Szerelemben és zenében /BEFEJEZETT/

8

/Tami/

~2 héttel később~

Elkezdtem a próbákat a Soundra. Félix is próbál ezerrel. Kevés időnk van egymásra. Folyton bent próbálok, vagy éppen stúdiózok. Csak vasárnap tudok pihenni, mert utána minden kezdődik előröl. Kicsit fárasztó ez az egész, de attól még szeretem.
- Mégegyszer, próbáld meg - mondta Fanni.
- Fáradt vagyok - nyafogtam.
- Rendben, akkor holnap folytatjuk - mondta Fanni kedvesen. Hálásan néztem rá. Összepakolta a cuccát és elment. Annyira fáradt voltam, hogy bedőltem az ágyba aludni.

<másnap>

/Tami/

Épp az igazak álmát aludtam, amikor csörögni kezdett a telefonom.
- Nem ér rá emberi időpontban? - kérdeztem rekedtesen.
- De hát délelőtt tíz óra van - mondta nevetve Félix.
- Nem baj, én még aludtam.
- Én meg nem.
- Az te vagy - mondtam, és valaki kopogott az ajtón, majd anya jött be a szobámba.
- Rendben van Pepi, majd később megbeszéljük.
- Mi van? Milyen Pepi?
- Szia! - letettem. Anya az asztalom előtt állt.
- Petra?
- Igen.
- Mit szeretett volna?
- Csak annyit, hogy valamikor plázázhatnánk hármasban. Tudod Fanni, ő és én - kamuztam szemrebbenés nélkül.
- Rendben. Öltözz fel, mert Fanni mindjárt itt lesz - ment ki a szobámból. Sóhajtottam egy hatalmasat. Elkezdtem öltözködni. Egy natúr kék póló és egy farmer nadrág mellett döntöttem. A hajamat felcopfoztam. Elővettem a füzetemet, és irkálni kezdtem pár dolgot egy új dalhoz.

Azt gondoltam, hogy megbántottak már ezelőtt
De még soha senki nem okozott nekem ekkora fájdalmat.
A szavaid mélyebb sebet ejtettek, mint egy kés
Most szükségem van valakire aki visszahoz az életbe.

Inkább abbahagytam, mert szomorúnak tűnt, és hangzott. Nem téptem ki, hátha egyszer még jól fog jönni. Megint kopogtak. Ezúttal Fanni jött be.
- Szia, csajszi - köszönt Fanni.
- Szia - ültem arrébb, hogy eltudjunk férni az ágyon. Leült, én pedig elvettem a gitáromat, és játszani kezdtem.
(...)
- Egész jól ment - mondta elismerően Fanni.
- Próbáltam a maximumot nyújtani - ittam bele a vizembe.
- Sikerült is. Ezzel tarolni fogsz a Soundon!
- Köszi.
- Ne haragudj, de muszáj rohannom.
- Miért?
- Zsani szülinapi bulijára vagyok „hivatalos” - mutatott idéző jeleket.
- Sok sikert - mondtam nevetve. Zsani Fanni másodunokahúga. Rajong Fanniért a kislány. Mosolyogva tettem vissza a helyére a gitáromat. Mivel egyedül voltam otthon gondoltam felhívom Félixet. Harmadig csöngésre vette fel.
- Ki az a Pepi? - kérdezte köszönés nélkül Félix.
- Lényegtelen. Hogy vagy?
- Fáradtan. Mennek a próbák ezerrel, és ez kicsit fárasztó.
- Tudom, de bírd ki.
- Te, hogy bírod?
- Fáradtan.
- Nem azt. Ritkán találkozunk.
- Tudom, de a vasárnapom szabad.
- Nekem is.
- Akkor?
- Vasárnap mozi?
- Benne vagyok - mondtam mosolyogva.
- Szuper. Hiányzol, Tami!
- Te is nekem, de bírd ki ezt a két napot nélkülem.
- Igyekszem. Ne haragudj, de mennem kell.
- Jó, csak nyugodtan. Nem tartalak fel. Jó próbát.
- Köszi, légy jó!
- Te is, szia!
- Szia, Júliám - mondta, és letette. Mosolyogva dőltem hanyatt az ágyamon.