Remember Me

negyedik rész

Eközben a teremben lévő Nick és Ashley döbbenten állnak egymással szemben.

- Öhm wáo. Ez aztán a meglepetés. - mondja zavartan Nick.
- Istenem, ne haragudj. Ez csak úgy jött, de nem akartam.
- Pedig én élveztem. Nem bánnám, ha egy ilyen többször jönne csak úgy. - kacsintott rá Nick, mire Ashley gyengéden hasba vágta. - Nemár Ash, mi akadálya van annak, hogy együtt legyünk? - kérdezte a lánytól.
- Ó Nick, nagyon sok akadálya van. - mosolygott el a lány.
- Na hallgatlak. - húzta közelebb magához a lányt a derekánál fogva.
- Például, hogy az exem legjobb haverja vagy. - mondta az első okot.
- Nos, az exed már nem jár ebbe az iskolába szóval szerintem ez nem tekinthető akadálynak. Főleg, hogy már rég óta nem megyek be Aaronhoz a börtönbe.
- A másik hogy, a barátaim ezt nem támogatnák. Ahogy a családom sem. - magyarázza tovább Ashley.
- Hát a barátaidnak meg kéne érteniük, sőt örülniük kéne annak, hogy végre boldog vagy. Az apukád meg majd csak megbékél vagy max nem említjük neki. - vont vállat a srác.
- A harmadik és egyben legnagyobb akadály az, hogy én még mindig nem érzek irántad úgy, Nick. - húzódott el a lány majd lehajtotta a fejét.
- Ezt nem hiszem el. - fogta meg Ashley kezét.
- Miért is?
- Mert ha tényleg nem éreznél irántam semmit, akkor nem hagytad volna, hogy megcsókoljalak és most sem csókoltál volna meg.
- Fel sem fogtam mi történik akkor, mikor megcsókoltál. Az előbbi meg csak azért volt, hogy felhúzzam Alicet.
- Na ez meg a másik. Ha nem lenne semmilyen érzelem irántam, akkor nem húzna fel az a kijelentés, hogy semmi esélyed nincs nálam. - állt fel a padról majd lépett oda Ashleyhez. - Nézd, mégha nem is olyan erős érzelmek, mégha ez nem is szerelem, de valami vonzalmat érzel irántam. Hát adj egy esélyt, hogy megmutassam, hogy megérdemellek. - nézett mélyen a szemébe.
- Nick ez nem így megy. - húzta el a kezét majd forditott hátat neki.
- Csak egy pár randi. Ennyit kérek. És ha utána is úgy gondolod, hogy felejtős, akkor nem próbálkozom tovább.
- Jó. A szülinapom napja lesz a határ idő. - fordult vele szembe Ashley
- Ezazz. Mondjuk kezdhetnénk azzal, hogy eljössz velem a halloweeni buliba. - ölelte át a derekát.
- Oké elmegyek veled. - mondta. - de most mennem kell órára.
- Okés szivi.

A lány nem hitte el azt, amit csinált. Tudta jól, hogy senki sem támogatná ezt a kapcsolatot. Nem érti miért ment bele saját maga. Meg volt ennek is a kockázata. Lehetséges, hogy ő is meg fogja bántani. Lehetséges, hogy összetöri majd a szívét. Az is előfordulhat, hogy miatta mindenkit elveszít. De egyik sem érdekelte. Jól érezte magát vele. Ashleynek meg volt a remény. A reménye annak, hogy esetleg végre minden helyre jön. Hogy talán többé nincs olyan, hogy Aaron. Nem lesz már az az idegesítően fájdalmas érzés, mikor meghallja a nevét. Egyszerűen csak boldog akar lenni. Nickolas Wide, a jóképű, menő, elbűvölő srác és Ashley Blossom a gyönyörű, erős, ellenállhatatlan lány. Tökéletes párosítás lenne. Ha ténylegesen ilyen lenne mindkét fél, mint amilyennek állítják. Legalábbis csak az egyik fél hazudik a saját valójáról. Senki sem tudja mit titkol, vagy hogy meddig marad titokban. Senki sem tudja mi az igazság. Lehet jobb is így. Hisz ha kiderülne minden, akkor teljesen felfordulna a világ a csapat körül. Minden 180° -os fordulatot venne.

Ashley a döntését megszeretné osztani a legjobb barátnőjével. Bár tudja, hogy kicsit sem fogja támogatni, úgy gondolja őszintének kell lennie vele és el kell mondania milyen egyességet kötött a fiúval.

- Hogy mit csináltál? - akadt ki teljesen Alice.
- Kérlek ne akadj ki teljesen. Higgadj le. - nyugtatta a barátnőjét.
- Higgadjak le? Csajszi neked teljesen elment az eszed? Mi az hogy egy pár randi? Egyáltalán miért? - kérdezte Alice.
- Nézd, nekem szükségem van erre.
- Mire? Nickolás Wide beetetős dumáira? - emelte fel a hangját.
- Arra hogy végre más fiú legyen a középpontomban, ne Aaron. - emelte fel már ő is a hangját és lefolyt egy könnycsepp az arcán.
- Tessék? - higgadt le a lány.
- Jól hallottad. Napok óta, hetek óta csak Aaron jár az eszembe és az a lány. Az a szerencsétlen. Nem bírom kiverni őt a fejemből, azt az estét. Hogy miközben én vártam rá ő....ő... - nem bírta tovább Ashley és a földre esve sírt, újra.
- Jólvan nyugodj meg csajszi, semmi baj nincs. - ölelte át a barátnőjét.
- Csak érts meg kérlek. Szükségem van valakire. Mert előbb vagy utóbb ebbe beleőrülök - zokogott a lány.
- Rendben, megértelek. - nézett rá és letörölte a könnyeit. - de ha ő is megbánt én kibelezem. Kisujj esküt teszek rá. - ígérte meg, mire mindkettem elnevették magukat.

A lányoknál a kisujj eskü az olyan volt, mint egy bírósági eskü. Ez alatt hazudni nem lehetett. Már kiskoruk óta használják és ez tartja össze őket. Ha kisujj esküt tesznek, akkor az mindig úgy lesz, ahogy ők azt akkor, abban a pillanatban elmondták. Sokat jelent számukra, mint ahogy a barátságuk is. Ashley mindig Alicere támaszkodott, minden esetben. Akkor is mikor az anyukája elhagyta vagy épp összeveszett valakivel. Minden problémánál Alice ott volt és kisegítette, felsegítette a földről, felszedte a széthullott darabkáit. Amiért ő nagyon hálás volt. Ebben az esetben sem hagyta cserben Alice a barátnőjét. Ott van mikor szüksége van rá és bármennyire is nem örül ennek tudja, hogy a barátnőjének ez kell most. Ezért lelkileg támogatja és segít ahogy tud. Egy igaz barát önzetlen tette.

Emma_Amme_me