Fa, fű és, bokrok,ez a növényi keverék hatalmas aranyozott oszlopokra fekete foltokat fest. Az oszlopok háta mögött, a palota falai állnak őrt a Nap fénye ellen. A föld színeit bámulva szívom magamba a hófehér virágú rózsabokor negédes illatát, miközben egy pad melettem barnán virít, a zöld tömkelegben.Megálltunk, most nem kell hallgatnom a gyógynövényekről tartott előadást, csak itt állok a hófehér rózsabokor mellett, és megpróbálom összerakni agyamba a képet amit, Odett monodtt.Az asgardi öregek, teljesen mások mind a földön.Teljesen egyenes tartású, hosszú haja kontyba fogott, alkata épp, erős.Fiatalságot sugároz, megfontoltságot, büszkeséget, fennsőbbséget. Csak arcán látni az öregedést jelző ráncokat Az első itt élő akitől nem ver a víz, nem idegesít, nem tudnám megfolytani egy kanál vízben, nem csak a harcost látom benne és ezáltal kissé az ellenfelet. Úgy érzek iránta, mindha ezer éve ismerném, mindha a nemlétező nagyanyám mesélné el, hogy kell elkészíteni a tökéletes puding receptjét.
- Odett-mondom halkan, mindha bárki meghallhatná-, ha az álomgyökeret és a rózsavizet összekeverjük és megisszuk, attól tényleg nyugodtabbak leszünk-kérdem kissé extázisba esve, a rózsák mámorítóan édes illatától.
- Igen kedves, és ha túl sok álomgyökeret rakunk bele, az illető kómába eshet-mondja lágy, csilingelő hangján,hátam mögé bámul, behunyja szemeit, és máris elindul előttem.
- Kövess Ruth-mondja majd hófehér ruhája lassan lobog előttem.Lágyan ringatódzik a szélben, fel-felkapva néhány hullámot, és ezzel meglebbentve az arany színű leplet amit a hófehér ruha felett hord.Világosszürke köveken járunk, körülöttünk ezernyi színes virág, és a kezemben az álomgyökér.Szokásomhoz híven, most is a hétköznapi ruhámban vagyok akár a földön lennék.-mi a kedvenc színed-kérdi felém sem nézve.
- Nehéz kérdés-morgom az orrom alatt, inkább magamnak mind sem neki.
- Akkor mondj két színt-felnevet.
- Lila és kék-látom ahogy bólint, majd hallani kezdem a fegyverek pattanó hangját egymáson.Fellélegzem, és gyorsabban szedem lábaim, úgy érzem magam mind aki otthoni terepre érkezett.
- Innen átadlak Lady Siffnek, vele fogtok továbbmenni a tanulás ösvényén-szétnézek,sehol sem látom a nőt.
- De, úgy volt ma növénytant tanulok-elhallgatok,majd nagy levegőt veszek-, ne vegye sértésnek, de minek nekem ezt tanulni.Nem lenne jobb ha nem avatkoznék bele a birodalom életébe, én egy földi vagyok semmi több-a nő ingatni kezdi a fejét.
- Mindenekatyja parancsa, az Inkvizítor látomása, és a vének döntése mialapján te még mindig itt vagy, egyetlen feltétellel, tanulnod kell.Még te harctudásod adod Asgardnak, Asgard megtanítja neked, hogy tiszteld őt-Sif gyors léptekkel indul meg felénk, kezében egy sötétbarna anyaggal.
- Köszönöm, Odett, hogy idehoztad Ruthot, innen folytatom én-az idős nő bólint, és egy szempillantás alatt eltűnik.
