Unexpected Changes《 2.》[SZÜNETEL]

3.Rövid munkaidő

*Ma fél éve, hogy nem volt rész.

Az esti izgulásom oda vezetett, hogy majdnem hajnalban tudtam elaludni. A kora kelés miatt pedig a szemeim újra nagy táskákat hordoztak maguk alatt.

A tegnapi incidens miatt ma sokkal kevesebb sminket kentem magamra, és a hajamat is csak copfba kötöttem, azt remélve, így már nem kellek Botondnak, a kedves munkatársamnak.

Reggelire idő nem jutott, ezért útközben szó szerint beszaladtam egy boltba energiaitalt és péksüteményt venni, amit a helyszínre érve elfogyasztottam, ugyanis én voltam az első, aki betalált ide. Ez természetes. Sietek, hogy elsőnek érjek be.

Lassacskán 8-hoz közelítve találkoztam újabb és újabb munkatársakkal, akik kedvesen köszöntöttek, ezzel feldobva az alapból keserves kedvem.

Botond érkezésekor lehajtottam a fejem, remélve, hogy nem vesz észre, de ez egyáltalán nem így lett. De biztos ő a megbízott, semmi több..

-Szép jó reggelt, Újonc- vigyorgott 'csábítóan'-megmutatom hol kezdj-azzal megfogta a kezem és bevezetett a raktárba, egészen a kilincsekig. Amint odaértünk elhúztam a kezem a szorításából.
-Tudom, hogy mit kell csinálnom-sziszegtem, és nekiláttam a munkának.

A csomagolás rendkívül unalmasnak bizonyult, de élveztem, ahogy néha egy-egy ember elvesz egy 10-es csomagot és megköszöni, hogy nem neki kellett megszámolni. Botondnál ez nem így ment, ő magának számolgatta, és ezt azzal magyarázta, hogy bízik a számolásomban, de jobb beszélgetni velem, mint elhaladni mellettem.

Egy nap alatt sikerült az összes kilincset csomagokba helyeznem, és pár nap alatt mindent amit csak lehetett. Már annyira megtanultam 10ig számolgatni, hogy csavarokat is szívesen számolgattam volna.

¥

Körülbelül egy hete dolgozom az Allestorenál.
Eddig napról napra csak csomagoltam, de a mai nap más volt.

Botond reggel úgy köszöntött, hogy megtanít valami nagyon izgalmas dologra: Én is szedhetem a megrendelt árut.

Azt is mondta, hogy ez egy egész napos 'tanfolyam', amivel egyből elvette a kedvem az egésztől.

-Először vedd fel ezt a kütyüt-nyújtott oda egy kisebb, gps-re hasonlító gépezetet- várj segítek- helyezte fel azt a csuklómra. Csak ne simogatta volna meg utána a kézfejem!

-Ha bekapcsolod látod hogy belépést kér. Itt a felhasználónév és a jelszó-adta oda a cetlit, amire az volt írva:Kata, alkalmi03- ez azért szükséges, mert így tudni fogjuk, hogy milyen rendeléseket osszunk rád. Mert gondolom nem szeretnél 350kiló szöget 10kilónként rápakolni a kocsidra, és aztán lepakolni azt.

Ebben igaza van..

-Ah, a kocsi! Mint láthattad az ilyen 4 kereken guruló, több emeletű falapokat nevezzük kocsinak. Egy ilyened neked is lesz. Majd keresünk. Most pedig térjünk az elvi lényegre.
Felveszed a rendelést ezzel a gombbal, aztán az kiírja, hogy mit hol, melyik polcon találsz, és még kép is van a termékről. Mindent leír neked, próbáljuk ki!
Nyomd meg a kezdés gombot-mondta, és figyelte ahogy cselekszem-Ivacewska Úr. Szuper, ezt írd fel ezzel a filccel erre a laminált táblára. Akkor kezdhetjük. Oh nézd már! 10 F410-es kilincs. Ez neked lett kitalálva-vihogott. Kiszedtem a szükséges rendelt dolgokat, majd érdeklődést tettetve Botondra néztem.
-És most?-kérdeztem.
-Most megyünk és lepakoljuk-indult el valamerre a férfi. Sietve követtem, nehogy lemaradjak, majd az új terembe beérve sürgő munkatársakkal találtam szemben magam.
-Peti, Karesz és Julcsi az átnézők. Ők újra elindítják a megrendelést és ellenőrzik, hogy minden megfelelő-e. Ha valami nem egyezik szólnak a walkie talkieba és ki kell cserélned.
-Értem. Ennyi az egész?-csodálkoztam.
-Igen, körülbelül. Ha lepakoltad akkor rá kell raknod a rakományra a kódlapot és a vonalkódot beolvasva az ellenőrzők tudni fogják, hogy kit keressenek. Ha mindezzel végeztél akkor OK-ot nyomsz és már veheted fel az újabb rendelést.
-Jó rendben, akkor szerintem boldogulok is-ráztam le Botondot és elindultam a T1-be csavarokért.
-Ha a padlásra kell menni mindenképp szólj, mert azt még el kell magyaráznom!-kiabált utánam.

Elég sok rendeléssel végeztem, és Peti bá meg is dícsért, a precíz munkámért. Ez lelkesedéssel töltött el, ezért vigyorogva vettem fel az újabb feladatokat, de ez csak addig tartott amíg egy kedves vásárló nem kért fél méteres csibedrótot, kettőt. Nem lenne ezzel baj, de az a padláson található.

Sóhajtva kerestem fel Botondot, aki már várta az érkezésem: 100wattos mosollyal, egy fanyélen támaszkodva, befeszítve.

-Csibedrót, csibedrót-dalolta-milyen jó is az-kuncogott- gyere.

Tisztes távolságot tartva követtem, amíg egy lifthez nem értünk. Egy szűkös lifthez.

-Így nyitod ki- rántotta meg a kart- és így csukod vissza- csapta be az ajtót. Ezután megnyomod az 1-est. Egyszerű az egész, de amint látod, ez egy régi lift. És néha magától megáll. Vagy nem magától-nyomott meg egy gombot és megállt az emelkedés.

Az arcvonásai egy pillanat alatt megváltoztak és előbújt belőle egy vadállat. Közelíteni kezdett, és összeszorította az állkapcsomat.

-Itt senki sem lát kicsilány. Bármit csinálhatok veled- sziszegte a szám szélére és durván megcsókolt.

Minden erőmet beleadva eltoltam magamtól és jó erősen belerúgtam. Oda.

Ez egy rendkívül béna ösztön volt, mert csak idegesebb lett és mégjobban letapizott. Csak csókolta a nyakam a karom, a melleimet. Egyre jobban féltem, már remegtem. Megint a földre löktem és megnyomtam néhány gombot a liften. Ekkor hátulról támadt meg, én pedig őrült sikítozásba kezdtem. Mögöttem Botond letolta a nadrágját, és már teljesen feladtam.

Aztán a lift egy hangos sípolással elindult lefelé.

Nem tudtam eldönteni, hogy mi miatt sírok. De bőgtem.

Mögöttem Botond elküldött a francba, és hitetlenkedett, sőt nekilökött a falnak is. Vérző arccal szaladtam ki a nyitott ajtón, és nem foglalkozva az aggódó pillantásokkal és az ideges ordításokkal elrohantam.

Elrohantam onnan jó messzire.