A felhők fölött

15

  Pillanatok alatt a régi megszokott rend látható a túlvilágon. Az emberek nem próbálnak tolakodni és türelmesen várják a sorukat. 

-Bocsánat a felfordulásért-fordulok az egyik őr felé. Sisakja miatt nem látom hogy pontosan hogyan is nézhet rám. 

-Semmi baj. Nem tehet maga róla. Nem tudta másképp bevinni a nőszemélyt a mennyországba. És attól hogy meghaltak még emberek maradnak-az "emberek" szócskát úgy köpi, mintha egy nagy kártevőről beszélni. eléggé ironikus, hogy ő is régen egy volt közülük és így beszél mégis róluk.

  Bólintok egyet, majd kilépve az angyalok gyűrűjébe az emberek mellé állok. Mellettem Elizabeth meg sem szólal, viszont sejti hogy mire készülök így kezét rá rakja a vállamra én meg becsukom a szememet.

-Clouduns-hallom meg hirtelen, mire megfordulok. 

  Végre egy ismerős arc. A bátyám első és legerősebb angyala. Mi is a neve? Asszem valamilyen Mary.

  Háta mögött hatalmas fekete szárnyak díszelegnek. Tudtommal ő neki van a legnagyobb az angyalok közül.

  Testén hasonló sötét páncél van. Ezt sosem értettem. Mi erősebbek vagyunk az embereknél, egy-két fegyver nem árt ellenük, de azért egy teljes páncél már túlzás. Én egyet legyintek és már vagy százan repülnek az erejétől. 

  Arcán több sebhely éktelenkedik, mely még akkorról van, mikor ember volt. Haja ugyanolyan fehér mint a frissen esett hó. Először mikor megláttam el sem hittem hogy természetesen ez a színe, pedig de. A hajában nagyon magas pigmenthiány van valami betegség folytán, bár illik hófehér bőréhez és kék szeméhez. 

-Még mindig Cloudunsnak szólítasz-forgatom a szemeimet.

-Te meg még mindig egy lustaság vagy?-húzza egy ravasz mosolyra a száját. 

-Egy-egy. Szóval mit szeretnél? Mert ha beszélgetni szeretnél, akkor máshol is tudunk. 

-Csak annyi, hogy...-tekintete hirtelen a mellettem álló Elire téved, mire azonnal előkapja kardját és rá emeli-Ki engedte meg neked ember, hogy hallgatózzál. 

-Engedélyt adok rá-rá se nézek szerelmemre, úgy mondom ki ezeket a szavakat. Közben próbálom magam visszafogni, hogy ne csavarjam ki a kezéből a kardot és szúrjam a szívébe.

  Széttárja szárnyait, melyeken felhőkből készült tollak díszelegnek. Mary tátott szájjal teszi el fegyverét. Bocsánatkérésképpen meg nem csinál semmit. 

-Nem gondoltam volna, hogy valaha lesz neked is angyalod-süti le a tekintetét. 

-Mit szeretnél?-terelem azonnal a témát.

-Barasz szeretne veled beszélni.

-Na végre valami jó hír-becsukom a szememet, és mikor már újra kinyitom már egy épület belsejében vagyok.  

  A falak mind fehérek. Csakis a rákenődött piszok tudja egyedül megszínezni, amivel már idők óta senki sem foglalkozik. 

  Pontosan hét asztal van itt, melyek mögött angyalok ülnek, velük szemben egy számítógéppel. A villámnál is gyorsabban gépelnek. Körülöttük a nyomtatóból kiszedett papírokkal szaladgálnak ide-oda.

  Minden olyan mint amilyen szokott lenni, egy különbséggel. Nincs itt Barasz. 

-Ő róla mit kell tudnom?-kérdezi a mellettem álló Elizabeth. Hangját alig bírom hallani ebben a nagy sürgés-forgásban. Mindenki ordít mindenkinek. 

-Nála nem kell megkérdezned hogy ránézhetsz és még nálam is jóval nyugodtabb szóval neki mondhatsz akármit-ordítom túl a tömeget. 

  Lehet hogy egy kicsit túl hangos is voltam, mivel mindenki egy pillanatra megáll a dolgában és rám merednek kérdő tekintettel. Néhányan megismernek és egy gyors meghajlás után folytatják is a dolgukat, míg mások kérdezősködni kezdenek.