Csak Veled...(EXO) Befejezett

*20,21.nap

Miközbe egymást néztük, elgondolkoztam, hogy mi lesz ezután...

- Min gondolkozol?-kérdezte mosolyogva és kezével egy kósza tincset tűrt el a fülem mögé.

- Csak, hogy most mi lesz?-kérdeztem komolyan. Mire ő hirtelen megcsókolt, mikor levegő hiányában elváltunk, mélyen a szemembe nézett.

- Én nem foglak elengedni. Soha többé ez a pár nap is olyan fájdalmas volt nélküled, hogy én mégegyszer nem bírnám ki...
Szóval Minji... leszel a barátnőm? - igaz komolynak indult, de a végén elmosolyodott, én meg olyan boldog lettem ettől a kérdésétől, hogy válaszul megcsókoltam.

A nagy csókcsatánk közepette köhögést hallottunk. Szétrebbentünk és a hang irányába fordultunk. Az egész csapat végignézte, hogy csókolózunk. Ez kicsit kínos... Barátnőm meghatódva figyelte a jelenetet. Majd beurott közénk az ágyba és megölelt.

- Annyira örülök nektek! És Sehun ha még egyszer megbántod és az lesz a vége, mint ez volt. Akkor nem csak behúzok neked... hanem rosszabbat is csinálok!- mondta fenyegetően de mégis viccesen. A fiú gratuláltak nekünk és Baekhyun szépen kitessékelte őket így végre kettesben lehettünk.

Felülltem és csak néztem őt.

- Valami baj van?-kérdezte aggódóan.

- Nem nincsen, csak végre nyugodt vagyok, és boldog.- mondtam és ölébe tornáztam magam. Átkaroltam nyakát és csak figyeltük egymást, Sehun ujjaival arcomat simogadták és arcomat vizsgálták.

- Olyan gyönyörű vagy!-mondta és megcsókolt.

Kb ezt csináltuk egész nap és egymás mellett aludtunk el.

*22,23.nap.

Reggel hamar felkelltem, mert úgy éreztem, hogy teljesen kipihentem magamat. De várjunk... milyen nap van ma??? Te jó Isten!!!!! Holnap karácsony... rengeteg dolgunk van!!! Főzni, díszíteni és sütni is kell! Sőt még vásárolni is el kell menni... anyám! Oh anyámról jut eszembe ők is jönnek! Ki is kell takarítani.

Az ijetségtől rögtönk kipattantam az ágyamból, vagyis kipattantam volna... ha Sehun szoros karjai nem tartottak volna vissza.

A fiú békésen színlelte az alvást...

- Hééé Sehun! Engedj el! Most!-mondtam türelmetlenül, de ő magára húzott, viszont a szemeit még nem nyitotta ki, kócos haja nagyon aranyosan állt neki, és még közbe mosolygott is. Hihetetlenül aranyos!!!!!

- Nem engedlek el! Megmondtam, hogy soha nem engedlek el!-mondta és végre kinyitotta gyönyörűszép szemeit, ami álmosságtól és boldogságtól csillogott.

- De kérlek! Egy csomó dolgunk van! Mennem kell vásárolni, főznöm kell, sütni, takarítani, díszíteni, sőt még anyáék is jönnek.- mondtam gondterhelten.

- Kicsim segítünk, nem kell mindent egyedül csinálnod, de elötte kérem a reggeli puszimat és utána elengedlek.- mondta mosolyogva én meg adtam egy csókot szájára.

Sikeresen kiszabadultam szorításából és kiválogattam, hogy mit veszek ma fel. Egy fekete nadrág és egy sima piros pulcsi mellett döntöttem.

Bementem a fürdőmbe, levetkőztem és beálltam a zuhany alá, mután letusoltam és felöltöztem, fogat mostam és közbe bejött sehun is készülődni de nem volt rajta poló és így lehetőségem nyílt jobban szemügyre venni a jól kidolgozott felsőtestét. A látványtól félre is nyeltem... na szép...

Sehun meg csak mosolygott... a kis ravasz.

- Miaz hercegnő félre nyeltél??? Ennyire jó vagyok?- kérdezte és belepuszilt a nyakaba ezt csak egy szemforgatással jutalmaztam. És amikor kimentem azt vettem tudomásul, hogy már minden fel van díszítve, sőt még karácsony fa is van. Ezt nem értem... hogyan???

Fura arckifejezésemet Sehun észrevette és rögtön elmagyarázta, hogy mi is a helyzet.

- Már pár napja fel van minden díszítve csak ugye nem voltál kint és nem láttad, már csak főzni kell.- mondta mosolyogva és adott egy csókot.

A kézenfogva a konyha felé vettük az irányt, ahol éppen Baekhyun és Miyong főzött. Tiszta aranyosak voltak olyan összhangban dolgoztak, hogy az nagyon durva volt. Képesek voltak szavaknélkül kommunikálni. A többiek valamit néztek a tv-n Sehun is közéjük üllt, én pedig felváltottam Baek-et. Barátnőm elmosolyodott és megölelt.

- Köszi.-mondtam mosolyogva.

- Mégis mit?-kérdezte szemöldökét ráncolva.

- Ezt! Mindent! Hogy nem mondtál le rólam.- mondtam és megszorítottam a kezét. Mosolyogva megtörölte könnyes szemét és folytattuk tovább a főzést.

Éppen mosogattam a koszos edényeket, amikor két kart éreztem meg a derekamon és szorosan átöleltek. Sehun mámorító illata csapott meg. A nyakamat kezdet el csókolgatni, én pedig oldalra döntöttem fejemet, hogy szabad utat adjak neki.

- Tetszik?-kérdezte nyakaba mosolyogva. Most szerinted? Milyen kérdés ez???

- Ááá dehooogy!-mondtam mosolyogva és folytattam a mosogatást, ám ő nem engedett el.

- De látom rajtad, hogy élvezted!-mondta vigyorogva, olyan öntelt és egoista, de én ezért szeretem.

- Jolvan... de te is élvezed!-montdam és megfordultam a kezei között és a vizes, habos kezemet beletöröltem az arcába, mire odakapta a kezét, hogy letörölje ezt kihasználva nevetve futottam el.

- Azthiszed elmenekülhetsz?-kérdezte neveteve és utánam futott. A szobák fele vettem az irányt, ahol összetalálkozatm Xiumin-nal és Chen-nel. Mögéjük kerültem és pajzsként használtam őket, közben Sehun is utolért.

- Fiúk ne engedjétek ide!!! Kérleeeek!-mondtam a nevetéstől fulldokolva. A fiúk értetlenül néztek, de segítettek nekem.

- Fiúk, Minji olyat tett amit meg kell, hogy bosszuljak szóval kérlek álljatok félre.-mondta csúnyán jézve, amit úgy imádok de tényleg.

De a fiúk nem tágítanak elölem.

- Miért mit tett?-kérdezte Xiumin.

- Össze mosogató vizezett...- a fiúk összenéztek és hírtelen elálltak előlem. Mi?? Ez most mi?? Sehun felkapott, mint egy krumplis zsákot és a szobám felé cipelt én me csak csúnyán néztem afiúkra akik cserben hagytak...

- bocsi, Sehunnak igaza van!-mondta Chen. Szemforgatva hagytam, hogy Sehun cipeljen egészen a szobámig, ahol lerakott az ágyra.