Jimin pov.
Pár dosszié hevert az asztalomon, amit átnéztem átolvastam aztán Namjoon asztalára dobtam át őket, hogy aláírja azokat.
Neki nem kellett vele semmit tennie csak aláírnia, hiszen gyakorlatilag ezért voltam én itt, hogy az ő munkáját megkönnyítsem.
-Köszönöm.- mondta, miközben egy pillanatra sem emelte fel fejét, vagy tekintetét a sok papírból.
Visszahuppantam székembe, és irányába fordultam.
Unatkozom.
Elkezdtem nézegetni, hogy hogyan dolgozik, és szemei fáradhatatlanul futottak át az újabb és újabb sorokon.
Ahogy néztem egyre jobban belém hasított, hogy én valójában mennyire nem ismerem ezt a férfit, holott ő mindent ismer rólam. Ha nem lenne nekem, nem is tudnám elképzelni hol tartanék, hogy dolgoznék-e egyetalán valahol..ő karolt fel, amikor Yoongi letaszított a földre, végig hallgatta a szenvedésem és segíteni is próbált rajtam, de én annyit tudtam róla össz-vissz, hogy imádja a kakaós csigát, még annyit se tudtam, hogy azt mikor kóstólta először.
Mindig mosolygósnak és vidámnak láttam, aki általában undok és bunkó a testvérével..talán azért is ül most olyan meggyötörten abban a székben.
-Miért ilyen fontos neked ez a munka?- kérdeztem hangosan, holott ez csak egy magamban feltett kérdés lett volna.
Úgy a legkönnyebb személyiségrajzot készíteni valakiről, hogyha felteszed magadnak a kérdéseket, amik először megfogalmazódnak benned egy kisebb beszélgetés után...és mivel hiába ismerem Namjoon eléggé régóta, rá kellett, hogy jöjjek, hogy valójában szinte semmit nem tudok róla a nevén kívül..
Letette a tollát és előszőr végigmért, nem tudtom mi okból, vagy mi célból de tetőtől talpig megnézett, mintha csak realizálni akarná ki ül vele szemben, majd félmosolyra húzta ajkait.
-Bizonyítani akarok, meg akarom mutatni, hogy engem is érdemes lenne emberszámba venni..- mondta, majd ismét kezébe kapta a tollát és aláhúzott valamit az egyik félrehányt papíron.
Mosolyom hirtelen lehervadt arcomról, és sajnálni kezdtem őt..szóval, ez az örökké nevető és vigyorgó srác, aki az ördög testvére, gyakorlatilag egy magányos és gondterhelt férfi, aki csak be akarja bizonyítani, hogy nem hiába él.
Jobban szemügyre véve őt, homloka ráncokba fut össze, ahogy koncentrál az általa olvasott szövegre. Ujjaival folyamatosan egy ritmust dobol az egyik füzeten, és az egész napját ezen a kis helyen tölti.. reggeltől-estig.
Talán ezért lakom én abban a házban Taehyunggal együtt. Én hiába nem ismertem őt, nem gyűlőlködve néztem rá, ahogy Yoongiék, nem kívántam őt a pokolba, én kedveltem és szerettem őt eddig, és most, mindezt még erősebben érzem irányába.
-És mindez Yoongi miatt van.- kezdtem el haragosan beszélni arról a személyről, aki még délelőtt a boldogságom forrása volt.
Hirtelen mindenért őt kezdtem el okolni, talán, ha nem bánna így Namjoonnal nem lenne benne ez a kényszer és ő is élhetne valamelyest.
-Értem már miért utálod.- mondtam, meg sem várva az előző mondatomra a reakcióját.
-Én szeretem Yoongit.- mosolyodott el lágyan, és hiába nevettem volna pofán, hiszen ilyen baromságot még nem hallottam, de azok az átható szemek, amikkel rámnézett..sugárzott belőle az őszinteség és a fájdalom.
Úgy álltam előtte, mint egy kisgyerek aki elveszett egy hatalmas labirintusban. Nem értem. Nem tudom elképzelni se, hogy miért bánik így azzal a személlyel akit ő szeret..és nem is értem, hogy tujda szeretni, ha minden miatta van.
![Parfüm & Pezsgő [T. Danny ff.] 18+ by B_D_Aliz](https://img.wattpad.com/cover/390761998-80-k55125.jpg)
-De hát, az egész az ő hibája.- adtam hangot gondolataimnak, miközben nem fogtam vissza a hangom.
-Jimin..Yoongi nem tehet semmiről..- mondta, majd egy keserű mosoly csúszott arcára.
Fájt. Fájt így látni őt, hiszen akárhogyan is nem ismertem eddig, a barátom volt és egy hatalmas támaszom. Miközben én folyamatosan a problémáimmal nyaggattam őt, ő csak próbált segíteni, holott az élete kész roncs, legalábbis úgy kezeli.
Namjoon hátra sétált a fiókjához, hogy papírokat tegyen bele, és elnémítsa a beszélgetésünket, holott, még sok-sok mindent meg akartam tudni róla.
Hirtelen felindulásból felpattantam székemből és határozottan, közepes tempóban odasétáltam hozzá, és hatulról átöleltem.
Nem tudtam neki máshogy segíteni, nem értettem kit hibáztat mindenért, és nem értettem miért bánik így Yoongival..semmit nem értettem, csak azt, hogy fáj neki valami, de nagyon.
