III.

182 23 5
                                    

Másnap reggel kapkodva készülődtem. Mikor az ébresztő megszólalt azt hittem a zene az álmomban szólt, majd kapcsoltam húsz perccel később hogy fel kéne kelni és ez az ébresztőm volt. Gyorsan felkaptam egy sortot és egy fekete pólót, csináltam a tornacipőmön két masnit, bedobáltam pár dolgot a táskámba mint például pénz vagy víz és társai. Benyomtam egy muffint és csöngettek is. Gyorsan elő halásztam a kulcsomat, felkaptam a vállamra a táskámat és kiléptem az ajtón. Bezártam és leszaladtam a kocsihoz. Beültem hátra. Most Diána és Dominic helyet cserélét.

-Sziasztok!

-Szia!-zengték kórusban.

Rápillantottam a mellettem ülő srácra, õ rám mosolygott.

-Hogy aludtál?-kérdezte.

-Jól köszi!

Kinéztem az ablakon. Elsuhanó fákat, bokrokat, házakat és autókat láttam. Dominic ujjai hirtelen hozzá értek az én ujjaimhoz. Gyorsan visszakaptam a fejem és a srácra majd az egymáson lévő ujjainkra pillantottam. Dominic egy pillanatra elpirult.

-Bocs!-gyorsan elkapta a kezét.

-Semmi baj!-mosolyogtam rá.

A mai napon kosarat fontunk színes nádból. Egész gyorsan megcsináltam a sajátomat. Megint segítettem annak akinek kellet. Elsőnek Dominicnak.

-Nekem ez nem megy! Ments meg!-nyafogott nekem.

Gyorsan félresöpörtem a kezeit és megcsináltam az övét is. Dominic pillantását végig magamon érezhettem, azt hittem valamit rosszul csináltam. Mikor befejeztem az ő remekét is körül néztem kinek kell még segítség. Az összes kis gyerek meg tudta csinálni a feladatot. Oldalba bokszoltam Dominicot.

-Mi az hogy rajtad kívül mindenkinek sikerült a feladat! Hát milyen táborsegítő vagy te?!

-Hogy milyen?-állt fel.-Meg mutatom én!

Fogta a lavórt amiben a nádat tartottuk elém lépett és a vizet egyenesen rám öntötte. Mikor az elsõ víz cseppek a bõrömhöz értek érzetem hogy a jéghideg víz felmelegedett a napon.

-Na ilyen!

-Ezt nem úszod meg szárazon!-megfogtam a másik lavórt és leöntöttem vízzel.

-Igazad volt!-túrt bele a vizes hajába.-Tényleg nem úsztam meg szárazon!

Elnevettem magam. Ruby mérgesen nézett rám szemével majdnem felnyársalt minket.

- Hát milyen példát mutattok így a gyerekeknek? Jót kéne nem rosszat!

- Hát akkor rossz embereket vettél fel.-kacsintottam rá Dominicra. Ő elmosolyodott.

-Pontosan!-mondta Dominic.

-Jaj ti!

Ebéd után kint ültünk Dominickal az udvaron és a kis táborozókra vigyáztunk. Nagyon fáradt voltam. Nem gondoltam végig mit csinálok de Dominic vállára hajtottam a fejemet és lehunytam a szememet. Dominic nem szólt semmit csak átkarolt.

Álmomban egy barlangban voltam. Egy tó partján álltam. A víz ragyogott. A tó másik oldalán köpenyes alakok álltak. Levette a kapucniját a balszélső. Az öcsém fekete haját pillantottam meg és a zafirként csillogó szemeit.

-Gyere haza! Ide tartozol!-a hangja kiáltásként hatott a csöndes barlangban.

- Tudod hogy miért döntöttem így!

A mellete lévő alak is levette a kapucniját. Anyukám pillantottam meg. Barna haját levágta, zöld szemében aggódás csillogott.

-Gondold meg újra a döntésed! Hisz te ide tartozol közénk! Kérlek kincsem gyere haza!

Decisions Where stories live. Discover now