Az elveszett iker, két tűz között ~ BEFEJEZETT ~ (Harry Potter Féleség)

11.fejezet

Még mérgelődni sem volt időm mert halk pukkanás kíséretében megjelent  a híres Ludo Bumfol. Észre se vettem, hogy eddig nem volt velünk. Bár elégg feltűnő jelenség. Arca zaklatott volt, és roppant ideges. Amikor száznyolcvan fokos fordulatott vett, és szemügyre vette az égen látható jelet, azonnal kollegáihoz fordult.

-A Sötét Jegy! - suttogta zaklatttan. Majd szemével Mr.Kuport kereste, és meg is találta. - Ki tette? Elkaptátok? Barty! Mi ez a téboly?

Sorjázta kérdéseivel a komor emberkém. Nem felelt, arca falfehér volt és a bajúsza kezével együtt remegett.

-Hol voltal Barty? - hadarta el a kérdését Ludo, s mivel nem kapott választ folytatta. - Miért nem nézted meg a meccset? A manód végig foglalta a helyedet... Szentséges szalamandra!  - kiáltott fel a végére és csodá

Csodálkozva nézte a földön heverő manót. - Ezzel meg mi történt? - kérdezte meghökkenve.

-Azért nem néztem meg a döntőt mert dolgom volt - magyarázta szintelen hangon Mr.Kupor. - A manómat pedig elkábították.

-Elkábították? - csodálkozott. - De hát ki? És miért?

Mivel nem kapott választ, szeme az egész terepet pásztázva járta körbe. Arcán látszott, hogy kezdi összerakni kirakósa darabjait.

-Ez nem lehet! – szólt rekedten. – Winky? Hogy ő küldte volna fel a Jegyet? De hát hogyan? Ahhoz pálca kell!

– Volt pálcája – szóltalt meg Amos sötéten. – Mikor rátaláltam, a kezében tartotta. Azt javaslom, hallgassuk meg, mit tud felhozni a mentségére – ha Mr. Kupornak nincs kifogása ellene.

Mivel Kupor hallgatott, ezért a hallgatást Amos az egyetértés jeleként fogta fel. És itt következik egy számomra szívszorító jelenet, amiről nem akarok pontos leírást adni, mert még nekem is fájt.Ott ébredtem fel újra, amikor Harry megszólalt.

– De hiszen... ez az enyém! -Egyszerre minden szem Harryre szegeződött. Amos nem akart hinni a fülének.

– Tessék? De hisz van pálca a kezdedben4 - mondta Amos csodálkozva.

– Ez a testvérem, Katniss Potter pálcája, rámhagyta amikor elrabolták - mondta Harry felmutatva a pálcát. Az ő pálcája tulipánfa, míg az enyém magyal.  - magyarázta Harry. Hát persze, hisz Katnisst elrabolták, több mint négy éve. Az újságok rengeteg ideig csámcsogtak rajta. S az az érdekes, hogy nekem akkor történt az az emlékezetkiesős dolog.

Mindenki csodálkozva nézett Harryre, és tisztelettel, én csak egy egszerű barátságos mosollyal ajándékoztam meg a fiút.

-Valóban? - kérdezte Amos.

-Ez az én pálcám! – ismételte Harry. – Most az éjjel hagytam el!

– A te pálcád? – visszhangozta Amos hitetlenkedve. – És eldobtad? Beismered, hogy te vagy a tettes?

– Gondolj bele, kivel beszélsz, Amos! – szólt rá Arthur. – Fel tudod tételezni Harry Potterről, hogy megidézi a Sötét Jegyet?

– Nem... dehogyis – motyogtaArthur. – Bocsánat... az idegeim...

– Különben se ott veszítettem el. – Harry hüvelykujjával a halálfej alatti fák felé bökött. – Már az erdő szélén se volt meg. 

- Szóval találtad a pálcát – szólt Amos, amikor újra a földön kuporgó manóra nézett. – És az az ötleted támadt, hogy egy kicsit elszórakozol vele, igaz?

-Winky nem varázsolt vele, uram! - sípította a manó cérnavékony hangján, miközben előre hátra hintázott a térde körül összekúlcsólva kezét. - Winky csak... csak... csak felvette a földről. Nem Winky varázsolta a Sötét Jegyet, uram, Winky nem is tudja, hogyan kell!