Love is never easy

26. fejezet

Ádám

Bambulásomból Balázs hangja szakított ki, aki már biztosan hiányolt a buliról.

- Te vagy az ünnepelt, mégis mit csinálsz itt? Mi a baj?-kérdezte, miután belenéztem a szemébe.

- Azt hiszem, az előbb szakított velem Emma-mondtam ki megsemmisülten.

- Hogy mi van? Az a lány a saját boldogságát áldozza fel csak azért, hogy anyád végre megbékéljen? Teljesen bolond, és teljes szívével szeret téged.

- Oké, én most lelépek. Addig nem jövök vissza, ameddig nem jön el velem. Nem érdekel semmi.

- Menj csak, Szala, addig tartom a frontot!

Balázs odaadta a kulcsait, még szerencse, hogy alig ittam valamit. A belváros felé vettem az irányt, a sebességkorlátot totálisan figyelmen kívül hagyva. 10 percen belül Emmánál voltam, és gyakorlatilag a csengőjére feküdtem.

Emma

Szétbőgött fejjel néztem valami romantikus filmet, miközben pattogatott kukoricát ettem. Mondhatjuk, hogy egy kissé megviseltek az Ádámmal történtek. Vagy inkább azt, hogy összeomlott a világ körülöttem.

Nem sokkal tizenegy előtt valaki csengetett, de úgy, mint egy őrült.

- Ki az?-kérdeztem a kaputelefonba szólva, mert fogalmam sem volt, mi lehet ilyen sürgős abban az időpontban.

- Ádám vagyok, engedj fel, kérlek.

Bár nem szabadott volna, egyszerűen nem tudtam parancsolni a szívemnek. Megnyomtam a lépcsőház ajtaját kinyitó gombot, majd az ajtót kitárva vártam, hogy mikor érkezik végre fel. Elhatározásom hamar megtört abban az irányban, hogy erősnek mutatom magam, és elküldöm őt.

Amint megjelent a lépcső tetején, a könnyek megállíthatatlanul kezdtek folyni az arcomon. Az utolsó néhány lépést futva tette meg, és azonnal az ajkaimra tapadt. Olyan volt az a csók mindkettőnk számára, mintha hosszú idő után először vehettünk volna életadó lélegzetet, nem is sikerült valami rövidre.

- Szia-szólt végül Ádám elválva tőlem, miközben homlokát az enyémnek döntötte és mélyen a szemembe nézett.

- Szia-mondtam én is, majd együtt mentünk be a lakásomba, ahol viszont csend telepedett kettőnk közé, amit Ádám tört meg.

- Nem foglak elveszíteni csak azért, mert anya makacs! Én szeretlek téged, te is szeretsz engem, ezt érzem. Ennyi elég! És ha valami bánt, legközelebb nekem mondd el, kérlek!-Ó, szóval Balázs vagy Réka beárult! Na, mindegy, a lényeg, hogy szeret. Azt mondta, hogy annak ellenére velem szeretne lenni, hogy az anyukája nem bír elviselni.

- Tudod, nem akarok közéd és a szüleid közé állni! Nem tudom, anyukádnak miért nem vagyok szimpatikus, de ez tarthatatlan, Ádi! Egyszer majd választanod kell közöttünk, és én tudom, hogy nem választhatsz engem helyette! Tudom a helyemet-fejeztem be szomorúan.

- Nos, akkor most elmondok valamit, kedves Sóvári Emma! Én tudom, hogy egyáltalán nem az a személy vagy, akinek anya hisz, hanem annak pontosan az ellentéte. Ezt az is bizonyítja, hogy a saját boldogságodat is képes lennél eldobni azért, hogy engem megvédj! Szóval, most szépen összeszeded magad és eljössz velem a születésnapi bulimba, mert ha már megszervezted, akkor részt is kell venned rajta.

Halványan elmosolyodtam, majd gyengéden megcsókoltam. Egyáltalán nem győzött meg, de nem akartam elrontani a kedvét, hiszen tényleg az ő estéje volt.