Meglepődőtt, és egy ideig csak ide-oda nézegetett, hiszen nem szokta meg, hogy valaki megöleli, hát azt meg pláne nem, hogy egy vele közel egy idős férfi öleli át hátulról, de aztán egy megkönnyebbült sóhajt hallatott.
Miért nem vettem észre, hogy ő szenved?
Yoongi pov.
Az asztalomon heverő sok-sok papír közül, át kell vinnem az egyiket Namjoonhoz. Egyszerűbb lenne, ha ő nem dolgozna itt, és akkor nem kéne ide-oda járkálnom a két iroda között, csak elintézném és már meg is van, de mint egyelőre társtulajdonos szükségem van némely téren az ő beleegyezésére is, így nagy nehezen felálltam székemből és elindultam a szemben lévő irodába.
Minél gyorsabban le akartam tudni az egészet, hogy ne kelljen vele sokáig egy légtérben léteznem, és ezt valószínű ő is így gondolta, így a felesleges kopogásos plussz kör futás helyett, benyitottam.
Olyan lehetetlenül bámultam előre, mint akinek éppen a szemei előtt ölték volna meg az egyik legfontosabb személyt az életében.
Namjoon és Jimin ölelkeztek.
-Khm.- adtam hangot jelenlétemnek, majd Jimin arca hirtelen szégyenkezően pirosra váltott és szinte könyörgő szemeiből áradt az a bizonyos "félre érted a helyzetet".
Szeretném, ha félreérthetném, de nem, ezen nincsen mit. Eléggé nyilvánvalóan bújt Jimin Namjoonhoz, hogy látni lehessen, ezt az ölelést nem Nam kényszerítette ki, ezt Chim akarta.
Csalódott vagyok. Úgyéreztem, hogy kezdem megérteni mit is jelent szeretni és mit is jelent szeretve lenni, de Jimin végig csak játszott, kihasznált, ahogy azt én tettem rengeteg emberrel, ahogy azt én tettem Kookkal. Vesztesnek éreztem magam, és rendkívül dühösnek. Őrjöngeni tudtam volna, kiabálni, sikítani, hiszen ez borzasztó érzés.
Úgy érzem, mintha a szívem fel akarna emészteni belülről.
-Csak írd alá ezt kérlek.- mondtam Namjoonnak, magamat is meglepve erőtlen hangnememmel.
-Hyung..ez nem~
-Hyung?- kérdeztem nevetve.- Mikor voltam én valaha is a bátyád? Mikor voltunk mi valaha is egy család?
Tekintete kezdett elhomályosodni, mintha sírni támadna kedve, de hamar megemberelte magát.
-Nem is voltunk, csak gondoltam kiakasztalak még valamivel.- nevetett fel jóízűen, én pedig a kezdetleges csalódottságom helyett mélyről jövő gyűlöletet éreztem irántuk.
Hátatfordítva indultam kifelé a helységből. Titkon reméltem, hogy Jimin megállít, visszahúz a kezemnél fogva, vagy csak odaszól valamit, de nem tette.
Odament Namjoonhoz.
-Hoseok, szükségem van rád.- mondtam erőtlenül a telefonba legjobb barátomnak, miközben a cégem előtt ácsorogtam.- Kérlek gyere értem, és szólj a takarítónak, hogy tegye élhetővé a stúdiómat.
Bajban vagyok. Nagyon nagy bajban. Belülről feléget minden és ez az érzés megőrít. Azthittem jó dolog ez a valami, amit Jimin iránt kezdek érezni. Talán szeretet? De nem, nem jó, undorító. Már értem a fiatalabb énem, már tudom, józanabb volt, mint én. A stúdió az egyetlen, ami megmenthet..hiába innék, nem tudnék huzamosabb ideig abban a semmit nem érzek állapotban lenni.
-Megyek érted, akármi van, tarts ki.- mondta, majd bontotta a hívást én pedig toporogva vártam hogy jöjjön, majd hiretelen felindulásból felhívtam Jiwoon-t, hogy közöljem vele egész héten nem tudok menni, mert beteg vagyok.
Valójában egy gyorsan jőtt hazugság volt az egész, de kellett egy kifogás, hiszen a céget elbukni nem akarom, viszont ilyen életkedvvel és mentalitással, mint amivel most rendelkezem maximum agyon tudnám verni az alkalmazottaimat.
-Mi történt haver?- lihegett Hoseok, amint odaért elém.- A takarító nem ér rá, Jin viszont már dolgozik az ügyön.
Ők azok, akiket fájdalom nélkül lehet szeretni. Csak ők.
-Soha többé nem akarok érezni.- mondtam, majd homlokomat vállának támasztottam, ő pedig megpaskolta a hátam.
-Mi történt?- kérdezte egy fokkal halkabb hangnemben.
-Jimin csak kihasznált..
Fájt kimondani hangosan, beismertem magamnak és a világnak is, amit nem akartam, én nem vagyok több számára egy tárgynál..
_______
Annyeong!
Meghoztam az új részt, kérlek szeressétek.
Sokat dolgoztam vele, kíváncsi vagyok mit gondoltok.
Kommentben várom a véleményeiteket.
Hwaiting srácok!❤
