Összeomolva (+18)

10.

Jó pár hete együtt laktunk már. Imádtam vele minden percet. A kapcsolatunk lassan haladt. Csóknál tovább nem jutottunk, pedig már akartam...
Közben persze továbbra is megfigyeltem apámat. Egyre rosszabb dolgokat tudtam meg róla. Undorító volt belegondolni, hogy ez az ember az apám...
Egyik nap az irodájában voltam, mikor valami dübörgésre lettem figyelmes. Elindultam a hang irányába. Egészen a pincéig kellett mennem. Azt se tudtam, hogy itt van pince, bár másodjára vagyok itt és előző alkalommal is betörtem ide, szóval nem csoda.
Leértem a pincébe, ahol volt egy külön kis helység. Próbáltam bejutni, de hiába az ajtaja zárva volt. Az ajtónak nyomtam a fülemet és egy női hangot hallottam. Sírt és imádkozott.
-Könyörgöm Uram ments meg engem. Nem bírom tovább. Ha megölsz boldog leszek, csak ennek legyen végre vége.
Elhúzodtam az ajtótól. Mégis mit tettek vele? Mit tett vele apám? Ki kell derítenem.
Megpróbáltam berugni az ajtót, de annyit értem el vele, hogy a lány síkitani kezdett. Basszus. Abbahagytam és fölmentem. Keresni kezdtem bármi kis lyukat, ahol beláthatok a szobába, erre ajtó nyitodást hallottam. Mint a villám elbújtam a szellőző rendszerben. Ekkor jutott az eszembe, hogy ez talán elvezethet a lányhoz. Hát csöndesen mászni kezdtem. Meg is találtam, de nagyon sötét volt míg ki nem nyilt az ajtó.
Apám lépett be. Figyeltem, ahogy odamegy az ismeretlen női alakhoz, akinek az egész teste borzalmasan nézett ki. Tiszta vér, ütés nyomok, vágások a teljesen meztelen fiatal lányon. Fiatalabb lehetett nálam.
Apám ordított vele, majd elkezdte levenni a nadrágját... Jézusom. Nem bírtam elnézni. Végig néztem, ahogy apám megerőszakol egy fiatalabb lányt, mint én.
Mikor végzett haza futottam. Tennem kell ez ellen az ember ellen. Bármibe is kerül, de megfizet mindenért.