A holnap félistenei

15. - Rokon látogatás!!!

~Sara~

+

Percy és Annabeth segítségével elhagytuk a tábort, és elindultunk Oaklahoma felé. Nem kellet sokat sétálnunk, mert Percyék autója ott parkolt a bekötőútnál. Ahogy állításuk szerint mindig is. Az első utunk Sally Jacksonhoz, azaz a nagymamámhoz vezetett. Eddig csak egy családtagom volt, Jemma, most meg hirtelen annyian lettek. És végre megismerhetem a nagynénémet, aki ha jól számolok csak 4 éves, ami szintén fura. De már nem lepődöm meg rajta. Miközben lakás felé tartottunk, folyamatosan ezen agyaltam.
-
N

+

e gondolkozz már ennyit!- rivallt rám Jemma, lehet már kicsit zavartam. Így is neki kellet be ülnie középre mert amikor a két külön szélére ültünk, elkezdett fájni a fejünk. Egyre szűkül a mozgás terünk, minden nappal, perccel, másodperccel egyre szűkebb.

+

- Nem tudok, nem arra gondolni, hogy megismerem a családom. Neked is inkább ezen kellene gondolkoznod, hogy mondod el anyádnak a dolgokat.- makacsoltam meg magam.

+

-Gondolkozz!-emelte fel a kezét és megkocogtatta a fejem,ezzel nem is lett volna semmi baj ha nem emelkedett volna vele együtt az én kezem is.- Sara azt hiszem velünk komoly baj van.- jelentette ki Jemma.- Minél gyorsabban meg kell oldani ezt a problémát. Amúgy meg ne mond azt, hogy az anyám. Ő csak Piper aki egy idős velünk, és neked sem kéne így gondolnod Annabethre és Percyre.- biccentett Jemma Percyék felé, amit szintén utánoztam.

+

- Ne légy már ilyen mogorva! Nem mi tehetünk róla!-biztattam Jemmát.

+

-Igazad van ez csak a te hibád! El sem akartam jönni erre az akcióra! Emlékszel? Te könyörögtél, hogy jöjjek.- háborodott fel teljesen Jemma.

+

- Jó ne kapd fel a vizet!- próbáltam nyugtatni a lányt.

