~Hetedik rész~

611 73 26
                                    

Jungkook szemszöge:

Sírásomból feleszmélni se volt időm, hisz szoros ölelésünk közepedte TaeTae hallójárataimba juttatta kockázatos ötletét ami számára lehet nem az, de én annak tartom hisz még nemhogy megszökni nem szöktem meg hanem most tettem be életemben először az iskola nevezetű intézetbe a lábamat. A folyosón csak egy ember volt aki egy újságot szorongatva ült a sarokban lévő székben s mélyen aludt, kezében egy kulccsomó melyen temérdek mennyiségű kulcs volt. Azon kívül a folyosókon egy árva lélek sem volt, mert már javában elkezdődtek az órák hisz csöngetésre értünk be s akkor már mindenkinek a teremben kell lennie. Egy két szipogás közben ismét egy kis fáziskéséssel már szedtem a lábaimat gyorstempóban e angyal mellett ki egyre többször lep meg érdekesebbnél érdekesebb gondolatokkal s cselekedetekkel. Még mindig kiszámíthatatlan s mindig újat mutat számomra amikkel több örömöt okoz mint bárki másnak. Olyannyira felbecsülhetetlen... Nem tudom szavakba önteni értékét amit képvisel  a színültig szerelemmel megtelt szívemben. A férfi kezéből kiesnek a kulcsok s annak zajára fel is ébred. Hallom hogy a távolból még utánunk kiabál, de nem is törődve hangos kiáltásával kitrappolunk az iskola kapuján. Hihetetlen érzés ahogy Taehyung megfogja a kezemet... Mindig itt lyukadok ki hogyha bármit is csinál velem. Minden cselekedétől felforr a vérem melyet már nehéz kontrolállni odabent a szívemben ami egyetlen egy teremtés miatt dobog. Olyan gyengéden fogja a kezemet, de mégis úgy szorítja mintha az életén múlna. Ezt a cselekedetét sem értem hisz ki akarná megfogni az én jéghideg és csontos kezemet? Senki. TaeTae megfogja? Igen... Felmelegíti kezemet, de úgy hogy már szinte izzad. Az ő bőrénél puhábbat, selymesebbet nem is tapinthatnék. Szívem jobban lángol mint egy tomboló erdőtűz, gyorsabban ver mint amikor a harkály kopogtat a fán. A levegő is felforrósul amikor vele vagyok, így mindig úgy érzem magam mint egy meleg s gyönyörű nyári napon...Ha ez lenne az utolsó napom, akkor a legboldogabban halnék meg, mert mindenkinél boldogabb vagyok s vannak érzelmeim mik a legtisztábbak. Békésen halnék meg hisz Ő lenne velem s Őt látnám utoljára, egy angyalt akinek ha még nem is tudja a szívemet s mindenemet már neki adtam. Mintha egy illúzió lenne maga Taehyung és ez az egész. Nem tudom felfogni. Ez olyan számomra mint az univerzum egyes adatai azaz az én agyamnak szinte felfoghatatlan. Lehet hogy ez túlzó példa, de más hasonlatot nem igazán tudnék mondani.Képtelen vagyok rá hogy teljesen tisztában legyek mindezekkel. Hogyan lehet valakit ennyire megszeretni? Szinte már fáj a dobogóm a túlcsordulástól. Már egyetlen egy nyugodt pillanatom sincs, nem a rossz értelemből hisz a pulzosom nem bír nyugodni Tae közelében. A szerelem, egy olyan dolog amit nem lehet leírni. Mindenki másképp tapasztalja, lehet hogy a tünetek sokaknál hasonló, de személy szerint másképp élik meg s megannyi gondolat és érzés tör fel az emberből. A mai világban nem a legszentebbnek nevezhető dolog s az emberek nagy része már nem is tudja hogy milyen a valódi szerelem. Nem mindenkinek adódik hogy szeressék őt, de sokaknak nem a szerelem hanem például a testi élvezet számít. Én igaz szerelmet érzek, még teljesen tapasztalatlan vagyok, de már tudom hogy megtaláltam életem első és egyetlen szerelmét. Senkit sem szerettem, még barátilag sem. Lehet egyszer beleőrülök abba hogy viszonzatlan, de az hogy lehetnek iránta érzelmeim, az mindent megér. Mást nem fogok szeretni...Nem tudhatom mi a sorsom, lehet más kinevetne, de nem érdekel s akkor is megtörhetetlenül fogom