"Ezekkel a gondolatokkal hajtottam végül álomra fejem."
*Louis szemszöge*
Amint ébredezni kezdtem, ideges nevetést hallottam a közelből. Morcosan fordultam az oldalamra, hogy átöleljem Hazzát, ő azonban felszívódott mellőlem. Szemeim kipattantak, ezzel egyidőben ütötte meg a fülem az ismerős akcentus.
- Nem, anya. Minden a legnagyobb rendben lesz. Ne aggodalmaskodj már ennyit! - csattan fel Harry.
- Mondom, hogy Louis nem tériszonyos. Nem, még nem tudom mit veszek fel.
Miért aggodalmaskodik Anne? És miért fontos, mit vesz fel Harry?
- Szeretlek. Köszönök mindent! Este felhívlak és elmesélem, mi volt.
Hallottam, ahogy a hívás megszakad, majd göndör angyalkám belépett a szobába az erkélyre vezető üvegajtón keresztül. Pillantása azonnal rajtam állapodott meg. Széles mosolyra húzta ajkait, így gödröcskéi azonnal előbukkantak. Őrjítő lassúsággal közeledett felém, míg én a paplan közül kukkoltam őt. Az én Hazzámat. A Hazzám. Csak az enyém. Gondolataim mosolyt csaltak arcomra. Ezalatt a rövid idő alatt az említett az ágyhoz ért, majd mellém mászva ölelt át. Erős karjaival vont lágy ölelésbe, kissé érdes ujjaival hagyta ott selymes érintése nyomát testem minden pontján. A vállamtól kiinduló vonal mentén borította lángba bőröm ujjai segítségével, közben a fülem alatti érzékeny bőrt vette birtokba ajkaival. Halk sóhaj hagyta el számat, ujjaimmal végigszántottam göndör fürtjeit. Fölém kerekedve, alkarján támaszkodva vizslatta arcom egy örökkévalóságnak tűnő ideig. Fejemet kissé megemelve próbáltam csókba invitálni, azonban más tervet eszelt ki. Csuklómat könnyedén fogta össze egyik kezével, majd szorította fejem fölött a párnába. Szinte lebilincselve feküdtem a hátamon, tehetetlenül figyeltem Harry elködösült tekintetét.
A következő pillanatban ajkai szavakat kezdtek formálni.
- Nagyon szeretlek Lou. Elmondhatatlanul szeretlek. Köszönöm, hogy vagy nekem. Te vagy a mindenem. A másik felem. A szerelmem. A párom. A lelkitársam. Az életem. Köszönök minden pillanatot, amit veled tölthetek. Egy angyal vagy. A én angyalom.
Csuklómat elengedve vezette be karjait hátam alá, majd szinte teljes testével rám fekve ölelt. Azonnal meztelen hátára tettem tenyeremet és óvatosan cirógatni kezdtem ujjaimmal. Beleborzongott érintésembe. Ez elég bátorságot adott műveletem folytatásához. A nyaka és válla közti bőrfelületet kezdtem csókolgatni, majd nagyon óvatosan megkarcoltam fogammal bőrét. Halkan felszisszent tettem hatására. Mosolyogva fúrtam fejem nyakába, nedves csókokat hagyva egyetlen ponton. Füléhez hajolva suttogni kezdtem.
- Szeretlek Hazza. Nagyon szeretlek. Hazzám. Mindennél jobban ezen a világon. Göndör angyalkám.
Fordítva helyzetünkön kerekedtem fölé, ezt követően csípőjére ülve vizslattam az alattam hanyatt fekvő fiút. Göndör tincsei arcába hulltak, szemeit lehunyva tartotta. Ajkai kissé elváltak egymástól, apró rést hagyva a két rózsaszín párnácska között. A mellkasára tetovált pillangóra vezettem tekintetem. Ujjaim követték a mozdulatot, így most a bőrébe rajzolt mintát körvonalaztam. Az első millimétereknél Harry teste megrezzent. Váratlanul érte hideg ujjaim érintése tűzforró bőrén. Érdeklődve támaszkodott alkarjára, úgy figyelte műveletemet. Alsó ajkamat beharapva kuncogtam, közben egy másodpercre sem szakítva meg játékomat a tintából álló mintával. Hazza ujjam után kapott, amint megpróbáltam elhúzni azt. Egy másik mintához vezette, majd mosolyogva pillantott rám.
- Folytasd csak bébi. Látom jól szórakozol.
