Elfüstölt szerelem

O.

Kelletlenül kászálódtam ki a meleg, puha ágyikómból és elvonszoltam alacsony, vékony testemet a tükörhöz, de bár ne tettem volna.
Amint megláttam magam, egyből megbántam, hogy ma egyáltalán felkeltem. Arcom nyúzott volt, látszott, hogy egy percet sem aludtam egész éjszaka. Szőke, középhosszú hajam kócosan pihent fejemen, néhol egy-két hajcsomót is felfedeztem a hatalmas gubancok között. Kék szemeim csillogtak, körülötte pedig a hatalmas vörös foltok jelezték, hogy milyen szörnyű éjszakában is volt részem.
Ajkaim duzzadtak voltak, az átlagosnak nagyjából a kétszeresére nőhettek az esti események hatására, tekintetemet pedig végül a testemen vezettem végig. Apró termetem nem festett szebben, mint arcom. Egy rövid, rózsaszín pizsama gatya takarta combomat, felsőtestemet pedig egy macit ábrázoló fehér póló. A bőröm száraz volt és csak most fedeztem fel, hogy az utóbbi időben mennyit is fogytam. Mindig is sportos, vékony lány voltam, de most valahogy az előbbit elveszni láttam és már a túl sovány felé hajlottam.

Csalódottan sóhajtottam, majd a pár centire lévő ablakhoz sétáltam, ahol elhúztam a függönyt, a kedvemet viszont ez sem dobta fel. Hideg őszi időnk volt, az ablakon esőcseppek díszelegtek, a fákat pedig lenge szél ringatta, minek hatására a sárguló falevelek csöndesen hullottak a betonos utcára és a kertekbe egyaránt.
Szörnyű napokon vagyok túl, az idő pedig szinte tükrözi a lelki állapotomat – olyan, mint egy csendes gyilkos. Hideg, békés, ugyanakkor nyomasztó – ez mind én vagyok.

Megdörzsöltem szemeimet, majd a fehér íróasztalomnál elhelyezett székemről lekaptam vékony kardigánomat és belebújtam, hogy így induljak meg valami reggelit keresni magamnak.
Lassú léptekkel battyogtam le a fa lépcsőkön, majd a konyha irányából hangos nevetést hallottam.

- Nagyon pofás kis képek lettek, Sean! Szerintem a jegyes pár odáig lesz érte! – kuncogott a már jól ismert hang, én pedig jókedvén őszintén elmosolyodtam.

Amint a helyiségbe értem és meglátott, egy gyors intéssel üdvözölt, én pedig az egyik márványpultnál elhelyezett bárszékre pattantam fel, hogy közelebb húzhassam magamhoz a gyümölcsöstálat, melyet öt darab gyönyörű piros alma díszített -a kedvenc gyümölcsöm, már kiskorom óta.

- Figyelj csak, most le kell tennem, de majd még konzultálunk a jövőhétről! Szeretlek! – hadarta gyönyörű nővérem, majd a másik fél válaszát meg sem várva kinyomta a telefont, amit a pultra helyezett, végül pedig szembe fordult velem. – Sky, baromi szarul nézel ki. Mi a gond?

- Kösz a bókot – forgattam meg szemeimet, majd mély levegőt vettem és próbáltam valami érthető magyarázatot adni nővéremnek arról, hogy miért is nézek ki ennyire borzasztóan. – Nagyon megviselt ez a hét. Nyáron minden annyira jó volt! Egész végig anyuékkal jártam be Európát, felfedeztünk egy csomó helyet, nem kellett semmivel sem foglalkozzunk. Teljesen szabad voltam és azt csináltam, amihez csak kedvem támadt. De mióta hazajöttem, elkezdődött az egyetem és újra minden a feje tetejére állt. Másodévesként még keményebb anyagok vannak az oktatók pedig sokkal szigorúbbak. A múltkor elrontottam egy hülye kísérletet és azt mondta Mrs. Boyd, hogy még egy ilyen és kivág az előadásról. Szívbajt kaptam! – hadartam, ő pedig csak ingatni kezdte fejét, majd bólintott jelezve, hogy folytassam – Én értem, hogy médián fontos mindent megismerjünk a világról, de most őszintén Lexie, egy újságírónak minek kell mindent tudni a kémiai vegyületekről és arról, hogyan készülnek különféle vegyszerek? Nem vegyésznek vagy gyógyszerésznek tanulok!

Nővérem továbbra is csak fejét ingatta, majd egy nagyot csapott az asztalra. Azonnal szemeit kezdtem kémlelni, amiben szórakozottságot fedeztem fel. Remek, mulat rajtam...

- Mond ezt el nekik is, hátha felfogják, hogy te nem erre szerződtél! – jelentette ki egyszerűen majd megrántotta vállait és a lépcső felé indult.