Izabella

Egyedül...

Mostanában elèggè olyan semmijen... napjaim vannak,  nem tudok elaludni ès keveset eszek,  nem beszèlek senkivel kivève anyával de vele se gyakran...  Már pár napja nem beszèltem a legjobb barátnômmel Dorival,  biztos vagyok benne hogy már regènyeket irt nekem,  mostmár szinte semmi sem èrdekel...  Csak az átok,  mostmár nem lehetek boldog?!  El vagyok átkozva? Engem elátkozott egy szellem?! Nem is gondoltam volna hogy ez lehetsèges,  már azt hittem Izabella jó szellem,  beszèlnem kell vele... Este fèl tizenegy körül  kimentem a temetôbe pár szál tulipánnal a kezembe,  Izabella sírjára raktam, ès mondtam :
- Izabella! Beszèlni akarok veled!  - ezt háromszor kellett kimondanom hogy megjelenjen a szellem :
-Mit akarsz? - hátrafordultam a szellemhez
-Kèrlek! Le kell szedned az átkot! -
-Nem tudod mi valójában az átok... -
-Nem! De amióta megátkoztà szinte alig èlek... -
-Az a te bajod,  nem az az átok amire te gondolsz! -
-Kèrlek! Áruld el az átkot - szinte már könyörögtem Izabellának de nem törödött velem... Eltünt.
Fogalmam sincs mi ez az átok de valahogy muszáj lesz rávennem Izabellát hogy vonja vissza...
Elvagyok átkozva?!  De csak is az èn hibám,  ki akarna egy szellemmel barátkozni. Visszamentem a szobámba ès ledöltem az ágyamra próbáltam aludni de ez már lehetetlen szamomra, egyszer sikerült elaludnom rettentôen nehezen rèmálmom volt,  kinyitottam a szemem azon kaptam magam hogy a földön fekszek körülöttem fèlelmetes fák ès köd felültem,  hol vagyok? ez egy erdô gondolkodtam fèltem összekuporodtam ès sirni kezdtem fèltem,  ès csak ott ültem egyedül remènykedve... Remegve csak összekuporodtam ès nèztem lefelè a földre fáztam ès mèlyen elleptek a gondolatok hogy most hogy kerültem Ide ès hogy mihez kezdjek az èletemmel úgy ültem ott mint valami rab aki a sötèt cellában egyedül kuporog a sarokban hajnalodott felálltam mezitláb voltam pizsamában, körül nèztem már világosabb lett távol megláttam egy házat elkezdtem fèlèfele menni hàtha van ott valaki aki segithet rajtam... Valamilyen fábol kèszült kunyhó volt... Kinyitottam az ajtót , ès Igen kicsit para de nyitva volt , kicsit kicsi ès üres szoba volt règi holmik kèpek voltak ott.
- Hahó! Van Itt valaki? - de senkisem válaszolt a másik szobában furcsa módon találtam ennivalót vagyis csak almát ès kiflit nem volt a legfrisebb állapotban de rettentôen èhes voltam ès ettem is. Akkor eszembe sem jutott hogy az valakiè ès nem kène rögtön bezabálnom de èheztem... Ezután az ajtó fèlè vettem az irányt ami különös módon csukva volt rángatni kezdtem a kilincset de hiába valaki Ide becsukott. Kezdtem kiborulni.
- Hiába , nem fog kinyilni , hahó ,  becsuktak - Egy ismerös hang a hátam mögött hátrafordultam :
- Izabella?! -
Sziasztok! Bocsánat hogy mostanában kicsit elhanyagoltam a könyvet igèrem mostmár hamarabb hozom a rèszeket!
Nagyon köszi hogy elolvastad remèlem tetszett 😘
A következô rèszrôl se maradj le 😉