Életem kezdete 2

15.fejezet

Másnap nem sustorogtak a folyosón az emberek,nem jártak rendőrök a közelben.Az első néhány óránk után elkezdett esni a hó.Szabadidőnkben aznap sokat jártunk ki játszani.Hatalmas hógolyókkal dobálóztunk és nagyokat nem nevettünk órákon keresztül.Mintha nem lett volna semmi gondunk,mégis ott volt ez az egész tegnapi dolog.Egyedül nem megy,Maddy-vel mi voltunk a kis nyomozó csapat most pedig csak várom hogy jöjjön és elkezdhessük,de hiába.Shay sincs már itt hogy beszélgessünk.Azthiszem szükségem lesz új barátnőre.A srácokban nincs meg minden amire szükségem van,kellenek a késő esti csajos dumálások.Rossz újra itt lenni,minden reggel mikor kinyitom a szemem ott van szembe egy üres ágy majd mielőtt este elalszom újra jól megnézem.De már  arra nem fog többé ráülni.Erőt vettem magamon és felmentem az ápoló szobába.Közben végigfutott sok-sok kérdés az agyamon,de nem fordultam vissza.Nem voltam biztos benne,hogy jól cselekszem de nem volt mit veszítenem.A szobában volt 3 ágy és 2 nővér pakolászott ide-oda egy másik pedig valakivel beszélgetett.A középső ágyon feküdt Scarlet azaz Shimmer. Ő beszélt azzal az ápolóval.Mikor meglátott elmosolyodott aztán pedig hirtelen lefagytam.Újból elbizonytalanodtam,de ő egyre hevesebben intett,hogy menjek oda.
Apró,lassú léptekkel tartottam felé.
-Örülök,hogy itt vagy. -mondta
-Látom jó ellátást kaptál.-feleltem
-Köszönöm,nélküled lehet,hogy nem élnék. -komorodott el egy csöppet

Elgondolkodtam a dolgon.Lehet,hogy megérdemli a segítséget...Nem is tudom...

-Ne nekem köszönd,Chris érdeme. -mondtam gyorsan és igyekeztem higgadt lenni.
Nos,jól esik ha valaki megköszön valamit,de most lehet,hogy nagyobb szüksége lesz még Chris-nek erre a lányra mint nekem most erre a jo szóra.
-Akkor add át neki a köszönetem. -mondta
Ajj...Laura ez így nem jó.-Mondogattam a fejemben
-Sajnos én most elutazom,szerintem amint tudod mondd el neki te.-mondtam
-Hát jó.
Néha a jó ügyért érdemes hazudni.Még nem tudom bizhatok e Chris-ben,de ha megtudja mit tettem akkor kiderül.
Most nem is figyeltem Alexre.Hol lehet?Ma alig láttam,nem is akart játszani velünk.
-Most mennem kell ha nem haragszol. -mondtam és sietősen mentem el.
Vajon hová tűnt?Hol keressem?Már nem is emlékszem hol rejtőzködött mindíg.

Aztán eszembe jutott...volt egy kisebb ablak az egyik emeleti eldugott folyosón.Senki sem járt oda soha rajta kívül.Ott szeretett ücsörögni és gondolkodnk órákon keresztül.Ezen kívül nem tudom mit csinált ott,mindig elrejtette a munkáit és neü mondta el.
Vajon Maddy tudta mit csinált ott mindig?Ha itt lenne ő elmondaná?

Fölösleges ilyeneken gondolkodnom.Felmegyek oda és megkérdezem tőle.Az utolsó lépcsőfokon voltam ami szokás szerint hangosan nyikorgott.Megláttam amint ott ült,nem volt nála semmi csak bámult ki az abalakon a havas tájra.Nem fordult meg pedig tudta,hogy ott vagyok.A kis szoba szerü helyiségben csak egy nagy láda volt és néhány papír doboz.

Odamentem Alex-hez és leültem mellé a párkányra.
-Mi a baj? -kérdeztem
-Semmi. -mondta
-Nem tudsz hazudni,látom,hogy bánt valami.
-Mindannyiunkat bántja valami.
-Mondd el kérlek!Rám haragszol? -kérdeztem .
-Régen beszéltünk már rendesen.Sok minden történt.Nem tudom most mi van.
-Én is pont így érzek,bizonytalan vagyok minden döntésemben...