Ghost Of You (5SOS fanfitcion)

8. Következmények

- Ezt nézd meg - visított fel a göndörke mellettem, és elindított egy ezer éves keek videót, amin Ashton valószínűleg teljesen elázva rappel egy kocsiban. Ahogy a videót néztem megállíthatatlanul elkezdtem röhögni, és le is estem a kanapéról ahová időközben valahogy kimentünk, mondjuk arról hogy hogy, fogalmam sincs, de Luke-ot magam után húztam, hadd lássam a képernyőt. Körülbelül tizedjére játszottuk le, amikor már Luke élőben is rappelt, én pedig röhögés helyett csak bámultam Ashtont és rájöttem, hogy mi hiányzott a legjobban nekem már ezer éve, a régi Ash.

- Istenem milyen szexi ez a csávó - mondtam ki pontosan abban a percben, ahogy Ashton beborult az ajtón.

- Uhh - nyöszörgött. Biztos fájt neki, de nem nagyon tudott érdekelni abban a a percben. Én is a földön feküdtem, és ő is, és ebből arra a következtetésre jutottam, hogy ez egy égi jel arra, hogy újra el kell kezdenünk barátkozni.

- Ki a szexi? - motyogott, mikor négykézlábra tornázta magát.

- Mondjuk én - lógatta le a fejét Luke a kanapéról és tizenkettedjére is újraindította a videót. - De te sem vagy semmi, igazat adok Lylának.

- Hemmings - ütöttem a combjára egyet, mondjuk a vállát céloztam be, de legalább az ember stimmelt.

- Mit tagadod, mind tudjuk hogy bele voltál esve mint a szar - csuklott egy nagyot és majdnem ledőlt a kanapéról.

- Mi a fasz folyik itt? - nézett végig a bandán Cal idegesen.

- Semmike - vigyorogtam rá. - Nagyon szeretlek. Te vagy a legjobb tesó az egész világon - szenvedtem fel magam a földről, és úgy megöleltem, mintha ez lenne az utolsó napom a földön. A tekintetét elnézve ez a veszély fenn is állt, de Luke-ot jobban féltettem, mert őt mind a három srác gyilkos tekintettel méregette.

- Hogy lehet az, hogy elviszem az összes piát itthonról, bezárom rátok az ajtót és ti ketten még órákkal később is képesek vagyok csatak részegen fetrengeni a földön? - kért minket számon Cal.

- Cal pal, ezt hívják varázslatnak - nevettem a saját beszólásomon. - Ashton, megölelhetlek? - kérdeztem, és olyan csend lett az egész szobában, hogy még az utcáról beszűrődő autók hangját is hallani lehetett.

- Nem tudom eldönteni hogy te most tényleg ennyire hülye vagy, vagy csak úgy berúgtál, hogy a saját nevedet sem tudod - kérdőjelezett meg Mikey.

- Ne haragudj rám, ugye nem haragszol rám? - pánikoltam be rögtön. Az egyetlen dolog, amit nem tudtam volna elviselni abban a pillanatban, az a szőkeség haragja lett volna. Teljesen kicsúszott a kezemből az irányítás, próbáltam nem elsírni magam, amíg Mikey válaszát vártam, de egy könnycsepp lefolyt az arcomon akármennyire vissza akartam tartani.

- Nincsen semmi baj. Persze hogy haragszom, mert néha egy hatalmas idióta vagy, de nehogy ezért kezdj el sírni, nyugi - lépett oda mellém és megölelt. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy megállíthatatlanul kitörjön belőlem a zokogás, és körülbelül a következő tizenöt percet a Mikey karjában történő sírással töltöttem. Calum a fürdőszobába száműzte a két másik srácot egy "elbeszélgetek velük" kijelentés után, én pedig csak sírtam és sírtam.

- Nem kellett volna eljönnöm veletek, mind a két fiú miattam került ilyen szar helyzetbe. Borzasztó ember vagyok, nem kellett volna belemennem hogy igyunk, de annyira be akartam rúgni, fel akartam húzni Calumot meg téged... És Ashtont is - tettem hozzá félve.

- Miért? Miért akarod, hogy mérgesek legyünk rád? - kérdezősködött, én pedig gondolkodás nélkül kimondtam mindent, amit eddig sosem.

