Ismert mégis ismeretlen /Befejezett/

~12.rész~

-Merre megyünk?-kérdeztem a lányt.
-Nemtudom.Csak sétáljunk.-mondta.
-Tom hogy van?
-Jobban.Még egy napig kórházban lesz,aztán elvonóra megy.
-Értem.

Beszélgettünk,és sétáltunk.Élveztük egymás társaságát.Majd leültünk egy közeli parkba.

-És amúgy milyen érzes vámpírnak lenni?
-Még nem változtam át teljesen.-mondtam mosolyogva.
-Jó oké azt értem,de már vannak képességeid.
És amikor ezt kimondta egy furcsa és új dolgot éreztem meg.
-Valamit titkolsz.-mondtam akaratomon kívül,amin mindketten meglepődtünk.
-Én nem titkolok semmit.-mondta cipöjét bámulva.

Ebony pár perce valamit nagyon magyarázott.Nemtudom miről beszélt.Túlságosan lefoglalt szépsege.Csak meg akartam csókolni.Közeledni kezdtem felé,amit a lány észre is vett,de nem mozdult.Mikor ajkainkat már pár centi választhatta el,Ebony telefonja csörögni kezdett.
-Ezt fel kell vennem.-mondta halkan.
-Ja.Persze nyugodtan.
-Szia.
-Rendben.Akkor 7-re gyere fel.
-Ok.Puszi.Szia.-mondta majd letette.
-Ki volt az?-kérdeztem.
-Lauren.
-Hogy ki?Mond,hogy nem az exed Lauren.
-De ő.
Mikor ezt kimondta a vér is megfagyott bennem.Múltkor beszéltünk róla,hogy volt egy barátnője aki mocskosul átverte,és megcsalta.A telefon beszélgetésük után csak egy dologra tudtam gondolni,de szívből reméltem,hogy nem így van.
-Miért beszélsz te vele?És miért hívod magadhoz?-mondtam,és éreztem,hogy a már megszokott bizsergés felül kerekedik testemen.
-Hát.-nézett cipőjére,majd újra rám.
-Megpróbáljuk mégegyszer.
Szavai a szívemig hatoltak.Itt jöttem rá,hogy Jessnek igaza volt.Mérhetetlenül beleszerettem Ebonyba.
-Hát akkor sok boldogságot.-mondtam,majd elindultam haza.Ebony utánam kiáltott,de nem érdekelt.Mikor már tudtam,hogy Ebony sehogy sem érhet utol nem tartottam tovább.Útnak engedtem könnyeim.Zokogva estem be az ajtón és rogytam össze az ajtó előtt.
-Alycia drágám.Mi történt?-jött oda anya,majd mellém ült és átölelt.
Csak sírtam anya vállán,majd mikor kicsit megnyugodtam megszólaltam.
-Beleszerettem.-mondtam még mindig sírva.
-Végre beismered.De kicsim ezen mi akkora probléma?
-Ma meg akartam csókolni.
-Elhúzódott?-kérdezte.
-Nem.Hívták.És tudod ki?Az exe,aki megcsalta,átverte és aki miatt hónapokig depressziós volt.
És tudod mit mondott neki?Azthogy ma 7-re várja a lakására.És miért?Azért mert újra össze jött vele.-mondtam idegesen,majd újra zokogásba kezdtem.
-Sajnálom.-mondta anya,majd simogatni kezdte a hátam.

Ebony szemszöge:

Alycia itt hagyott.Nem értem miért.Talán féltékeny lenne?
Biztos nem.Csodálatos lány.Bármennyire próbálom tagadni vagy elűzni a gondolatát,de beleszerettem Alyciaba.Nem hiszem,hogy ő is így érezne.
Lassan hazaértem,és vártam Laurent.Semmi kedvem nem volt vele lenni.Amikor kiderült,hogy megcsalt minden bizalmam és az iránta érzett szerelmem is elvesztette.Nemtudom miért jöttem össze vele.Talán azért,hogy elfelejtsem az Alycia iránt érzett szerelmem.
Csengettek.Megjött Lauren.
-Szia.-mondtam egy magamra erőltetett mosollyal.
-Szia édesem.-mondta.
-Mit szólnál hozzá ha játszanánk egy kicsit?-kérdezte perverzen,majd nyakam kezdte csókolgatni.
-Játszadozz a kis kurváddal.-mondtam és löktem el magamtól.
-Most ki a baj?-kérdezte szomorúan.
-Az a baj,hogy megcsaltál.Szerettelek Lauren,de már mást szeretek,és lehet,hogy ma miattad elvesztettem.Azt hittem működni fog,de nem.Mondanám,hogy mindent köszönök,de nincs mit.
-Sajnálom Ebony.-mondta,majd távozott lakásomból.
Összeszedtem magam,majd a szerelmem házához siettem.
Kopogtam,majd az ajtót Madison nyitotta.
-Szia.
-Mit szeretnél Ebony?-kérdezte csalódottan.
-Helyrehozni amit elrontottam.
Madison nem szólt,csak odébb állt én pedig bementem.

Alycia szemszöge:

Már a kanapén ültem,de még mindig csak sírtam,amikor kopogást hallottam.
-Nyitom.-mondta anya.
Pár percen belül Ebony jelent meg mellettem.
-Kérlek bocsáss meg.-mondta sírva.
-Szeretlek Alycia.-mondta mire felkaptam fejem,közelebb hajoltam,majd megcsókoltam.

-Alycia.Kelj fel itt van Ebony.-mondta anya amikor rá kellett jönnöm,hogy álmodtam.