My Sweet Stalker [ JiKook ]

Szentély

~Jungkook szemszöge~

Mire visszaértem a nappaliba, Jimin hidegvizes borogatásával  már elaludt, úgyhogy szép finoman a homlokára simítottam a kis vizes zsebkendőt. Legugoltam a kanapé mellé, és nézegettem az arcát. Kis idő után a kezem magától mozgott, és mire észbekaptam már csináltam is egy képet róla, ahogy alszik a kanapémon. Ahogy ránéztem a frissen készült képre egyszerre éreztem magamat zavarban és örültem is, ugyanis még nem volt róla ilyen közeli képem. Nem bírtam megállni, szóval odasiattem a számítógépemhez, átmásoltam a képet a gépre, majd kinyomtattam. Amint elkészült a kép 10x10-es nyomtatott változata, bementem az én egyénileg kialakított "Jimin szobámba" és a falra ragasztottam a többi kép mellé. Mondanom sem kell eléggé kitűnt a többi lesifotó közül. Jól megcsodáltam az újonnan szerzett kincsemet, és kimentem a "szentélyemből", gondosan bezárva magam után az ajtót. A konyhába menet ismét magával ragadta a tekintetemet a kanapén fekvő védtelen Jimin látványa. Mire észheztértem már én is a kanapén térdeltem, karommal Jimin fölött támaszkodva. Teljesen kiürült a fejem, és hiába próbáltam ésszerűen gondolkodni -vagy egyáltalán gondolkodni- nem ment. Csak az ajkait láttam, magam elött és egy érzés fogott el aminek lehetetlen volt ellenállni. Meg akartam őt csókolni. De nagyon. Egyre közelebb és közelebb hajoltam Jiminhez, egészen addig amíg az ajkaink össze nem értek.-még ha csak elösször egy pár tized másodpercre is- Elösször csak egy kis, rövid puszit adtam neki, ezzel tesztelve, hogy milyen mélyen alszik. Meg sem mozdult, szóval gondoltam eléggé mélyen aludhatott. Aztán már kissé merészebb voltam, és egy rendes csókot adtam neki. Majd még egyet és még egyet. Lassacskán folyamatssá vált. Sajnálatomra nem tartott sokáig, ugyanis elkezdett mozogni, ébredezni és végül kinyitotta a szemét is. Pár másodpercig föl sem fogta szerintem az egész helyzetet, úgyhogy még kicsit hagyta magát de utána már mocorgott, próbált szabadulni. A két kezét a mellkasomra tette és egy hirtelen nagy erőt kifejtve ellökött magától. 
Jm: É-Én nem vagyok olyan! *mondta könnyes szemekkel, erősebb hangerőn* Ne szórakozz!
Jk: Sajnálom... Én csak.. 
Jm: Semmi csak! *tekintetét a föld irányába szegezte* Én most hazamegyek.
Nem mondtam semmit, csak néztem ahogy fogja magát és elsétál. Utána már csak az ajó csapódását halottam. 

Két nappal később:

Csak ültem az irodámban és bámultam az órát. Közelgett a kettő óra, ami Jimin időpontja. 
A multkori történtek után eléggé kínos lesz vele a találkozás, és biztosan haragszik rám. Sok eféle gondolat haladt át a fejemen abban az egy órában amíg a székemben ücsörögtem. 
Gondolataim kavargását egy sms hang szakította félbe. Az egyik korházi orvostól jött akivel jóban vagyok. Taehyung tól. 

Th: Ráérsz ma?😏

Jk: Még van egy betegem.🙄

Th: Mikor?

Jk: Kettőkor. Három óra körül végzek.

Th: Okés. Akkor háromkor talizunk? Elmehetnénk kajálni.🤤

Jk: Jól hangzik. Úgyis rámfér a kikapcsolódás.😃

Th: Okés. Akkor háromra megyek az irodádhoz.🤗

Jk: Ok.

Amint elküldtem a választ Tae-nek  már kopogtattak az ajtómon. Beinvitáltam. A masszív barna ajtó küszöbét Jimin lépte át. Már azt is kínosnak éreztem, hogy egy szobába vagyunk. És nem azért ami történt, hanem Jimin viselkedése miadt. Még csak rám sem nézett, egyfolytában vagy a padlót, vagy a plafont bámulta. 
Jm: Szia.
Jk: Szia. Foglalj helyet. És akkor folytassuk ott ahol a multkor abbahagytuk.
Mire kimondtam rájöttem, hogy ez így eléggé félreérthető... Nem csoda, hogy Jimin elpirult.
De semmi visszalyezést nem kaptam, csak leült és folytatta a rajzolást. Egy órán keresztül nem is szóltunk egymáshoz, csak adogattam a többi lapot. A hosszas kínos csendet az ajtó nyikorgása szakította meg. "Na mehetünk Jungkook?" Lépett be nagy hangerővel Taehyung.

Köszi, hogy elolvastad! ^^
Remélem tetszett :)
Véleményt comment formájában kérnék. ^^

By: Alpacalover69