Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

41. rész

Csemer Lili szemszöge
----------------------------------

A napok rohamosan teltek. Jóformán semmi hasznosat nem csináltam onnantól kezdve, hogy haza jöttem Pestről. Laurával majdnem minden nap találkoztunk, amikor nem kellett épp tanulnia és szerencsére augusztus elején meg is lett a KRESZ-vizsgája is. Dominikkqa mindennap vagy telefonon vagy Skype-on beszéltünk és mivel mindjárt itt a válogatott meccs, amire engem és Laurát is meghívtak, hamarosan találkozni is fogunk. Dominik egyébként a külön töltött idő alatt nyaralt a haverjaival, illetve július vége felé vissza kellett mennie Varsóba. Én pedig szorgosan pakolgatom a cuccaim, ugyanis a válogatott meccseket követő napokban utazom Varsóba Dominikkal. Mivel Launak azon a héten van a szülinapja, amikor a meccs is, így már türelmetlenül vártam, hoy mikor érkezik meg a megrendelt ajándéka. Mivel a meccs miatt bulit nem tartott, így úgy gondoltam majd a búcsúmmal egybekötve adom át neki a meccs után.

Augusztus 31.

A lettek elleni meccs. Dominik kezdő és Batik is bekerült a keretbe. Ennél szebb napunk aligha lehet. Laurával a 4 órakor induló vonattal megyünk is, de előtte nálam találkozunk, mert ennyi cuccal keptelen lennék elvonszolni magam a vasútállomásig és ez még nem is az összes. Ezt az egyet utálom a költözködésben.

-Megvan minden? - érdeklődött Laura.
-Még egyszer úgy is jövök. - vontam meg a vállam.
-Igaz, na mit vigyek?
-Ezt a bőröndöt jó lenne ha el tudnád hozni.

Szerencsére egyben és időben kiértünk a vonathoz és a vonat sem késett, így 7 előtt nem sokkal meg is érkeztünk Pestre.

-Nem azt mondtad, hogy elénk jön a lovagod? - türelmetlenkedett Laura.
-Na, ne légy már ilyen türelmetlen, mindjárt itt lesz.

-Huh sziasztok, bocs a késésért, csak nem találtam a sportszáram. - nevetett kínosan.
-Végre... - sóhajtott fel Lau.
-Szia Kicsim! - csókolt meg.
-Hiányoztál. - viszonoztam tettét.
-Akkor mehetünk galambocskáim? - türelmetlenkedett tovább barátnőm.
-Megyünk már, nyugi. - nevettem.
-Azt adjátok ide. - nyúlt Dominik a bőröndökért.

A cuccaimat gyorsan elvittük Dominikhoz, majd siettünk is a stadionba, mert Dominiknak jelenése van.

Bár jobban szeretünk Lauval a szurkolók között ülni, mint VIP-ben, mivel rengeteg szurkoló érkezett erre a meccsre, így kénytelenek voltunk most a fiúk segítsége mellett dönteni.

-Bejöttök most az öltözőbe? - kérdezte Dominik.
-Én mindenképp szeretnék, szeretném látni Bencét. - mosolygott Laura
-Akkor irány, még mindenki az öltözőben van. - ragadott kézen Domi.

Míg Lau elment megkeresni Bencét, mi Dominikkal kint maradtunk a folyosón.

-Akkor hogy lesz ez az utazás?
-Holnap délután hazamegyek, vasárnapra visszajövök és hétfőn már mehetünk is. - mosolyogtam.
-Alig várom, hogy együtt éljünk. - döntötte homlokát enyémnek.
-Én is, de olyan fura lesz. - mosolyogtam - Még sosem voltam egy hétnél tovább távol a szüleimtől.
-Majd én vigyázok rád. - csókolt meg.
-Szeretlek. - viszonoztam tettét.

-Gyere Kancsókám, mert kikerülsz a kezdőből. - kiabált Batik nevetve.
-Megyek már, egy perc. Meccs után lesz egy nyár záró buli, úgyhogy úgy készüljetek! - adott egy utolsó puszit.
-Ügyes legyél!

Miután mind a kettőnknek sikerült szerencsét kívánni a fiúknak, célba vettük helyeinket.

-Sziasztok lányok! - köszönt ránk hirtelen valaki.
-Oh, szia Zsóka! - üdvözöltem a rég nem látott lányt - Hogy vagy?
-Mostmár jól, hogy Krisztián is játszhat. - mosolygott - És ti? Hallom Dominik kezdő és Batik is bekerült.
-Mi is köszönjük, igen el sem hiszem, hogy ilyen fiatalon esélyt kap egy ilyen meccsen.
-És Batik lába hogy van? - érdeklődött Launál, aki kicsit elbambult a pályát nézve.
-Jaj, bocsi elbambultam... - nevetett - Amúgy köszi, egész jól, már majdnem minden meccsen lehetőséget kap.
-Ezt jó hallani.