Baby Boy-Xiuchen[Hun]

10. rész

Kim Minseok szemszöge

Mikor befordultam az utcába, már rossz érzésem volt az idegen autóval kapcsolatban. A garázsba sem álltam be, mert a törött ablakokat látva elöntött a félelem. Az út szélén hagytam az autót és berontottam a lakásba. A szolgalónő a szilánkokat takarította és be volt kötve a lába.

- Mi a franc történt itt?!

- Sehun fegyverrel ránk rontott. - ürítette ki a szemeteszsákba a lapátot. - A holttestét még nem vitték el. Jinhwan a hálószobádban van, eléggé sokkos állapotban.

- Mit keres ott? - csodálkoztam. Megmondtam neki, hogy abba a szobába rajtam és Jongdaen kívül senki sem mehet! Szúrós szemekkel rám nézett, amiért félbe szakítottam.

- Jongdae lökte ki az emeletről Sehunt, de előtte verekedhettek, mert meglőtték. Az ágyadban fekszik. Leápoltam és-...

Nem hallgattam végig, hanem felrohantam az első emeletre. A hálóm előtt megálltam egy pillanatra, majd lassan benyitottam. Jinhwan rám nézett és Jongdae kezét fogta, aki félig ébren volt.

- Menj ki, kérlek. - intéztem a szavaim Jinhwan felé.

Dae a hangomra teljesen kinyitotta a szemét és oldalra fordította a fejét. Jinhwan némán felállt és kiment a szobából. Az ágyon fekvő realizálta, hogy hol van, ezért felült, hogy elmenjen, de lefogtam.

- Jól vagy? - néztem aggódva szemeibe, de ő elnézett rólam.

- Tökéletesen. S-sehun? - kérdezte dadogva.

- Meghalt.

- Megöltem. - suttogta maga elé.

- Önvédelem volt. - guggoltam le mellé és combjára simítottam.

- Kilöktem az ablakon. Felém kapálózott, de hagytam, hogy leessen. - kezdte el kapkodni a levegőt.

- Jongdae. Önvédelem volt. Ha nem teszed meg, akkor ő ölt volna meg. - próbálkoztam.

- Megöltem egy embert. Megöltem Sehunt. Én-...

- Jongdae, elég! - emeltem meg a hangom.

Összerezzent. Lelökte a kezemet magáról és felpattant. Megszédült és utána kaptam volna, de még hátrébb lépett.

- Menj Jinhwanhoz. Neki nagyobb szüksége van rád. - nézett rám.

Fájdalom tükröződött a szemében. Elfordult, de így is láttam a könnyeit. A lépcső felé ment és nehezen, de felsétált a szobájába. Kavarogtak bennem az érzelmek, viszont így is sikerült megterveznem a másnapot.

---

Együtt reggeliztünk, de egyikőjük sem szólalt meg. A kávémat iszogatva néztem felváltva az egyik személyre, majd a másikra.

- Ma programunk van. Hármasban.

Jinhwan rám nézett, de Jongdae nem.

- M-milyen program? - kérdezte félve.

- Jaj, nyugodj meg. Semmi olyan. - mosolyogtam rá megnyugtatóan.

- Csak akkor erőszakol meg, ha dühös. Amúgy meg bármikor máskor, mikor kedve szottyan. - vette be a gyógyszerét és lenyelte azokat. Felállt és készült volna felmenni.

- Maradsz. - szóltam rá.

Megtorpant, de nem fordult meg. Jinhwan aggódva pillantott rám.

- Te öltözz át. Jongdae, gyere.