Hazugságban élek (befejezett)

25. rész

-Mit keresel itt?

-Csak erre jártam és gondoltam ide jövök hozzád.

-És most az igazat. Nem járhattál csak erre, mert a a lakóhelyed több mint 100 km-re van.

-Anya üzleti úton van és magával hozott.

-Honnan tudtad hogy itt vagyok?

-Nem tudtam. Észrevettelek és muszáj volt beszélnem vele.

-Semmit sem muszáj és ha most megbocsátasz Annaval fontos elintéznivalóm van.

-Niki várj. Beszéljük meg.

-Nem akarok megbeszélni. Ne keress többet és senkinek se szólj hogy ismersz. Ha kérdeznek rólam ne válaszolj.

-De

-Nincs semmi de. Nem ismersz már. -visszafordultam Annahez és otthagytam Barnit.

-Na mit keress itt?

-Az anyja üzleti úton van és azért jött ide hozzám mert észrevett.

-Fogtok találkozni?

-Nem nagyon szeretnék vele találkozni. De nem hiszem hogy felfogja adni amíg nem találkozunk.

-De te kerülni fogod.

-Addig ameddig csak tudom. -délután még sokat beszélgettünk Annal. Estefelé hazamentem. Ott apa várt a nappaliba.

-Hol voltál?

-Annal találkoztam.

-Szólhattál volna.

-Mintha annyira érdekelne amit csinálok.

-Érdekel is.

-Vesszem észre. Amikor veszekedtem Ádámmal akkor se érdekelt nagyon hogy min veszekedünk csak otthagytál minket mert Ádám mondta hogy nincs semmi. Ha érdekelnélek akkor megkérdeznéd hogy mi van velem. Tudnád hogy ellógom az órákat az iskolába.

-Tudom.

-Akkor meg mért nem érdekel?

-A te életed. Azt csinálsz amit akarsz. Ha neked az a jó hogy lógsz az iskolából hát legyen.

-Egy rendes apa leszidna, szobafogságot kapnék vagy valami, de te nem és ezt tök normálisnak hiszed. Mért?

-Mert nem tudok semmit az életedről. Hogy legyek rád mérges ha nem mondasz el semmit?

-Ezt én is mondhatnám. Te se osztasz meg velem semmit. Ahogy elváltunk több éve egymástól ott folytatjuk most. Azt hittem meglesz köztünk az a tipikus apa lánya kapcsolat de úgy látszik ez nem megy nekünk. Felmegyek tanulni. -apa nem mondott semmit csak elment a másik irányba én meg felmentem a szobámba Kiterültem az ágyon és belekiabáltam a párnámba. Nem hiszem el hogy mindennek most kell összejönnie. Ez az egész Ádámos, Barnis ügy meg most apa is. Már majdnem elaludtam amikor kopogtak az ajtómon.

-Nem tudom ki vagy de menj el.

-Nem. -nyílt ki az ajtó és Ádám lépet be rajta.

-Nincs hozzád most idegzetem.

-Mi történt? Hallottam hogy veszekedtetek apáddal.

-Csak egy kis apa lánya beszélgetés aminek az lett a vége hogy összevesztünk. Nem nagy ügy.

-Aha nem nagy ügy. Ha látnád most az arcodat nem ezt mondanád.

-Figyelj semmi közöd nincs ahhoz hogy mit beszélek apával. Nem kell hogy érdekeljelek. Apával mindig is ilyen volt a kapcsolatom. Sose volt az a tipikus apa lánya kapcsolatunk. Minden apróságon össze szoktunk veszni régebben is. Mért hittem az hogy ez változni fog? -folyt le az első könnycseppem.

-Ne sírj. -ölelt meg. -Itt vagyok.

-Menj el.

-Nem foglak itt hagyni mikor így érzed magad.

-Jól vagyok csak minden összejött. Alszok és már jól is leszek.

-Itt leszek amíg el nem alszol.

-Csak menj el.

-Nem.

-Akkor adj egy szál cigit. A felső fiókomba van. -kimentünk az erkélyre és leültünk a székekre. -Mért csinálod ezt? Mért vagy velem ilyen kedves?

-Már mondtam. Szeretnélek jobban megismerni. Kedvelek.

-Csak beképzeled. Semmit nem érzel irántam csak azt akarod.

-Nem Niki én tényleg érzek irántad valamit. -közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Kis habozás után én is visszacsókoltam. A combom alá nyúlt és felemelt egy percre se szakítva meg  csókunkat. Bevitt a szobába és ráfektetett az ágyra. A pólóm alá nyúlt és le akarta venni. Még időbe kapcsoltam és ellöktem magamtól.

-Mit csinálunk mi?

-Nem tudom hogy minek néz ki ez de aszt hiszem csókolózzunk.

- Nem úgy értem. Légyszíves most menj el.

-Ehhez még visszatérünk. -kacsintott majd kiment a szobámból.