Élet a Szent Johannában ✔

3.18

(12.29)

#Márk

Az éjjel vagy nyolcszor keltünk fel csak Larához, Zsófihoz pedig csak négyszer. Ahányszor én vettem fel Larát torkaszakadtából sírt, de amikor Heni akkor elcsendesedett.

Reggel hullafáradtan keltem fel. Heni épp Larát ringatta.
- Jó reggelt - pusziltam meg Henit, mire Lara nyöszörögni kezdett.
- Ssss - csitította a kicsit. Mikor megnyugodott lefektette a kiságyba, majd fáradtan dőlt hátra az ágyon.
- Nem szeret engem - feküdtem mellé.
- Dehogyisnem!
- Nem, mert ha a közeledben vagyok sír, ha az én kezemben van bömböl. De ha nálad van akkor nyugodt - magyaráztam.
- Még kicsi, majd idővel jobban fog szeretni.
- Idővel - ismételtem meg.
- Hé, te igenis jó apa vagy és leszel - fogta a két keze közé az arcomat.
- Szeretlek - adtam egy puszit a szájára, majd megöleltem. Annyira fáradtak voltunk, hogy elaludtunk. Miután felkeltünk túl nagy volt a csend a szobánkban. Kikeltem az ágyból és a kiságy felé mentem.
- Hol vannak a gyerekek?! - riadtam meg.
- Mi?! Eltűntek??
- Nincsenek itt! - rontottam ki a szobából. Szó nélkül benyitottam Mesihez, de majdnem összeestem a megkönnyebbüléstől. A lányokkal játszott.
- Nem akartalak felkelteni titeket, gondoltam áthozom őket, hogy tudjatok pihenni - nézett rám. Mosolyogva beljebb mentem, majd megöleltem a húgomat.
- Köszönöm - pusziltam meg a fejét. Erre Lara nyöszörögni kezdett.
- Jól van felfogtam, hogy nem szereted ha a közeledben vagyok vagy bárki közelében - néztem Larára.
- Mi a baj, bratyó?
- Semmi - feleltem.
- Azt hiszi, hogy nem szereti őt Lara - jött be Heni.
- Ajj, te - ölelt meg Mesi. Viszonoztam az ölelését, majd felvettem a kezembe Zsozsót.
- Legalább te szeretsz engem - mosolyogtam rá. Rám nézett a szép kék szemeivel, majd elmosolyodott ő is. Legalább az egyik lányom a kettőből szeret.
- Olyan aranyos Zsófival - hallottam Mesi hangját.
- Tudom. Apuci pici lánya - kuncogott Heni.
- Lara meg anyuci pici lánya - néztem rá.
- Touché - felelte Mesi.

Délután a piciket tisztába tettük utána Heni megetette őket, majd lefektettük aludni őket.
- Annyira szeretlek téged egyetlenem - öleltem meg Henit.
- Tudom mire megy ki a játék - nézett rám sokat sejtően.
- Igen? Akkor szerinted mire? - villantottam egy pimasz vigyort.
- Köze van hozzád, hozzám és a lányok eredetének - lépett közelebb hozzám, mire megragadtam a derekát és magamhoz rántottam.
- Milyen kis okos vagy - haraptam meg az orrát.
- Tudom, de ki kell ábrándítsalak téged.
- Mivel?
- Álmos vagyok - suttogta a fülembe. Csalódottan néztem rá.
- Hjó - engedtem el, majd az ágyhoz vánszorogtam. Befeküdtem, majd a fal felé fordulva feküdtem be. Éreztem, ahogy besüppedt mellettem az ágy.
- Mi a durci tárgya? - kérdezte Heni.
- Nem durcizok - motyogtam.
- Biztos? - harapta meg gyengén fülcimpámat. Próbáltam tűrtőztetni magam, de Heni nem igazán hagyta.
- Nem azt mondtad, hogy álmos vagy?
- Mondtam ilyet? - gondolkodott el vigyorogva, mire egyből lecsaptam az ajkaira. Lekerült rólunk minden ruha, és épp behatoltam volna, amikor Lara felsírt.
- Ez komoly?! - szálltam le Heniről, hogy odamenjen hozzá. Kivette a kiságyból, majd megetette volna, de nem volt éhes. Lefektette a pelenkázó asztalra, hogy tisztába tegye a kis csöppséget. Miután megvolt visszafektette aludni. Bejött az ágyba, mire ismét megcsókoltam. Beletúrt a hajamba, majd az éjszakából legalább egy órát egymás társaságának élvezésével (na, meg a "bosszúmmal") töltöttünk😏.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövidebb rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.