Kacagva tettem eleget kérésének. Játékunk során a köztünk lévő szerelem egy teljesen új formája nyivánult meg. Érintéseink, lágy csókjaink sokkal intimebb helyzetekbe sodortak minket, mint eddigi kapcsolatunk során bármi. Teljesen kitárulkoztunk egymás előtt, lelkünk legalsó rétegéig minden titkunkat és félelmünket szavak nélkül meséltük el egymásnak.
Az ágy nehézkes otthagyását, egy -gyorsnak nem nevezhető- közös zuhanyzást illetve fogmosást követően gondterhelt arccal álltunk a hatalmas gardróbszoba közepén. Következett a ruha-dilemma. Harry csupán annyi támpontot adott, hogy a szokásosnál kicsit elegánsabban öltözzek fel. Mivel ez elég tág meghatározás, végül egy fekete farmerban, Converse-ben és egy ingben léptem elé. Rosszallóan csóválta a fejét és elküldött melegebb éghajlatra. Nevetve törtem a fejem egy hétköznapi összeállítást keresgélve, míg végül hosszas kutakodás után egy Converse-fekete csőgatya-fehér póló-farmerdzseki összeállításnál maradtam. Hazza az enyémtől teljesen eltérő öltözéket választott magának. Szokásos barna bokacsizmája helyett egy vadiúj, fekete darabban feszített. Lábait enyémhez hasonló fekete nadrágba bújtatta, míg felülre a személyes kedvencemet választotta: egy bordó alapon fehér pöttyös selyeminget. Szokásához híven az ing felső 4 gombjáról tudomást sem vett, így az anyag szabadon hagyta mellkasát és az azt borító tetkókat. Közelebb lépve hozzá helyeztem tenyeremet a madárkákra, majd füléhez hajolva suttogtam bele.
- Minden szempár rád fog szegeződni Párizs utcáin Harry. A végén még beállítanak modellnek valahová.
Nevetve forgatta meg szemeit, azonban mielőtt elhúzódott, gyengéd csókot lehelt ajkaimra.
Végül hosszas készülődés után elindultunk az aznapi úticélunkhoz: az Eiffel-toronyhoz. Izgatottabb voltam, mint egy kisgyerek, amikor új játékot kap. Az ajtó bezárását követően Harry visszaszaladt a szobába, mert ott felejtette a vizet, amit bekészítettünk a hűtőbe. Előre siettem, így már az aulában vártam rá.
*Harry szemszöge*
A szoba ajtaján kilépve eszembe jutott, hogy bent hagytam a gyűrűt. Muszáj voltam kitalálni valami indokot, hogy visszasurranjak érte, Louis nélkül természetesen. Kapóra jött, hogy benn felejtettük a vizet a hűtőben, így megvolt a tökéletes indokom.
- Menj csak előre, én még visszamegyek a vízért. A hall-ban találkozunk. Sietek.
Szerencsére minden kérdés nélkül beszállt a liftbe én pedig a szobába érve őrült módjára kezdtem kutatni a gyűrű után. Feltúrtam az egész bőröndömet, mire végül a kezembe akadt a kis dobozka. Megkönnyebbültem csúsztattam be az apró tárgyat a tornazsák titkos zsebébe, majd a hűtőből kiemelt vizet is beledobtam. Hátamra kapva a táskát csuktam be magam mögött az ajtót, majd sietős léptekkel indultam Lou után.
*Louis szemszöge*
Hazza viszonylag lassan találta meg a vizet a hűtőben, amit a szemére is hánytam -természetesen tettetett idegességgel- a hall-ban.
- Beragadt a hűtőajtó baby?
- Baby? Mik ezek a becenevek újabban?
Huncut mosolyt villant rám, miközben folytatjuk utunkat a nevezetességhez. Játékosan belebokszolok a karjába, mire ő rácsap a fenekemre. Hangosan nevetve eredek futásnak, pár pillanat múlva pedig már hallom magam mögött Harry trappolását. Így kergetőzünk az utcákon, szlalomozva kerülgetjük a gyalogosokat illetve bicikliseket. Végül teljesen kifulladva, a hasunkat fogva, a nevetéstől könnyes szemmel támaszkodunk egymásra az Eiffel-torony lábánál. Hosszú csókot lopok Harry-től, aki pillanatok alatt előhalássza a jegyeinket. Mire észbe kapok, már beszálltunk a liftbe, ami felvisz minket az építmény tetejéig.
