Egy új élet kezdete

Barátkozás(Ella)

Este sokat gondoltam arra milyen lesz másnap a suliban.Tudtam,hogy nehéz lesz majd igazi barátokat szerezni.Szinte mindenki beképzelt dögnek tart kivéve Tomot aki tegnap belátott az álarcom alá.Sejtettem,hogy nem lesz egyzerű megértetni velük,hogy az igazi személyiségem más de mindent megteszek,hogy barátokat szerezhessek.Ma végre a saját ruháimban mentem suliba.Most hogy nem kellett sminkkel szórakoznom többet tudtam aludni.Persze mikor már suliban voltam annyira nem lettem boldog ahogy sejtettem a lányok rám se néztek.
-Sziasztok-köszöntem udvariasan.
Nem köszöntek vissza.Válaszként kaptam pár "a szemünkben halott vagy" pillantást majd visszatértek a csajos csevejhez.Sminkelésről beszélgettek és kisorsolták,hogy ki próbálkozzon be legközelebb Alexnél.
-Juppíí.-ujjongott a nyertes Melissa-Vennem kell valami új ruhát a randira.Nincs egy normális göncöm se!-nyavajgott a göndör szőke lány.
Mivel úgysem vehettem részt az irritáló csevejben inkább elmentem visszaadni a csapatfejpántot az egykori edzőmnek.Úgy néztem azt a flitteres kiegészítőt mintha egy időzített bomba lett volna ami felrobbant lerombolva amit eddig felépítettem.Mintha a szívem egy darabját tépték volna ki azzal,hogy vissza kell most ezt adnom.Bekopogtam az irodába.
-Szabad!
Kinyitottam a nyikorgó ajtót és bementem.
-Jó reggelt asszonyom!
-Jó reggelt Ella,tedd le a fejpántot és többé meg ne lássalak itt!-közölte ellentmondást nem tűrő hangon a tanárnő.
Úgy tettem ahogy kérte majd távoztam.Pár perccel a terembe érkezésem után Tom is befutott.Mintha magamon éreztem volna a tekintetét és ez jól esett.De boldogságom elillant amint meghallottam ezt:- Megpróbálom elcsábítani Tomot.Így legalább ez megtanulja hol a helye-biccentett felé a csapatkapitány.
Utáltam ezt a lányt és őszintén csodálta,hogy még szűz.Szinte egész testét kitette a külvilágnak és most ő akart engem helyretenni.Szólásra nyitottam a szám de felpofozott.
-Te maradj ki ebből!-parancsolt rám.
-Többé nem parancsolsz nekem-sziszegtem a fogaim közt.
Tudta,hogy Tom is uálja őt de ettől ég zavart,hogy rámozdulna.Hamarosan becsöngettek.Az első órán csak figyeltem és jegyzetelte habár néha máshol járt az eszem.Mikor kicsöngettek megkönnyebbülten sóhajtottam fel majd megreggeliztem és indultam faktra.Az osztálytársaimhoz próbálta csapódni de nem jött össze.
-Sziasztok!Hogy vagytok?-érdeklődtem.
-Te csak ne kérdezősködj kisanyám.Nem érdekel,hogy kidobtak a drágalátos barátaid mi nem leszünk veled jóban.Az olyan dögök mint te megérdemlik a sorsukat!-vágta hozzám Lilith a szavakat.
Lehajtott fejjel elsétáltam.Órán senki nem ült mellém sőt még a közelembe sem.Szünetekben pedig mindenki elkerült.Nagyon fájt,hogy ez történik,alig bírtam visszatartani a sírást.Senkit nem érdekelt a valódi személyiségem,elkönyvelek beképzelt dögnek.Mikor eljött az ebéd ideje bánatosan vonultam az étkezdébe.A menza szokás szerint büdös volt és zsúfolt.Sose szerettem itt lenni de most végképp nem.Mikor kikaptam a kajának nevezett undorító trutymót elfintorodtam.
-Pfuj ez undi nem?-fordultam a mellettem álló Sarahhoz.
-Ja majdnem annyira mint te-felelte.
Körülöttünk hangos nevetésben törtek ki,könnyes szemekkel indultam el helyet keresni.Akárhová mentem inkább felrakták a táskájukat az üres székre minthogy odaüljek.Teljesen elkeseredtem és leültem egy üres asztalhoz.Szomorúan piszkáltam a tányérom tartalmát úgy éreztem egy falat sem megy le a torkomon.Ekkor Tom odajött hozzám.
-Szia.Leülhetek?-biccentett a mellettem lévő helyre.
-Persze-pakoltam el zavartan a cuccaim.
-Csak nem akartam,hogy egyedül legyél-mondta
-Köszönöm-mosolyogtam rá ő pedig viszonozta.
Utána csendben voltunk és végre tudtam enni.Sokkal jobban éreztem magam attól,hogy ő ott van.Ő volt számomra az utolsó remény.Végül ének órára mentünk ahol lehetett jelentkezni a tehetségkutatóra.Úgy döntöttem jelentkezem így legalább látja az osztály,hogy nem csak a tornához értek.Elénekeltem a Say my name című számot és táncoltam is rá.Jó volt nézni az osztály ledöbbent arcát.A produkcióm után pedig kitöltöttem egy jelentkezési lapot és páran meg is tapsoltak.Valamennyire megnyugodott a lelkem.Az óra további része nem volt érdekes.Mikor kicsengettek újult erővel mentem haza reménykedve,hogy holnap talán szerzek barátokat.