Szeret - nem szeret... 💔 (Yoi fanfic) /BEFEJEZETT/

Stay close to me...

Úristen emberek, nem bírok magammal! 🤣
Khmm. Szóval... Elkapott afféle írási roham, így hirtelen 2, azaz kettő darab részt hoztam nektek. 🤗
Remélem ezek is tetszeni fognak, én legalább is imádtam írni őket. 😊
Kíváncsian várom a véleményeteket, jó olvasást! 😉

===========================

Másnapra Yuuri megbeszélt egy találkozót Katjával, mivel úgy érezte muszáj beszélnie a helyzetről valakivel, még akkor is, ha az a valaki egy jókora fejmosást ad neki cserébe.
Sétálgattak a városban, miközben Yuuri szép sorjában elmesélt mindent.
- Utálom, hogy mindig igazam van - szólt Katja, miután Yuuri befejezte a mondandóját. - Szóval ez az Irina megfenyegetett? Jól értem?
- Nehéz lett volna máshogy érteni - felelte Yuuri. - Elég elszántnak tűnt.
- Én ezt nem értem...
- Nekem viszont kezd összeállni a kép?
- Hogyhogy? - csodálkozott Katja.
- Irina nyilvánvalóan Viktor pénzére pályázik, legalábbis a fenyegetéséből csakis erre tudok következtetni.
- És Viktor?
- Fogalmam sincs... Nem értem miért csinálja ezt. Azt mondta elvárják tőle az esküvőt, de ki akarhat ilyet éppen Viktortól? És mivel vette rá, hogy meg is tegye minden ellenkezés nélkül?
- Nem tudom... - sóhajtott Katja. - Hacsak... - Hirtelen felcsillant a szeme, mint aki rájött egy fődíjat relytő kérdés megfejtésére.
- Hacsak mi?
- Nem akarok összeesküvés elméleteket gyártani, de... talán a szülei.
- Ugyan már, Katja! A szülei?
- Most miért? Senki nem ismeri őket, még te sem, pedig évekig éltél együtt Viktorral. Mi ez, ha nem furcsa?
- Igen, valóban furcsa, de nem gyanusíthatom meg épp őket, ráadásul bizonyíték nélkül.
- Viktor nem utalt rá semmivel, hogy ki az?
- Nem. Csak annyit mondott, hogy bonyolult. Komolyan azt hiszed, hogy...
- Mindenesetre nekem logikusnak tűnik. Azért a helyedben utána járnék.
- Minek nézel te engem, magánnyomozónak?
- Nem, csak egy barátomnak, aki nem akarja, hogy a szerelme mást vegyen el.
- Katja! - Yuuri szúrós pillantásokkal nézett a mellette sétáló nőre.
- Kérlek ne mondd, hogy nem így van. Tudom, hogy még mindig szereted, és ez mindig is így volt. Még a botrány után is, úgyhogy felesleges tagadnod. Fogadni mernék, hogy Viktor is így van ezzel.
- Na de...
- Nézd, Yuuri. Belekeveredtetek valamibe, amiből rohadt nehéz lesz kimászni, de az egész csak rajtatok múlik.
- Komolyam azt hiszed, hogy még szeret engem?
- Igen, komolyan. De ha nekem nem hiszel, tedd próbára őt magát.
- Próbára? - értetlenkedett Yuuri. - De hogyan?
- Egyszerűen csak figyeld őt, mikor vele vagy. Ennyi. Hidd el választ fogsz kapni, ennyire még Viktor sem jó színész.

****

Yuuri napokig fontolgatta Katja elméletét, de egyszerűen képtelen volt elfogadni, mint lehetőséget.
El akarta hinni, de még mennyire, csakhogy félt a csalódástól. Mi van, ha megint csak pofáraesés lesz a vége? Még egyszer már nem tudná elviselni a kudarcot.
Aztán egy nap tökéletes alkalom adódott rá, hogy Yuuri tesztelje Katja elméletét.
Irina épp próbán volt, így Viktor és Yuuri kettesben maradtak otthon. Csendes délutánnak ígérkezett, így Yuuri úgy döntött keres magának valami filmet. A szekrényhez ballagott, és válogatni kezdett a DVD-k között. Viktor nem messze tőle a fotelban ült és valamiféle újságot olvasott, láthatóan elég elmélyülten. Yuuri rövid keresgélés után rábukkant valamire, ami elvonta a figyelmét a filmekről. Egy borító nélküli DVD akadt a keze ügyébe, rajta egy felirat:

Yuuri K. - Stay close to me

Yuuri kikerekedett szemekkel bámulta a nevét a DVD-n. El sem tudta hinni, hogy Viktor azóta őrzi ezt a videót. Jó ideje nem nézhette már meg, ugyanis egy vékony porréteg gyűlt rajta össze, és ráadásul leghátul bukkant rá. Hirtelen ötlettől vezérelve, kikapta a DVD-k közül, majd próbált nyugodtnak látszani, miközben a lejátszóhoz sétált vele. Mintha belé bújt volna az ördög, minduntalan Katja szavai visszhangoztak a fejében. Most megtudja, hogy Viktor valóban érez-e még iránta valamit. Mert ha igen, akkor ez a videó be fogja bizonyítani.
Míg ő a lejátszóval bíbelődött, Viktor továbbra is az újságjába merült, majd Yuuri visszaült a kanapéra, megnyomta a lejátszás gombot, és feszülten figyelt. Próbált úgy tenni, mintha a videó teljesen lekötné a figyelmét, de titokban Viktort leste. Amint felcsendültek az első hangok, Viktor hirtelen megdermedt. Felkapta a fejét, és mint akit megbabonáztak, meredten bámulta a képernyőt. Egy kissé még a száját is eltátotta a csodálkozástól.
- Ezt meg hol találtad? - kérdezte, de továbbra sem tudta elszakítani a tekintetét a videón korcsolyázó Yuuriról.
- A filmek között - felelte Yuuri. - Olyan rég láttam, gondoltam megnézem.
Eleinte úgy tűnt, a csodálkozáson kívül Viktor nem fog más tünetet produkálni, ám egy idő után szemmel láthatóan gyorsabban vette a levegőt, az újság a földre hullott, Viktor kezei pedig ökölbe szorultak.
- Kérlek, kapcsold ki - szólalt meg nagy sokára, ám Yuuri próbált úgy tenni, mint aki nem látja Viktor reakcióját.
- Miért? - kérdezte ártatlanul.
- Csak... kapcsold ki.
- De...
- Yuuri! Azt mondtam, kapcsold ki! - kiáltotta, majd felpattant a fotelból, felkapta a távirányítót és kikapcsolta lejátszót. Aztán egy gyors pillantást vetett Yuurira, majd kiviharzott a szobából.