A szív dallama +BEFEJEZETT+

20. Béke

Apáék régi elhagyatott lakásán voltam. Senki sem volt itt 15 éve. A falakon régi képek lógtak. Anyáról és apáról. Bementem az egyik szobába. Volt bent egy ágy és egy ruhásszekrény. Beljebb mentem, és kinyitottam a szekrényt. Anya régi ruhái voltak benne. Kivettem egy kék felsőt, és magamhoz öleltem. Magamba szívtam az illatát. A gipszes lábammal amilyen gyorsan csak tudtam lementem a tömb elé. Hívtam egy taxit. Öt perc alatt ideért. Ledaráltam a címet, és adtam egy "kis" borravalót, hogy siessen. Alig három perc alatt hazaértem. Kifizettem a fuvart, és bementem. Beszálltam a liftbe, és felmentem. Szinte berobbantam a lakásba. Apa nem volt sehol, de Kinga idegesen járkált fel s alá. Mikor meglátott szorosan megölelt engem.
- Apa hol van? - engedtem el.
- Téged keres, várj felhívom - vette elő a telefonját.
- Szia, itthon van - szólt bele Kinga.
- ...
- Jó, várunk - letette.
- Haragszik rám, ugye?
- Nem rád, hanem Olivérre - ölelt magához Kinga.
- Szeretem Rolit, és nem akarok szakítani vele - könnyeztem megint.
- Megoldjuk, kincsem - puszilt a hajamba.

- Debi! - ölelt meg apa.
- Ne haragudj! Nem akartam olyanokat a fejedhez vágni! - öleltem jó szorosan aput.
- Te ne haragudj rám! Olyat mondtam ami nem igaz! Nem te tehetsz Tami haláláról - simogatta a hátam.
- Szeretlek, apu!
- Én is téged kincsem!
- Nem szeretnék szakítani Rolival. Szeretem őt - néztem fel apára.
- Rendben, de ha az apja megint bántani merészel megfojtom, vagy börtönbe juttatom!
- Köszönöm apa!
- Mesélsz egy kicsit anyáról? - suttogtam a fülébe.
- Sokszor meséltem már róla - mosolygott rám.
- Tudom, de szeretem hallgatni.
- Na jó - egyezett bele.

Este az ágyban feküdtem, és apát hallgattam. Áradozva beszélt anyáról. Hogy milyen tehetséges volt, hogy milyen gyönyörű és, hogy mennyire hasonlítok rá. Apa épp arról mesélt, hogy anya nem tudta, hogy közölje vele, hogy terhes mikor Kinga benyitott.
- Nem jössz ide? - ült kicsit arrébb apa.
- Nem, csak szólni akartam, hogy leviszem Cocot sétálni. Mindjárt jövök.
- Rendben - szóltunk utána.
- Végül csak kinyögte, hogy kisbabánk lesz. Öt hónappal később összeházasodtunk utána három hónappal megszülettél te - fejezte be a mesélést.
- Jó éjt, apu - feküdtem le.
- Jó éjt, hercegnőm - adott egy puszit a fejemre, majd kiment. Engem meg szépen lassan elnyomott az álom.