Mert csak!- fordultam meg és haza mentem.
- Hé! Haver! Miért ne tartsuk meg? Már majdnem háromszáz éves vagy! Ünnepelnünk kell!- mondta Pop a hátamra ugorva.