Az éj titkai

20. rész

-Mark, megtudtad hol vannak a szüleid?- tette fel félve a kérdést Luna.
Hirtelen letelepedett a csend az étkezők között. Vágni lehetett a feszültséget.
Mark maga elé meredve tologatta villájával a maradék sült húst maga előtt.

+

-Ne haragudjatok, elment az étvágyam- azzal a lendülettel félretolta a tányérját és olyan erővel állt fel az asztaltól, hogy a széke felborult. Luna látta, hogy barátja könnyekkel küzködve hagyta el a csapatot. Nem kellett senkinek sem megmagyaráznia mi történt. Luna úgy érezte egy falatot sem tud már lenyelni, elnehezedett a gyomra és csak maga elé meredt.

+

-Nem a te hibád, nem tudhattad- nyugtatta Shiwa a lányt.

+

Luna nem szólt semmit, csak felállt az asztaltól és indult volna Mark után, de Carl visszatartotta.

+

-Hagyd most egyedül egy kicsit, szüksége van nem kevés időre, hogy ezt feldolgozza- simított végig a hátán.
Igaza volt..

+

-Én csak...ah minden szétesik körülöttem!- egyre dühösebb lett. Ökölbe szorított kézzel rohant a bejárati ajtóhoz, kivágta és átváltozva berohant az erdőbe.
Nem tudta merre menjen csak futott és futott, ahogy csak a lába bírta. Olyan szép volt még minden pár órával ezelőtt... Megint temérdek kérdés kavargott a fejében.
Ki ölte meg Mark szüleit? Daemon vajon képes volt rá, hogy ezt tegye? De hát Mark bevésődött neki... Akkor miért tett volna ilyet?? Egyáltalán hol van most Daemon és a többi mellé pártolt vérfarkas?
Nem tudott választ egyikre sem. Visszavett a tempóból, és kutyaügetésben ment tovább. Egy szakadékhoz ért. Meredek volt és elveszett az alja a fák között. Luna elsétált a pereméig és leült. Ebben a magasságban kisebb szélvihar keletkezett. Egy-egy kósza fuvallat bele kapott bundájába. Visszaváltozott és csak ült továbbra is és nézte a szeme elé táruló látványt:
alatta mélyen fenyőfák sokasága látszott, a tűlevelek és a gyanta illata nyugtatólag hatott rá. A nap már lemenőben volt, és az utolsó napsugarak még beszűrődtek a fák ágai közé mielőtt még végleg elnyelt volna mindent a sötétség.

+

-Tudtam, hogy megtalállak- szólalt meg valaki a háta mögül.

+

-Gyere csak Blake ülj le- fordult hátra a lány, és magára erőltetett egy félmosolyt.

+

-Minden rendben van?- kérdezte Blake.
Ennél rosszabb kérdést fel sem lehetett volna tenni Lunának, de értékelte Blake figyelmét és igyekezetét.

+

-Nem. Nincs.- hajtotta a fiú vállára a fejét- úgyérzem semmi sem lesz olyan mint régen. Életem legjobb dolga az volt, hogy átváltoztattak és ennyi új arcot megismerhettem. De aztán csak egyre rosszabb lett minden, és semmit nem tudtam tenni az ügy érdekében , hogy megakadályozzam.

+

-Megértem- simította meg a hátát a farkasfiú- de figyelj csak. Én nemrég ismertelek meg de még nem láttam ilyen belevaló vagány csajszit mint te. És ami Markkal köztetek van...Soha nem láttam még ennyire erős köteléket két alfa között. Tudom, hogy most minden rossz, de mostmár nem leszel egyedül, ígérem Lesterék nevében is.-ölelte át a lányt.

+

-Igazán nagyon hálás vagyok neked.

+

-Gyere menjünk vissza- ragadta meg Luna karját és maga után húzta vissza az erdőbe...

+

Meglepi rész!!!😆
Na halihó mindenki, nem bírtam már tovább várni, úgyhogy ma is és hétvégén is hozok új részt😄😄 Mégegyszer köszönőm az 1k olvasót szuperek vagytok 😊
Ha tetszett a rész nyomj egy vote-ot és nézd meg a másik könyvemet is😉
Jó olvasást!
MP

+