A magasba érve tátott szájjal nézek körbe. A korláthoz lépve szinte sokkot kapok a körülöttünk elterülő város lélegzetelállító látványától. Elképesztő, hogy a kedves kis utcák hirtelen hatalmasnak tűnnek, míg az alattunk sétálgató emberek hangyányinak. Mosolyogva kapkodtam a tekintetem a látnivalók között, igyekezve minden apró részletet pontosan az agyamba vésni. Megéreztem magamon Harry érintését, így felé fordultam. Döbbenten vettem észre, hogy rajtunk kívül senki nem tartózkodik a tetőn.
- Louis.. Szeretnék mondani valamit..
Tekintete megtelt aggodalommal és reménnyel.
- Mi történt Hazza?
Aggódva vizslattam gyönyörű arcát, miközben lassan megfogta a kezem és fél térdre ereszkedett előttem.
-
Louis William Tomlinson. Teljes szívemből, örökké szeretni foglak. Imádom az aranyos mosolyod, a csilingelő nevetésed, a magas és rekedtes hangod, a bódító illatod, a kócos hajad, a szemed megfejthetetlen színét. És imádlak Téged. Nem azt aki külsőleg vagy. Hanem téged. A legbensőbb éned. Ígérem, hogy mindig szeretni foglak. Ha kövér és ráncos öregember leszek, akkor is teljes szívemből imádni foglak. Kezedet fogom majd, ajkadat csókolom és átölelem derekad. Mert nekem te vagy a mindenem. A gyógyszerem, az ellenszerem, a mérgem és az éltetőm. Te vagy az össze pillangó a gyomromban. A bódító érzés minden egyes csók után. Minden érintésed másképp formál át. A függőddé váltam és képtelen lennék nélküled létezni. És hogy elég jó vagy-e nekem? Buta kérdés.. Több vagy mint tökéletes.
Szemeim könnyben úsztak, Harry-t csupán homályos foltként láttam.
- Shh. Nyugalom. Hadd fejezzem be.
Hangja elcsuklott, azonban folytatta.
-Sosem hagylak magadra. Egy pillanatra sem. Leszek a fény, ha eltévedsz a sötétben és a kiút egy reménytelennek tűnő helyzetből. A napfény, mely a reggel első pillanatában megtalál és az összes ragyogó csillag, melyet elalvás előtt vizslatsz. Leszek az iránytű, mely hazavezet, ha eltévedsz. Leszek a társad. A partnered. A legeslegjobb barátod. És az, akivel majd együtt öregszel meg. Fogom majd a kezed a legutolsó lélegzetvételedig. Louis William Tomlinson. Elfogadod e gyűrűt szerelmem zálogaként? Hagyod, hogy megpecsételje szerelmünket a boldogító igen és kívánsz-e velem maradni életed végéig? Hozzám jössz?
Zokogva pillantottam le Harry-re, aki reménykedve várta válaszom. Vállam rázkódott, egész testemben remegtem. Alig hallhatóan suttogtam el válaszom.
- Szeretném.
Ő mégis meghallja. Ajkai széles mosolyra húzódnak és szabad utat enged könnyeinek. Szoros ölelésbe von, szinte eggyé válunk. Érzem, hogy ez most valami sokkal mélyebb, elszakíthatatlan kötelék köztünk, mint amit eddig ismertünk. Egy lépést hátrál, majd óvatosan az ujjamra húzza a gyűrűt. Meghatódva nézem, mennyire tökéletesen passzol. Egész biztosan méretre készíttette. Ajkaimra hajolva veszi birtokba azokat, mire egy ismerős érzés kerít hatalmába. Nyelvünk lágy táncot jár, rózsaszín párnácskái valósággal ostromolják számat. Fogaim közé véve ízlelgetem alsó ajkát, majd amikor óvatosan beleharapok, csókunkba mosolyog. Kipirulva, csillogó szemmel, levegő után kapkodva válunk el egymástól végül. Lenézek összekulcsolt kezünkre, ezt követően Harry-re pillantok.
- Köszönöm, hogy megadod nekem, ami bennem nincs meg.
Sziasztoookk!!
Remélem elnyerte a tetszéseteket a rész, nagyon élveztem az írását. Nézzétek el, hogy nem tudok érzelmes részeket leírni. Köszönöm, hogy elolvastad mind az 1439 szót!
All the love
~H