- Ma nem eddzünk,nem is veszünk át semmit.Távolléted alatt voltam, a S.H.I.E.L.D.-ben és megkérdeztem Phillipet,hogy vélekedik rólad.A hallottak alapján, úgy döntöttem, megajándékozlak.Nézd úgy ezt az ajándékot, nem csak tőlem kapod az Istennők munkája is benne van abban amit látni fogsz-nagyokat pislogva próbálom értelmezni a mondatait.Phillt sose lehet megtalálni csak a bázison,és én voltam olyan együgyű, hogy nem mentem el hozzá.Fantasztikus, nem mentem el ahoz aki az életemben fontos szerepet töltött be, mért is ne mentem volna el hozzá, mért fetrengtem az ágyamban.Dicséret McAdams, hatalmas dicséret, tuskó.A szobám ajtaja előtt térek magamhoz kábulatomból.Sif arcán hatalmas vigyor, lassan kinyitja az ajtót, mjad félre áll.Minden ugyanolyan mind ahogy itt, hagytam.Megfordulok, de ő csak hessegető mozdulatokat küld felém, miközben hatalmasra húzza mosolyát az arcán.Elindulok lassan a szobába, egy kissé feszélyezve érzem magam, és nem tudom miért is olyan nagy az öröm a nő arcán.Lassan továbbsétálok, a gardrobommal szemben lépkedve észreveszem nyitva az ajtó, ami a két külön helységet elzárja egymástól.A szívem egy kicsit hevesebben ver, kitisztul a látásom, az adrenalin első lökéshullámait érzem izmaiman.Kitolom magam előtt az ajtót, úgy, hogy teljesen belássak.Szokott látkép,polcok, teli a holmiaimmal,tükrös asztal előtte egy szék, próbabábún az aznapi ruhám és az alatta lévő cipő, amit sosem veszek fel, és mégis megállapítom minden nap, hogy csodaszép.Ez egy púderszínű ruha, aminek újai tülből készültek.De a szokott egy bábun kívül van ott mégegy lefeldve.A hófehér anyag, nem mutat semmit, csak a bábu alakját, úgy érzem át lettem verve.Megfogom az egyik csücskét majd egy íves mozdulattal a fejem felé emelem, és onnan hátam mögé dobom.Előttem egy fekete bőrből készült csíkokra vágott szoknya, minek az allján fémszegecsek vannak.Felsőrésze rézszínű fém, aprólékos húzott mintákkal díszítve.Abból két fekete bőr huzal, a bal oldalon két tőrtartó, még a jobbon négy, és egy-egy csuklóvédővel el vannak látva, amik ugyanolyan gyönyörűek mind a páncél mellrészén látható hosszas, tűzszerű motívumok.A lábbelim, hasonlít a Ladyére, csak épp az enyém fekete bőrből készült, még az övé barna.
- Ha majd egyszer Asgardért harcolsz, ezt kell viselned Ruth-,aprót bólintok.Körbesétálom a ruhát és mosolyogva melléállok.
- Köszönöm-nézek a nő szemébe, meghatottságtól csillogó szemekkel, majd a ruhán végigjártatom újam-, ez gyönyörű, és hállás vagyok amiért megajándékoztatok ezzel a harci ruhával-a hangom a saját fülemnek is fátyolosan cseng, már-már dadogva rebegem kifejletlen mondatok elejét vagy épp végét.
- Próbáld fel, és akkor a többiek is látni fognak benne-modja majd becsukja az ajtót, és mosoylogva néz.
- De a többieknek mért kéne látniuk benne-kérdem de ő csak legyint.
- Mert ma Haditanács lesz, és téged is meghívtak rá, fegyverkezz fel-mondja majd lassan odasétál elém-, ez egy hatalmas megtiszteltetés-arcizmom megfeszül bólintok.
- Segítened kéne, még sosem vettem fel páncélt-aprót bólint majd nekikezdek a vetkőzésnek.A ruha alá kaptam egy védőruhát, ami hófehér és puha selyemből van, még a lábamnál és vállaminál durva textilből.Ahogy rámkerült a szoknya része csak akkor láttam meg, hosszát, és hát nem akartam felhozni,mert látom a velem szembenállónak is ugyanez a szoknyahosza, de ebben mégis, hogy a francba fogok én harcolni.Nehéz maga a ruha, furcsán mozgok benne, és majd megsülök alatta. Nem olyan mind a megszokott egyenruhám.