- Mert addig is rám figyeltek. Reméltem hogy észreveszed, hogy valami bánt, esetleg megkérdezed hogy miért akarok berúgni, hogy Calum rádöbben, hogy attól hogy itt vagyok veletek, rohadtul nem kerültem közelebb hozzá, sőt... És hogy Ashton végre mutat valami reakciót velem kapcsolatban. Őszintén, fogalmam sincs, hogy mit csinált és miattam volt-e, de nem akartam bajba keverni a hülyeségemmel - ömlöttek belőlem a szavak. - Én annyira örülnék, ha megint minden olyan lenne, mint mielőtt elmentetek, minden megváltozott. Nekem hiányzik, Mikey, annyira hiányzik ez a hülyegyerek - mondtam ki életemben először hangosan a szavakat, amik hónapok óta emésztettek belülről. Amíg nem jöttek haza három évig, és nem találkoztunk semmilyen formában, el tudtam hitetni magammal, hogy nem érdekel és túltettem magam rajta, de így, hogy minden nap Ash fejét kellett bámulnom, és látnom, hogy mennyire máshogy viselkedik a többiekkel, mint velem, elképesztően fájt az egész.

- De hát én mindig megkérdeztem, hogy mi a helyzet, hogy hogy vagy, én itt voltam neked, attól, hogy te most itt játszod a drámakirálynőt - tolt el magától. - Minden kis hülyeségedet meghallgattam, és mindenben segítettem, amiben csak tudtam, az, hogy ezt nem értékeled, már nem az én problémám. És igen, haragszom rád, tökéletesen elérted a célodat - hagyott ott egyedül, bement a szobájába és olyan hanggal csapta be maga mögött az ajtót, hogy összerezzentem. Mikor a fürdőszoba felé fordultam, megláttam, hogy mind a három srác az ajtóban áll és engem néz.

- Mióta álltok ott? - kérdeztem halk, érzelemmentes hangon.

- Régóta - felelt Calum. Ashton csak összehúzott szemekkel meredt maga elé, Luke pedig mosolygott, ő volt az egyetlen, aki ezután az egész balhé után ugyanolyan kedvesen nézett rám mint előtte.

- Tudod én annyira kurvára megértelek téged - ült le mellém a kanapé elé a földre. - Calum, most nyisd ki a füled, és Mikey, ha abbahagyod a duzzogást, te is idefigyelhetnél - ordított a szobája felé fordulva, de nem jött semmilyen válasz.

- Mondd - ült le Cal a kanapéra, Ash pedig az ajtónak támaszkodva figyelt minket.

- Berúgtunk, igen, miért, ti sosem csináltatok ilyet? Hadd ne mondjam el neki, hogy milyen dolgokat csináltál 16 évesen, az, hogy ő majdnem 21 évesen egy kicsit leitta magát mit számít? Itt voltam vele, vigyáztam rá, azaz vigyáztunk egymásra, és ha bármi egyebet feltételezett bármelyikőtök rólam vagy róla - vett egy mély levegőt. - Hát arra már kurvára nem tudok mit mondani azon kívül hogy a helyetekben rohadtul szégyellném magamat - túrt idegesen a hajába.

- Én nem gondoltam semmit - kezdett rögtön mentegetőzni Calum. - És ez teljesen más helyzet, ő a húgom.

- Te meg a bátyám vagy, szerinted nem aggódtam érted amikor ilyen hülyeségeket csináltál? Mikor egyszer kiugrottál az emeletről a medencébe és annyira részeg voltál, hogy nem bírtál kijönni a vízből? Vagy amikor meztelenül rohantál végig az utcán? Szerinted ezek a hülyék nem küldözgettek nekem videókat rólad? - kérdeztem hitetlenkedve. Komolyan elhitte, hogy nem jutnak el hozzám az ilyen dolgok a srácok barátjaként?

- Nem is, én, Lyla - kereste a szavakat Cal.

- Nem fejeztem be. Ashton, te se játszd itt nekem a kőszívű faszagyereket, egyszer úgyis bele fog hallgatni az albumba - folytatta a monológját Luke indulatosan. - Tudom, hogy nem tudod hogy mi van, én sem tudom hogy őszinte legyek, de ez a ti dolgotok, nektek kell megoldani a problémát amit magatoknak csináltatok. Amennyit tudtam, segítettem eddig is, de nem tudok ettől többet tenni. Mikey, te meg egy bunkó vagy - fejezte be, majd gálánsan a szobája felé indult útközben lefejelve az ajtófélfát, amire mind elkezdtünk röhögni, még ő is, de másodjára csak bejutott az ajtón.