A Káosz Fia | 1. Könyv

6. fejezet

A Jupiter Tábor bejárata a Caldecott Alagútban volt, közel San Francisco-hoz. Nem is tudom, hogy kinek az ötlete volt egy amúgy baromi forgalmas alagútból nyitni a bejáratot, de komolyan! Ami amúgy meg csak egy szimpla ajtónak tűnt, ami előtt két római páncélos ember—gondolom fiatal—állt. 

Közelebb sétáltunk az ajtóhoz. A két alak ekkor ránk nézett a sisakjuk alól. 

– Percy? – kapta le a sisakját a bal oldali alak. Egy sötétebb bőrű, göndör hajú lány volt. Megölelte Percyt. 

– Azt hittem te valahol bent leszel. 

– Attól, hogy a praetor a pasim, nekem is kell néha szolgálatban lenni – vonta meg a lány a vállát. – Kik a srácok?

– Ő Jason Coose, K... – Megrúgtam Percy bokáját, így csak a lány fülébe súgta, hogy az apám Khaosz. Nem akartam, hogy sokan tudják, bár mondjuk már az magában elég érdekes volt, hogy a lány arca már a nevemet hallva komorrá vált. – Ő pedig Kara Lander, még nem tudjuk, hogy kinek a lánya.

A lány a szemembe bámult. Mintha frusztrált lett volna. 

Kinyitotta az ajtót, és elindult befelé, de azért intett nekünk, hogy menjünk utána. A másik őr viszont kint maradt. 

– Hazel, beszélnünk kell vagy Reynával, vagy Frank-el! – mondta Percy. – Hol va...

– A te testvéred Anna Coose? – kérdezte hirtelen Hazel, meg sem várva, hogy Percy befejezze, amit akart. 

– I—Igen... Ismered?

Hazel arca mostmár ideges volt. 

– Valami baj van? – kérdezte Percy. 

– Nem, Percy, nincs! – csattant fel Hazel. – Csak annyi, hogy a napokban a csaj ellátogatott ide, és megfenyegette Frank-et és Reynát, hogy az Olimposszal együtt el fogja pusztítani a Jupiter Tábort, ha nem hódolnak be neki!

– A nővérem?! Te képzelődsz! Ő még csak nem is félvér!

Vagy mégis? Ha belegondoltok, akkor ugye Anna a testvérem, az apám meg, aki jó ideig velünk élt, Khaosz, tehát miért ne lehetne ő is félvér? De ha az is, akkor miért akarná elpusztítani a Jupiter Tábort?

– Mostmár tényleg muszáj beszélnem Reynával, Hazel! Hol van?

– Mars Mezején – mondta a lány, majd elindult egy hatalmas mező irányába, keresztül egy folyón. 

Mars Mezeje nem volt kicsi, az biztos! Volt ott egy erőd, ami azért arra elég volt, hogy egy nagyobb csapat kényelmesen elférjen benne, és meg is tudják védeni. Illetve még vagy négyszer akkora terület, mint az erőd. 

Reyna—vagyis remélem, hogy ő—csak szimplán sétálgatott az erőd körül, mintha valamin gondolkodna. 

Hosszú fekete haja hátra volt fonva. Egészen aranypáncélja közepéig ért. Vállairól egy lila palást lógott, ami a bokáját is elérte. Bal oldalán pedig egy arany tegezben egy kard pihent, jobb oldalán pedig egy ezüst tegezben egy kis tőr. 

Reyna meglátott minket, és odajött hozzánk. 

– Szia – ölelte meg Percyt. 

– Hallottam, hogy bajban vagytok – vágott a közepébe Percy. – Minden rendben?

– Igen. Kik ezek?

– Ez Jason Coose – mutattam magamra. – Az meg Kara Lander. 

Remélem értitek a szarkazmust, mert most erősen hajaztam rá. 

– Anna Coose a nővéred, mi? – Istenem, már megint ez a kérdés! – Remélem te nem vagy olyan, mint ő.