Azonnal a fürdőbe mentem, és hozzáláttam a készülődéshez, Ádám pedig addig az ágyamon helyezkedett el. Amint kiléptem egy szál törülközőben, nagyot nyelt, amire csak óvatosan elmosolyodtam és egy kicsit el is pirultam. Kikerestem a ruháim közül egy fekete testhez tapadó ruhát, amely az oldalán teljesen átlátszó anyagból készült. Ádám le sem vette rólam a szemét, amikor ismét kiléptem a fürdőből, immáron felöltözve és egy leheletnyi sminkkel az arcomon.

- Gyönyörű vagy, te lány!-mondta, én pedig, ha lehetséges, még jobban zavarba jöttem.-Induljunk!-adott egy puszit az arcomra.

Akkor még nem mondtam neki, de tudtam azt, hogy ez lesz az utolsó közös bulink. Mielőtt azonban végleg lemondtam róla, még szerettem volna eltölteni vele egy estét, amikor mindenemet odaadom neki.

A buliba megérkezve hatalmas mosoly kúszott az arcomra, hiszen sikerült megcsinálni, mindenki el tudott jönni, aki Ádám barátai közül fontos volt. Az autóból kilépve Réka ugrott azonnal a nyakamba, akit szorosan megöleltem, majd bementünk a házba, hogy kezdetét vegye az igazi szórakozás.

Valamikor hajnal négy körül kerültünk haza. Balázs és Böde Dani vállalták, hogy feltakarítanak a buli után, így nekünk már azzal nem kellett foglalkoznunk.

- Köszönöm ezt a két estét, szerelmem!-mondta Ádám, majd gyengéden megcsókolt, amikor már a nappalijában voltunk. A csókot én mélyítettem el kettőnk között, ő pedig a karjába kapott, miközben csípője köré fontam a lábaimat. A hálószobába érve az ágyra fektetett, miközben ajkaink egy pillanatra sem váltak el egymástól. Fedetlen combomat simogatta, amikor hirtelen elhúzódott.

- Folytasd-mondtam neki, mire mélyen a szemembe nézett és ismét szenvedélyesen megcsókolt. Néhány perc múlva már mindkettőnkön csak fehérnemű volt, majd már az sem és elmerültünk egymás testének érintésében.

Szeretkeztem Szalai Ádámmal, de úgy éreztem magam, mintha egy hatalmas ribanc lennék. Tudtam, mire készülök, csak azt szerettem volna, hogy tudja, én mindenemet neki akartam adni, még akkor is, ha nekünk nem az rendeltetett, hogy együtt legyünk.

A lehető leghalkabban készülődtem a buli másnapján. Kész voltam elhagyni a férfit, akit a nyári találkozásunk óta a szívembe zártam, és a világon mindennél jobban szerettem. Gyávának éreztem magam, ugyanakkor más kiutat nem igazán tudtam találni. Az anyukája az életben nem fogja áldását adni a kapcsolatunkra.

Miután előző este beszéltem Ádámmal, az egész terv megfogalmazódott bennem. Felhívtam a doktornőt és felmondtam. Bár nagyon sajnálta a dolgot, végül megértette, hogy hajthatatlan vagyok, de azt mondta, hogy bármikor vár vissza. Megköszöntem neki, majd az MTK-t is értesítettem, hogy nem kívánok többet kézilabdázni. Örültem, hogy végül Ádám eljött értem, és mindent nekiadhattam, amim maradt. A szívemet már régen megszerezte, a hajnali szerelmeskedéssel pedig tényleg egész lényemmel az övé lettem.

Előző esti ruhámat felvéve egy utolsó csókot adtam a szerelmem ajkára, majd könnyeimmel küszködve a konyhába indultam. Tollat és papírt vettem a kezembe és megfogalmaztam utolsó üzenetemet a focistának, miközben alig láttam a sírástól. Amikor elkészültem, a borítékot az asztalra raktam, majd a kabátomat és a cipőmet felvéve kiléptem az ajtón a decemberi hidegbe.