szeretni ezt a fiút, napról napra egyre jobban. Bár nem tudom hogyan kontrollálom magam az elkövetkező időben. Ezt a gyönyörű és tiszta érzést egy olyan személy kelti bennem, akit egy halandó ember sem érdemelne meg,azaz én sem. Túlságosan gyönyörű teremtés hogy bárki is bemocskolhassa mert oly tiszta hogy testét s szívét emberi szenny nem mérgezheti. Nem tudom hogyan kifejezni magam hogy mennyire jó érzés. Írhatnék egy könyvet is amiben Taehyung iránt érzetteket írom le, de képtelen lennék befejezni. Egy nap alatt elvette teljesen az épp eszemet s gondolataim birodalmának uralkodója lett. Folyamatosan Ő jár a fejemben szüntelenül. Elmondhatatlanul szeretem ezt az angyalt... Amilyen gyönyörű belülről, olyan szemetgyönyörködtető kívülről is. Csodaszép íriszeitől megőrülök s egy másik világba kerülök hogyha mélyen elmerülök tekintetében. Egy olyan világba ahol csak mi ketten vagyunk és senki nem zavarja meg békénket. Egy mélyebb szemkontaktus kíséretében megszűnik számomra a körülöttem lévő tér és hang. Minden elhomályosul és szinte ragyogni látom Őt. Ha szárnyai lennének nem lepődnék meg hisz Ő egy angyal ki oly bűntelen, tiszta s érintetlen. Dús hajzuhatagja gyönyörűen fénylik ahogy elérik a nap sugarai. Arca szépségét ezernyi szóval se tudnám leírni ahogy ajka s teste kívánatosságát sem. Mindenében csak gyönyörködni tudok. Ennek gondolatára érdekes gondolatok cikáznak a fejemben ami eluralkodik az elmémen. Nem akarom hogy ez egyszer véget érjen... Olyan gyönyörű minden...Soha de soha nem voltam még boldog s a szívem jéggé fagyott amióta az eszemet tudom. A szeretet számomra teljesen idegen szó és érzés volt...mostanra ez az érzés akar túluralkodni egész testemen. Taehyung egy nap alatt többet mutatott nekem mint bárki más. Bár nem mintha mutattak volna nekem bármit is...Nem viszonzott a szerelmem de én mindennél jobban megbecsülöm hogy vele lehetek, még ha nem is tudja hogy milyen érzéseim vannak iránta. Mint már mondtam ez mind örök és megtörhetetlen bennem. Taehyung szinte kirúgja a nagy vaskaput. Egy kis időre a sulitól 10 méterre leállunk a járda szélén s Tae helyetfoglal a betonkerítés szélén. Kezemet még mindig fogja de már szoritásából engedett. Szuszogásunk közben pár másodperc múlva szóra nyitja kívánatos ajkait amit legszívesebben úgy falnék mintha a legédesebb dolog lenne amit csak kostólhatnék. Ha én nem csókolhatom szét ajkait, akkor azok maradjanak olyan érintetlenek mint az enyéim. Önző dolog... de nem akarom hogy bemocskolja bárki is, mert Taehyung már az enyém...
-Na Kookie mit szólnál egy fagyihoz? Remélem nem haragszol rám hogy elrángattalak téged abból az intézetből de én nem bírtam volna ki hogyha bármi is történik.-Mondja a miközben közelebb jött hozzám és a szempáromat figyelmesen pásztázta a reakciómat várva. Na én itt esek össze hogyha nem hagyja abba...Már most nem bírom. Jajj istenem mi lesz velem...
-Tae...engem még soha nem vittek el fagyizni.-Mondom zavaromban miközben Ő még mindig engem figyel.-Egyáltalán nem haragszok rád, csak nehogy bajba kerülj miattam...-Mondom szégyenemben lesütve tekintetemet az aszfaltra.
-Nem érdekel hogyha bajba kerülök, bár szerintem ennek nem lesz nagy következménye. Veled lenni mindent megér!-Lehajtott fejemet felemeli az állam alá nyúlva s ezzel végleg feladom. Ahogy nyakamat megérinti ujjbegyeivel máris akaratlanul kiejtek ajkaim közül egy halk sóhajt. Ennek következtében fejemet elhúzom és ismét lefelé nézek a betont tanulmányozva. Ahogy hozzáért a nyakamhoz mégjobban vert a szívem s teljesen megfeszültem még az eddigieknél is jobban.

Mindent megváltoztattál... |Taekook f.f.| /Szünetel/Where stories live. Discover now