Stop! | NaruSasu fanfiction ✔

14. Holdacskám (2. rész)

Ahogy az Uchiha felegyenesedett, hogy köszöntse a nőt, aki rögtön széles mosollyal fordult felé, Naruto és Shikamaru álla egyöntetűen a földig esett. AZ ANYJA?! Nem nézett ki huszonötnek! Bár csak egy pillanatra elég volt rájuk nézni, hogy lássák a hasonlóságokat. Sasuke nyilvánvalóan az édesanyjától örökölte arcának lágy vonásait, a mosolyát, a fogsorát, a tekintetét, ehhez semmi kétség nem fért.

Naruto most már értette, az Uchiha miért emlékeztette őt egy félistenre. Az anyja egy istennő volt, aki egy földi embernek szült gyereket.

Bár ha belegondolt, Uchiha Fugaku inkább volt pokolra való, mint emberi.

- Kicsi holdacskám! – hallhatták a vidám hangot, ahogy az asszony rávetette magát a fiára, és szorosan a karjaiba zárta, mintha sosem akarná elengedni. Sasuke kezdett is lassan hullaszínűvé válni, valószínűleg elszorította még a légcsövét is. Naruto értetlenül próbált jelentést találni a különös becenévnek. Az anyák nem „csillagomnak" szokták hívni a gyermeküket? Nem volt sok tapasztalata, de ilyet, hogy holdacskám, egészen biztosan nem hallott még. – Olyan rég láttalak! Hogy érzed magad? – fogta a nő a két tenyere közé a fia arcát, aki majd' egy fejjel magasabb volt nála, és egészen közelről vizsgálgatta, elhűlve azon, amit látott. – Te fogytál! Borzalmasan nézel ki! – szörnyülködött hangosan, Sasuke pedig csak egy sóhaj kíséretében tűrte az egyáltalán nem rosszindulatú sértést. Naruto valószínűnek tartotta, hogy minden édesanya így viselkedne – bár saját példára sajnos nem tudott támaszkodni. Viszont abban biztos volt, amennyire gyűlölte Sasuke apját, annyira érzett szimpátiát az édesanyja iránt. Idilli jelenet volt a kettejük egyesülése.

- Te pedig híztál. Le kéne szoknod az Oreo-zabálásról, anya – vágott vissza Sasuke, de a nő csak nevetett, és fia arcába csípett.

- Úgy hiányzott a mufurc képed! – vigyorgott szélesen, Naruto pedig hangosan felröhögött ezt hallva. Sasuke gyilkos pillantást küldött a szőke hajúnak, miközben próbálta magáról lehámozni az édesanyját.

- Anya...! – figyelmeztette fenyegetően, bár hősiesen állta, hogy Shikamaru és Naruto halálra röhögjék magukat szenvedő arcát látva. Az angyali teremtmény maga is a két jól szórakozó fiú irányába fordult, és küldött az irányukba egy meleg mosolyt, mielőtt Sasuke szépen fésült tincsei közé túrt volna, hogy pillanatok alatt tönkretegye valószínűleg egy fél óra tükör előtt ácsorgás eredményét.

- Ugyan már, holdacskám! – nevetett a nő boldogan.

- Holdacskám? – suttogott Naruto értetlenül fordulva Shikamaruhoz, annak azonban még vállat vonni sem volt ideje: az asszony meghallotta számára teljesen értetlen módon a suttogást, és megnyerő mosolyt küldött feléjük.

- Sasuke kiskorában nagyon féltékeny volt a bátyjára, és felháborította, hogy mindkettejüket csillagomnak hívom. Helyette lett holdacskám – magyarázta kórusban kuncogva a két fiúval, akik alig bírtak talpon maradni, és egész testük beleremegett a nevetésbe. Édes becenév volt, de nem olyan, amit el tudtak volna képzelni a hatalmas Uchiha Sasukének.

- Anya...! – morgott az érintett figyelmeztetően, de az anyja csak tovább szította a tüzet. Szinte látni lehetett, ahogy gőz szivárgott az Uchiha füléből, és majd' eldurrantak az erek a homlokán.

- Ne aggódj, szívem, azt nem mondom el nekik, négy éves korodig kizárólag cicás cumisüvegből voltál hajlandó inni! Vagy, hogy gyakran beástad magad a homokozóba, és kijelentetted, hogy te pálmafa leszel! – csapkodta meg kisfia arcát, miközben a fiúkra kacsintott, akik már a hasukat fogták. Sasuke már kevésbé élvezte, hogy ő került a középpontba, és gyilkos szemekkel méregette az anyját.