-Honnan tudod hogy ha... hazudtam?.- kérdezte és lassal széttszedte a kezünket és hátrafordult.
-Nekem senki nem hazudhat. Megértetted?- erőszakoskodtam.
-Akkor már azt is tudnodkell hogy miért hazudtam.- mondta egyszerűen.
-A kép miatt... Miért nem bízol bennem?! Én befogadtalak. Ellátlak étellel. Meg mindent megkapsz.
-Szerető szülőket szerettem volna. Akik segítenek a háziban. Akik ha elesek odajönnek megvígasztalni. De ez helyett egy undok, bunko és neveletlen anyát es egy olyan apát kaptam akik hozzám sem szólnak. És hogy miért nem bízom benned. Kb 3 napja ismerjük egymást abbol 2 napig elvoltam rabolva és a plussz erre hogy ha kikerül az a kép akkor visszaküldenek az árvaházba míg 18 éves nem leszek.- folytak a könnyei arcán.
-Gyere ide, nem engedem hogy visszavigyenek de ha ilyen van nyugodtam szólj nekem mégha fenyegetnek is. Jó?!- nyugtatgattam és ujjammal letöröltem az arcáról a sós könnyeket. Megfogtam a karját és odahúztam az ágyhoz.befeküdtem és mutattam neki hogy fekügyön oda mellém. Rosszul éreztem magam hogy van köztünk vagy 30 cm. Közelebb mentem hozzá és Jennie átrakta a kezét a derekamon és a mellkasomra rakta a fejét. Olyan aranyos. Sosem felejtem el ezt az estét. Lassal lecsukta a szemét és elaludt. Kileltem mellőle és a motorommal elmentem Jisoohoz.
-Jisoo..- dörömböltem az ajtóm. Míg valaki kinyitotta. A nagy sötétségben bekapcsoltam a lámpát és megláttam Jisoot. Berontottam a kicsi lakókocsiba és a falhoz nyomtam polója nyakán keresztül.
-Miért az enyémet kell elvenni?. Tudod jól hogyha hozzá érsz a cuccaimhoz arra engedély kell és én nem adtam. Szóval mi is ez az egész?- idegeskedtem és mégjobban a falhoz nyomtam.
-Elraboltam mert nem tudtam hogy a tiéd és ennyi.- egyszerűsítette a választ. -amúgy te nem szereted az új embereket.- fejezte be végül.
-Az új embereket nem szeretem. Őt én választottam. Hol van a kép?- tértem a lényegre.
-Nem tudom miről beszélsz!- Nézett hideg szemeivel az enyémbe.
-Ne add a hülyét. Mégegyszer megkérdezem. Hol van a kép?- közben egy kis bicskát vettem elő zsebemből és a torkának tartottam.
-Jólvan.. jólvan csak vedd el a torkomtól. Ott van az asztalon.- ki se mondta teljesen de olyan kicsire eltépkedtem hogy szinte por állaga lett.
-Ennyi volt köszönöm együtt működésed- flegmáztam majd elhagytam a lakókocsit. Hazaérve én is ettem és elmentem fürdeni. Mikor jöttem ki Jenni felébredt lépteimre és megkérdezte hogy "hol voltam". Én csak rövid vállaszal letudtam hogy "nem érdekes". Felöltöztem és odabújtam hozzá..
Azt hiszem holnap mindent el kell neki mondanom, mert ha nem én mondom el, Jisoo lesz, és az roszabb.
YOU ARE READING
BLACKPINK (lányxlány)
FanfictionHa érdekel olvass bele...?❤? A lányok szerelmi életéről fog szólni. Hogy hogy győzik le a nehézségeket, a visszautasítást, a megbántást és a kiszorítást. Remélem tetszeni fog??