+

- Megérkeztünk!- érkezett a felkiáltás mellőlünk. Melinda felkiáltott, ahogy Percy kiszállt az autóból.- Alig bírtam elviselni,ahogy ezek ketten elméleti vitát rendeznek mellettem.
-Nem vitatkoztunk!- jelentettük ki.
- Nekem mindegy, de most végre ki szállhatok innét.- mondta Melinda majd elindult Percy után.
Annabeth megvárta, míg mi is kiszállunk és lezárta a kocsit. Mi is elindultunk a lakás bejárata felé.
- Jobb lenne, ha ti itt várnánk, amíg Percy felszól Sallynek.- javasolta Annabeth, majd jelzett Percynek aki elindult felfelé.
- Miért nem mehetünk már,úton kell érnünk Pipert, nem várhatunk!- morgolódott Jemma.
- Azért nem mehetünk mert Percyéknek családjuk van, és nem mehetnek el egy veszélyes küldetésre, csak úgy egy szó nélkül.- magyaráztam a lényeget Jemmának.
Az eszmecserénket Annabeth "zavarta" meg.
- Gyertek, szólt Percy, hogy mehetünk.- mondta Annabeth miközben elindult felfelé a lépcsőn.
Melinda rohant Annabeth után, Jemma még a szemét forgatta majd egymás mellet elindultunk a többiek után.
Mikor Sally ajtót nyitott, hihetetlenül meglepődtem, hatalmas mosollyal fogadott minket, olyan ismeretlen gyerekeket, akiket egyáltalán nem ismertem, de éreztem, hogy nagyon aggódik gondolom amiatt, ami ilyen esetekben történik Percyvel.
- Ne agyalj már annyit!- rivallt rám Jemma, de tudomást sem vettem róla csak beléptünk a házba.
Ahogy láttam Sally- t hirtelen érte az érkezésünk, hisz gyerek játékok voltak az egész házba szétszórtan.
- Ne légy hülye légy szíves! Persze, hogy mindenhol gyerekjátékok vannak, mivel itt egy durván 4 éves gyerek él, aki néha, csak "néha" szeret játszani, amit nem mindig sikerül egyszerre el rakni.- fogta a fejét Jemma, bár nem értem miért.
Csak bólintottam, majd leültünk a kanapéra jobban mondva Annabeth, Melinda, és Percy leültek a három személyes kanapéra, Jemma pedig belehuppant a fotelbe, én bele akartam ülni a másik fotelbe, de amint egyet léptem elkezdett fájni a fejem és a gyomrom léptem még egyett hátha legalább az egyik széket eltudom hozni az asztaltól, de akkor már annyira fájt, hogy majdnem összeestem. Így inkább úgy döntöttem,  hogy leülök a földre, mert inkább fázom fel mintsem ezt a fájdalmat még egyszer átéljem.
- Annabeth Sally tudja már mi van a dolgunkkal?- kérdeztük Jemmával Annabeth- t.
- Még nem, de meg beszéltük, hogy ti egyenlőre nem beszéltek!- hordott le minket Annabeth. Sally csak állt a kezében egy tálca keksszel.
- Észlány te ne idegesítsd magad, nem tesz jót.-aggódott Percy.
- Mit is kell elmondanotok?- kíváncsiskodott Sally.
- Van egy jó, és egy kevésbé jó hírünk.- mondta Annabeth és láttam Sally-t elsápadni.- Melyikkel kezdjem?
- Kezd a kevésbé jó hírrel!- mondta Sally.
- Szóval, anya. El kell kísérnem őket egy küldetésre.- fogta rövidre a dolgot Percy.
- Mi a jó hír?-érdeklődött Sally.
- Unokád lesz!- válaszolta boldogan apám. Láttam Sally arcát kivirulni
- Ez nagyszerű, és mikorra várható, tudni, hogy fiú- vagy lány?-  kérdezte izgatottan Sally.
- Még csak két hónapos terhes vagyok, de az istenekre mernék esküdni, hogy lány.- felelte Annabeth majd rám pillantott.
- Hogy lehetsz benne ilyen biztos, mikor én Percyvel voltam terhes biztos voltam benne, hogy lány lesz, és nézd meg milyen jóképű férfi lett.- kérdezte Sally, és láttam ahogy Percy elkezdett vörösödni. Nagyon zavarba jöhetett.
- Ahj anya, ne hozz zavarba!- legyintett egyet apa.
- Hidd el Sally ennél biztosabb nem is lehetnék benne.-mondta anya a tőle megszokott maga biztossággal.
- De nem csak ezért jöttetek igaz?- mintha megérezte volna, hogy valamit még nem mondtunk el. Anya és Apa egymásra néztek és láttam, hogy néma eszme cserét végeznek, jobban mondva vitatkoznak ki kezdje el.- Szívem most veszem észre te meg a földön ülsz. Miért nem hoztál egy széket? Elhiheted nem harapnak.- lepődött meg Sally.
- Próbáltam.- szóltunk meg.- Pont e miatt van szükségünk Ap... Percyre és Annabethre, hogy ezt megoldjuk.-próbáltuk magyarázni.
- Percy mi folyik itt? Miért beszélnek ők egyszerre?- kérdezte Sally ijedten.
- Ez még nekünk is furcsa. Igaz észlány?- hárította a felelősséget Percy.
- Köszi hínáragy! Kezdjük azzal, hogy megismered az útitársainkat.- Szóval, ő itt mellettem Melinda Hunter, Árész lánya 15 éves.- Sally rá mosolygott Melindára majd anya folytatta a bemutatást.- Ő ott a fotelben Jemma Collins,... aa... származása elég bonyolult.
- Ezt hogy érted Annabeth?- kérdezte Sally.
- Itt jön a csavar a történetben.- mondta Percy.
- Mielőtt elmondom ismerd meg Sarat, az ő származása is rendkívül bonyolult ezért inkább azzal kezdem, hogy honnan jöttek.- Ezzel elkezdett mesélni, a két hónappal ezelőtt történteket. Csak apró részleteket, hagyott ki mint például én vagyok a lányuk Jemma pedig Jason és Piper lánya.
- Ha jól értem ti a jövőből jöttetek megmenteni minket a közeledő veszélytől.
- Ahogy mondod. - bólintottunk Jemmával.
- Ez még mindig furcsa.- jegyezte meg Sally.
- Ti mondjátok el vagy én?- kérdeztük Annabeth-t.
- Jobb, ha én mondom el. Szóval a bonyolult dolog a lányokkal kapcsolatban most következik. Az ő történetük kicsit bonyolultabb, mert ők második generációs félistenek.- vezette be anya a történet legizgalmasabb részét.
- Az fantasztikus kik az isteni felmenőik?- érdeklődött Sally.
- Itt jön a csavar!- szólt közbe apa.
- Jemma isteni ősei, Aphrodité és Jupiter. Míg Saranál Athéné és Poszeidón.- tette fel Annabeth a pontot az "I"-re.
- Jól gondolom mit akarsz ebből kihozni?- kérdezte Sally.
- Ha úgy gondolod, hogy Sara a mi gyerekünk, akkor igen tökéletes a gondolat meneted.- jegyezte meg Annabeth. Sally leesett állapotban bámult felém majd láttam, ahogy a kezdeti ijedtség boldogsággá változik, és csak úgy tört fel az érzelmek kavalkádja mint egy gejzír. Ekkor Sally felállt, és csak csodálkozott.

