2015. november 6.

62 3 0
                                    


Mindig elgondolkozok rajta, hogy hol kezdődött el minden. Talán ott, hogy Beléd szerettem? Vagy ott, hogy nem mondtam el és vártam, valami Isteni csodára, hogy észreveszed mit érzek valójában? A legeslegjobb lány barátom voltál, és úgy éreztem, ezt nem szabad elrontani. Ha ezt olvasod, én már nem vagyok. De tudom ki vagy ki ezt olvassa, így akartam, hogy megkapd. Te vagy az a lány, aki oly sok fájdalmat okoztál, és mégis szerettelek!

Hogy miért tettem? Miért pont Beléd szerettem? Magam sem tudom. Talán azért mert Te voltál az egyetlen aki tényleg megértett. Talán csak pusztán Te voltál az, aki szinte ugyan azt érezted amit én, a temérdeknyi fájdalmat, a meg nem szünö sötétséget.

De miért is kezdek bele ebbe a „naplóba"? A válasz egyszerü. Miattad! Több naplóm van, sorban kapod meg majd mindet, egyesével, egy kivételével, amit nem neked szánok.

De kezdjünk bele. Depressziós vagyok. Talán egy éve, mikor megtudtam, hogy Te sem vagy túlságosan egészséges.14 éves voltam, Te 13. Nem tudtam, hogy 13 évesen is lehet valaki súlyos beteg, de Te mégis az voltál. Emlékszem ott ültem a korházban melletted, miközben Te kómában voltál. Miután haza mentem nem volt otthon senki, mint általában soha ugyebár, felmentem a szobámba és egy kis doboz után nyúltam. Akkor vágtam meg magam elöször Miattad. Azt hittem nem jössz rendben, és lássanak csodát, két napra rá kiengedtek a korházban. Voltak mély pontjaid, de voltak egész jók. Én mindeközben nem voltam jól. De persze ezt Te nem vetted észre, mert úgy akartam, hogy ne vedd észre. Hisz olyan jól elvoltál a Csapattal, nem kellett neked, hogy a „legjobb barát"-od depressziós legyen, és mégis az volt.

De miért is most kezdem el ezt írni? Mert ma van pontosan egy éve, hogy megvágtam magam, hogy elöször járt a fejembe az öngyilkosság gondolata. És ma újra megtettem, Miattad megint.

Újra korházban vagy, de most miattam... túl sok vért vesztettél. Megvágtad magad, tudtommal miattam. Már nem csak legjobb barát vagyunk, hanem egy pár, és mégis, hogy viselkedem? Megcsaltalak, megértem amit tettél, de kérlek értsd meg, hogy én miért tettem. Szóval együtt vagyunk 3 hónapja. És egy hete megláttam a telefonodban a Tonyval való bezsélgetésedet. Féltékeny lettem mert valami olyanról beszéltetek amiröl nekem nem szabadott tudnom. Titkoloztatok elöttem. Ez nem tetszett, azt hittem megcsaltál, így én is így tettem. Tudtam, hogy fájni fog, de ezt akartam. Azt akartam érezd, hogy nekem is mennyire fáj. És megérezted. Mostmár Tony elmondott mindent, csak egy bulit akartatok szervezni nekem és én ezt félre értettem. Sajnálom. Igaz ezt sose fogom valószínü kimondani neked szemtöl-szembe, de nagyon sajnálom ami történt.

„Rádöbbentem, hogy milyen kegyetlen voltam veled... bocsáss meg, mert megfeledkeztem arról, hogy milyen nehéz időket éltél át eddig. Elfeledkeztem arról, milyen gondoskodó vagy és mennyi szeretetet rejt a szíved. Azt kívánom, bár visszavonhatnám a szavakat, amikkel megbántottalak."

A diary of a suicide boyWhere stories live. Discover now