Playground /Larry Stylinson/

Season 2/Thirty Fifth

Louis
Brad a 3. csengésre vette fel.
-Szia Louis. Mondd, csak nincs valami baj?
-De. Nagyon nagyon nagy baj van. Harry reggel elment a boltba, de már délután 4 van és nem jött haza. Nem tudom hol lehet, vagy mi van vele de az az érzésem hogy elrabolták.
-Rendben Louis, nyugodj meg, minden rendben lesz. Szerencsére tettem mindkettőtök telefonjába nyomkövetőt, szóval meg fogjuk találni.
-Micsoda? És ezt most mondod? Te jó èg, még szerencse, mert eléggé nehezen találnánk meg anélkül.
-Na igen, viszont nagyon nagyon fogy az idő, mert a telefonjának is töltöttség kell. Ha lemerült a telefonja, cseszhetjük és tényleg csak a csodára bízhatjuk hogy megtaláljuk. Szóval most leteszlek és utánanézek.
-Rendben, szia.-tettem le a telefont. Anne mindent hallott, mégis idegesnek láttam, bár ki ne lenne az, hiszen a fiát elrabolta egy vadbarom, akinek a kilétét nem tudjuk. Csak azt remélem hogy nincs semmi baja. Ezt az egyet nagyon remélem...
Fogalmam sem volt hogy mit csináljunk. Kezdtem rosszul lenni, mert ideges is voltam és még nem is ettem semmit. Anne látta rajtam hogy valami nem okés.
-Lou. Valami baj van?
-Nincs semmi...csak egy kicsit rosszul érzem magam. Tudod, semmit nem ettem ma, csak az idegesség volt rajtunk végig.
-Elmegyek valami kajáért. Vagy... gyere velem.-mondta. Beleegyeztem, hiába volt egy kicsit veszélyes, mert kitudja hogy minket is elrabolnak-e. Csak akkor nyugodtunk meg amikor a bevásárolt dolgokkal végre hazaértünk. Csak egy szendvicset ettünk, de egy kicsit kezdtem jobban lenni, bár Anne mondta hogy a legjobb lesz ha lefekszem egy kicsit pihenni. Most nem volt kedvem ellenkezni, fel is mentem, Ő pedig lent maradt és felhívta a környéken az összes ismerősét hogy nincs-e náluk. Bár akkor szólt volna. Amúgy meg ennyi ideig csak nem beszélget el egy baráttal, hogy elfelejtsen szólni. Ezt az egyet nem hiszem. Minden rossz gondolatomat félretéve feküdtem be az ágyba, majd hajtottam álomra a fejem.

Arra keltem hogy a telefonom csörög, Brad hívott.
-Halo?-szóltam bele álmosan.
-Szia Lou. Ha minden igaz, megvan hogy hol van Harry. Van ott Holmes Chapelben egy elhagyatott gyár, ami nincs egyáltalán messze tőletek. Innen már egy ideje nem mozdult, tehát elég valószínü hogy itt lesz.
-Rendben. Megmondanád a címet?
-Louis, ugye nem gondolod hogy odaengedlek egyedül? Már úton vagyok, szóval nem. Nem mondom meg hogy mi a cím.
-Mennyi idő amíg ideérsz?
-Másfél óra.
-Másfél?? Még? Addig megőrülök.-mondtam, mert addig megőszülök.
-Nyugi Louis. Nagyon sietek.
-De hogy találsz ide?-kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
-Tudod Louis, nyomkövető...-Jaaaa tényleg.
-Ohh.. tényleg mondtad is. Bocsi csak most keltem.
-Semmi baj. De most leteszem mert mint mondtam, úton vagyok.
-Oké. Siess.-tettem le a telefont sóhajtva.

Lementem a nappaliba, ahol Anne aludt el. Nem volt szívem felkelteni, de muszáj volt, hiszen el kell mondanom neki hogy meg van Harry.

Odamentem a kanapéhoz amin feküdt, majd  óvatosan keltegetni kezdtem.
-Anne. Ébredj, azt hiszem megvan Harry.
-Mmm...Mi? Megvan? És hol van?-halmozott el kérdéseivel.
-Egy elhagyatott gyárépületben, innen nem messze.
-Azt ismerem. Ott dolgozott az apja... de ki vitte oda? Vagy miért pont oda vitték?...-kérdezte Anne, de erre nem tudtuk a választ.

A következő pillanatban újra megszólalt a telefonom, ezúttal egy ismeretlen szám hívott. Felvettem. Kockáztatok, mert ha a zaklató az, legalàbb akkor is nyomon vagyunk.
-Halo?
-Lou...-A hangjàt ha álmomból felkeltve is megismerném.
-Te jó isten, Harry. Jól vagy? Hol vagy?-halmoztam el kérdésekkel.
-Jól vagyok Lou. Az apám az elkövető. Ő csinàlt mindent. -eközben kihangosítottam a telefont, hogy Anne is jól hallja.
-Micsoda? Apád volt? És mégis miért?-kérdezte fiát.
-Bosszúbol. Mert miattam küldted el.
-Bántott?
-Igen, sőt azt a sràcot is aki elrabolt, aki  apám egyik csicskása volt, de már minden....öhm rendben-vàlt a hangja idegessé, amit rögtön meg is éreztem.
-Hazz. Mi a baj? Valamit nem mondasz el.
-Csak... hamarosan itt lesznek a rendőrök...mert leütöttem az apámat... egy vàzàval. De önvédelem volt.
-Jol van, nem lesz gond. Azt tudod hol vagy?
-Nem. Nem tudom.
-Rendben nem baj. Hamarosan odamegyünk érted Brad-del.
-Felhívtad?
-Igen. Ne aggódj, hamarosan itt van és azonnal indulunk érted. Várj, motorzúgást hallok, lehet hogy már itt is van.-mondtam neki, közben kinéztem az ablakon. Valóban Brad szállt ki az autóbol.-Harry itt van Brad szóval most leteszem. Ne menj sehova, ott vagyunk mindjárt.
-Rendben Lou. Siessetek. Szeretlek.
-Szeretlek Hazz.-tettem le a telefont, majd gyorsan felkaptam a cipőmet és már mentünk is a régi gyár felé, ahol Harryt tartják fogva. Csak addig ne legyen baja ameddig oda nem érünk...

Hellóbelló😇😇
Angol dolgozat elött érkeztem az új résszel. Remélem tetszeni fog, ez a rész most egy kicsit uncsibb volt, de ilyen is kell, hiszen ezek a beszélgetések is fontosak amit a fiúk folytattak.
Nagyon nagyon imádok mindenkit, DE legfőbbképpen realhappenen -t, akivel vasárnap lesz egy éve hogy wattpadon megtaláltuk egymás blogját és azóta boldogítom vagy idegesítem. Imádlak te jány😂😂❤️
Nagyon szép napot nektek😘😇 Igyekszem a kövi résszel❤️❤️
Lots of Love
XxBogixX