+

- Ezért voltál akkor ilyen biztos benne.- jelentette ki Annabethnek - El sem hiszem, állj fel, gyere közelebb had nézzelek meg jobban.- én bólintottam majd felálltam, a közelebb való lépésnél már akadtak gondok.Egy fél lépés még sikerült fájdalom mentesen, de egy teljes na az esélytelen.- Miért nem jössz közelebb? El hiheted nem harapok.- mondta biztatva Sally, és én meg is tettem azt a két lépést, de végül csak azt sikerült elérnem, hogy Sally karjaiba zuhantam mint egy szerencsétlen idióta, mindezek közben egy puffanást hallottam.Megpróbáltam hátra fordulni, de nem sikerült. Az ájulás kerülgetett. Ekkor halottam meg a szüleim hangját.
- Azonnal rakjuk őket egymás mellé. Ezek szerint már ennyire sem távolodhatnak el egymástól.- mondta anyám.
- Észlány ez egyre rosszabb. Azonnal Piperhez kell mennünk.- mondta apa.
- Nem is értem miért kockázta...- mondta Melinda, és persze a végét nem hallottam mert elájultam. Viszont ez az ájulásom más volt mint a többi. Ezúttal eszméletlen állapotomban ott volt velem Jemma is. 

+

- Mit képzeltél? Hogy majd simán odafutsz és vissza húz egy mágikus erő, hogy ne essen bajunk? Te is tudod, hogy napról napra szűkül a kötés. Nem hiszem el, hogy folyton magadra gondolsz!- szidott le Jemma.

+

- Nem gondolkodtam, csak mentem a szívem után! Ami eddig mindig jól bevált.- vágtam vissza.

+

- Ez a te problémád nem gondolkodsz, csak mész a fejed után, minden megbeszélés nélkül. Legközelebb talán figyelme...- nem tudta befejezni a további szidásomat mert felébredtünk.

+

- Jó reggelt Csipkerózsikák! Végre felébredtetek. Had mutassam be a húgomat Estellát és a nevelő apámat Pault.- kezdett hozzá a bemutatáshoz apám, ahogy a két alak odalépett elénk.
- Percy ők is... olyan... olyanok mint...- dadogta Paul.
- Igen, ők is félistenek, illetve csak ő- mutatott anya Melindára.- Ők csak félig azok.- mondta ránk mutatva.
- Nem mondtátok még el nekik?-kérdeztük Jemmával, de csak egy gyilkos pillantást kaptam anyámtól.
- Nem mert Estella nem tud semmit erről az egészről a saját biztonsága érdekében.- válaszolta apám, mi csak bólintottunk kell mert jelenleg nem mertünk megszólalni.
- Apa, kik ezek a nénik és miért beszélnek egyszerre?- kérdezte Estella gyermeki szelídséggel.
-Ők a bátyád barátai ekiknek segítségre van szükségük.- mondta Paul.
- Majd én segítek nekik, majd én!- ajánlotta fel segítségét Estella. Paul és Sally elmosolyodott.
- Hugi persze, hogy segíthetsz!- mondta Percy, miközben legugolt Estella elé és megfogta a vállát.- Azzal segítesz, ha itt maradsz anyáékkal és vigyázol rájuk.- nyújtott át Percy a lánynak egy arany drachmát.- Ha baj van keress egy szivárványos felületet, mond ezt: Írisznek a szivárvány istenőjének, és gondolj arra az emberre akit keresel, lehetek ez én, Grover bácsi, Annabeth,Reyna, Házel,Frank, Jason vagy Thalia. Ha baj van akkor ők majd segítenek nektek.- Sally félrehúzta Percyt.
- Miért kellet ezt elmondani neki? Még csak gyerek.- vondta felelősségre Sally.
- Igen egyszóval jóval érzékenyebb az ilyen dolgokra, vagyis előbb észre veszi a veszélyeket. Ezen kívül ha baj van nem árt ha van nálatok egy vagy két drachma. De hagyunk itt egy kardot is Paulnak, hátha nem érünk ide időben.- mentegetőzött apám. Láttam Sally arcán, hogy nem nyugodott meg, de próbált hozzá jóképet vágni.
- Mi lenne ha lassan elindulnánk? Még el kell jutnunk Piperhez!- vetette fel Melinda, aki eddig csak szépen csendben meghúzódott a sötétben. Ha nem tudnám, hogy Árész az apja azt hinném, hogy valami köze van Hádészhoz, úgy bujkál az árnyékban mintha oda teremtették volna.
- Igaza van!- szólaltunk meg Jemmával.- Nem akarunk titeket megsérteni és én vagyok a legboldogabb, hogy találkoztunk,de mennünk kell.- Annabeth még mérgesebb tekintettel nézett ránk, ha ez egyáltalán lehetséges.
- Induljunk mert ez a dolog egyre súlyosabb!- közölte anya majd elkezdett készülődni.
- Rendben! Anya, ha nem térnénk vissza találj ki valami mesét Estellának, miért nem jöttünk.- súgta Percy ezt a szomorú még is nagyon reális dolgot Sallynek. Sally nem szólt semmit csak átölelte Percyt a könnyeivel küszködve.

+

Tíz perccel később készen álltunk az indulásra.
- Irány Oaklahoma!!- kiáltott fel Percy és ki tettük a lábunkat a küszöbön kívülre.

+

Ezzel kezdetét vette a küldetés.

+