- Tessék-a kezembe nyomja a sötétbarna anyagot, ami kiderül, hogy egy köpeny-, vedd fel, és elmegyünk, meglátogatni a többieket, mert már lassan elkezdődik a tanácskozás-hajam sebesen összefonom és magamra terítem az anyagot.Sif mögém áll, kioldja hajam és a két első tincset hátra fonja. Mikor ismét elém áll, felveszi a fejfedőt is így én is belehúzom fejembe a csukját.A palota előtt vár minket két ló, Sifre nézve hangosan kifújom a levegőt, majd megrázom a fejem.
- Erre én fel nem ülök-morgom, de a nő csak felnevet.
- Addig félsz tőle még meg nem ment az élelted-felszáll a lóra és vár.Az almásderes kiszuperált négylábú fújtat mikor felé közeledem-,félsz tőle, érzi- hisztérikusan felnevetek.
- Meg mindjárt beszélni kezd és, hogy ne unatkozzak verseket mond el és majd elemezgetni nem-Sif felnevet, pedig én komolyn gondoltam.Felszállok a lóra, majd az előttem elinduló után indulok.A piactéren át, ki az ersőbe, verőfényes napsütésben ballagunk, akár két huszár.
Minden zöld, mindenütt fák, egy fekete hajú férfi sétál előttem, zöld palástja diadalmasan lobog mögötte.
- Nem olvastad a levelem igaz-kérdi eszelős, kissé mélyített hangján,majd fejére kerül sisakja.
- Milyen levelet, kérlek-prüszkölöm.
- Odin hollójával küldettem neked, és te csak a zsebedbe tetted midgardi, pedig el kellett volna olvasnod-mondja az előttem álló, és felém fordul.
A négylábú mellettem Sif a fejem felett még én a porban hempergek akár egy disznó.
- Hogy kerültem ide-kérdezem majd megpróbálok felülni kissebb sikerrel.
- Egyszer csak, egy hatalmas puffanást hallottam,majd megláttalak a földön.
- Fantasztikus-morgom majd, a második próbálozásra, már nem fekszem, ülök.Felállok, leprorolom magam és visszaülök a lóra.Továbbhaladunk a cél felé, még mindig lóháton.
- Nem, Loki marad, neki is tudnia kell-hallom Mennydörgés hangját, ahogy épp veszekszik valakivel.
- De Loki bármikor ellenünk fordulhat-harsogja Volstagg.
- Nem lehet benne megbízni-hallok egy ismeretlen férfi hangot.
- Lokiba megbízni maga a bíztos bukás- szólal meg Volstagg ismét.
- Barátom, mégis hány csatát vittünk miatta győzelemre-kérdi Thor szelídebben.
- Az az idő már elmúlt Thor, meg kell értened- hallom ismét az ismeretlen férfi hangját.
- Ne veszekedjetek már, tőletek zeng az erdő- kiáltja el magát Sif majd leszáll a lóról.Követem példáját és az övé mellé kezdem kötini a lovam.
- Végr itt vagytok-mondja Volstagg.Shif kézen ragad, és elindulunk előre.Pár lépést teszünk,majd meglátok magam előtt egy szabályos körbe kirakott kőoszlopokat, és köztük fák.Ahogy haladunk felé, annál nagyobbnak tűnik és annál inkább hófehérnek.Mindenki ránk néz, vannak velünk szemben vagy tizenöten.
- Örülök Sif, hogy éppségben ide értetek-mondja Thor,majd mellénk sétál.
- Ami azt illeti...-kezdene bele a nő de közbevágok.
- Örülünk, hogy épségben ideértünk-mosolygok kedvesen, és leveszem fejemről a csukját.
- Bemutatom nektek Ruth McAdamst, Midgárdbl jött, és az ottani tapasztalatai miatt van itt.Jó harcos, és reményeim szerint tud majd segíteni a Haditanácsnak is-aprót bólintok, mire mindenki aki minket néz megenyhült arccal vizslat tovább.
- De Loki akkor sem maradhat-mondja Voltagg.
- Nem tudjuk mikor lesz rá szükségünk-mondja Thor, idegesen.
- Loki egy megbízhatatlan, kiszámíthatatlan, iracionális alak.De ha adunk neki egy mondatot, hogy ezzel a saját seggét is megmenti akkor biztos mellettünk áll.Szóval, kedves Loki, ha az itt elhangzottakat nem tartod meg saját magadnak, két lehetőséged van.Első; Asgard megsemmisül, neked nem lesz búvóhelyed, és védtelen leszel.Második; ha elárulsz minket, az itt lévők mindegyike végighajszol a kitudja mennyi világon egyetlen céllal, hogy megölhessen.Válassz, mit akarsz-igaz nem látom, de tudom tisztán hall, mind ahogy mindenki hall és lát.A tömeg elhalkult mihelyst beszélni kezdtem, ehez nem vagyok hozzászokva, a földön ilyen nem volt, ott a leghangosabb győz és nem az aki beszélni kezd.
- Egy eszes és erős nő, nem mindennapi kombináció-a férfi aki beszél, kinézetre hasonó korosztályú lehet mind én, egy harcos kinézetét perforálja, arcán lévő sebhej is ugyanezt mutatja.
- Most nem erről van szó-mondom majd megigazítom a hajam.
- Ruthnak igaza van, megértek bármit amit elmondanak, csak mondják el-hallom a férfi hangját közvetlen közelből-, és mivel a Lady nem göndörfalazott, és kimondott minden ideillő és illetlen szót amit csak elmélyébe talált, válaszolnék saját akaratomból.Itt maradok, mert úgy érzem valami készül és lehet jötunheimi származásom teszi, hogy nem bíztok bennem, de én itt maradok.Származás, hovatartozás ellenére is, kötelességemnek érzem, hogy segítsek Asgardnak, bárki is vezessen ebben a csatában-a mondat felénél már nem csak a tömeget pásztázta, a mondat legvégén pedig csak Thorra figyle.
- Rendben-mondja ezt a sebhejes arcú férfi, majd lassan minden fáklya felgyúlik körülöttünk, ezzel fénybe fürdetbe a hófehér oszlopokat, és a repedt padlót amin állunk.Hatalmas és ismerős pentagramma van szétrepedve lábunk alatt.
- Ez akkor történt amikor Odin eltűnt-mutat a földre a férfi-, és Mindenekatyja nem tért vissza hozzánk, mind a hadsereg ezredese azonnali támadást javaslok-és ez a pont után történt az, hogy mindenki mindenkit túlüvöltve kezdett beszélni. Húznak, forróság vesz körül, minden kihalt és élettelen, olvadék folyik mellettem, hője perzseli a bőröm.Láncok marják csuklóm, ami a csontomig hatoló fájdalmat okozza.
- Nem te tehetsz róla igaz, Ruth-mondja élesen.
Meglöknek, a látomás ami előttem olyan élesen felrajzolódott eltűnt.Megfordulok, szkrákat szóró szemekkel pásztázon ki is akart átsétálni rajtam. Fekete haja élesen súrolja zöld köpenyét, már majdnem rohan.Gondolkodás nélkül utánna iramodok.
- Mért jöttél-kérdi érdesen, már-már kesergő hangon.
- Nem tudom, valki nekem jött gondoltam utánna megyek-mondom tárgyilagosan-, mit keresel itt-kérdésem élesen csap bele a fák rejtelmes susogásába.
- Először is, délután fákjákat gyújtani, másodjára túl nagy a hangzavar,semmi értelme nincs a maradásomnak-érzem ahogy az eddig meleget adó köpeny szétválik rajtam amikor hatalmasat fékezek mellette.
- Ide figyelj Loki-mutatom felé a mutató újam-, fogalmam sincs mi zajlik neked odabent, de te megőrültél.Valamiért, valami tisztán érthető ok miatt nem bíznak benned, és te ilyenkor csak elmennél.Aláírom, lehetetlenség bent épp észel és akarattal bennmaradni, de te nem élvezni szoktad a felfordulásokat-hatalmas vigyorra húza ajkait.A sötétbarna anyagot széthúzza és vállamra akasztja.
- Megkaptad-felnevet-, megkaptad az Istenek ajándékát és nem történt semmi, lehetetlen-mondja nevetve, kissé gurgulázó hangon.
- Te miről beszélsz-rémültség hatol bőröm alá.
- Midgardon, senki sem tudta mi történik veled, pedig olyan kézzelfogható volt, látomásiad voltak, hogy mik nem tudom, de azok voltak.Gondolom a jövődet láttad, és megrémültél, azért remegtél minden egyes másodpercben, most is remegsz látom midgardi.Tartasz tőlem, ez teljesen egyértelműen közlöd velem.-rémültségből düh lett, lassan csörgedezve halad végig rajtam, levágom magamról a köpenyt és felveszem a harci állást.
- Nyikhaj istenke-morgom az orrom alatt majd két lépéssel közelebb lépek hozzá, hátrál, látom rajta meglepődött-, betojtál már ettől, ejnye ejnye hercegecske-duruzsolom édesen.Neki sem kell több, egy gyors mozdulattal a földre vágott.
- Neked nem így kéne viselkedned-kezdi ismét eszelős, mélytett hangján.Erőt veszek magamon, és kisöpröm lábai alól a talajt.
- Mert, szerinted, ó Hazugságok istene hogy a fenébe kéne viselkednem-szarkazmustól csöpögő hangom élesen remeg ajkaimból.Felállok majd hátra lépek egy lépést, de még mindig felé nézek.Gyors fürge mozdulattal feláll.
- Te vagy a jövendölés, és a jövendölésben a nő, jelleme más-mondja majd kihúzza tegezéből tőreit, karvédőink csattannak, már majdnem szikrát szórnak egymáson. Így, ebben a fém fém elleni harcban, úgy toljuk egymást, mind két kos,hol előre hol hátra.
- Mert a nőhöz külön útmutató jár, vagy mi a fene-hátra lök, de nem hagyom magam, visszaszerzem egyensúlyom és ismét karrjainak esek.
- Egy anya nem lehet makacs-morogja,mjad elkezd lökni hátra,megvetem lábam és élesen húz maga előtt a földben.
- Te milyen mesében éltél eddig, ember-kérdem nevetve.
- Nem vagyok ember-ordítja képembe majd lök rajtam egy nagyot és én repülök.Éles hanggal csattanok a töredezett betonon.
- Nem vagyok diszkozkő-ordítom majd rohanok felé.Felugrok és pont a hátára esek, ütöm ahol csak érem de ő áll mind egy kő.
- Elege van belőled- ordítja majd a feje felett eldob-, elegem van abból, hogy minden nap valami bűzös szagot áraszt a szobád, elegem van, hogy sosem tudsz köszönni, elegem van, hogy te itt vagy-teljesen kikelt magából, kiabál, ordít, és eszelős tekintete égeti az arcom.
- Elegem van belőled, felfuvalkodott barom, mindig csak azt keresed mit ne csinálj, undorodom tőled, seggfej-minden elhalkul körülöttünk, még a madarak sem adják ki édes csicsergő hangjukat.Szemeim izzani kezdenek, majd a férfira nézek.Szemei elé tartja a tőreit, és így a kék fény felém halad.
YOU ARE READING
Crown
Fanfiction- Álmomban, mindig megölnek-suttogom, mire ő felém kapja tekintetét. Az eddig mélyen tanulmányozott könyvet a mellette álló íróasztalra hajítja. - Asgardban az álmoknak jelentőségük van-lép egy lépést előre. - Mintha nem hallanám ezt nap mind nap-mo...