A reggel hamar elérkezett, ahogy ajkaimon halvány mosoly ül. A szemeim lehunyva tartva gondolok vissza a tegnap estére, mitől szívem hevesebben kezd el verni, testem pedig boldogság önti el.
Olyan volt, mint egy kisgyerek... A randit követően haza kísértem, de ő úgy csimpaszkodott rám, mint aki soha többé nem akarna elengedni, és bár én is ezt szerettem volna, de nem tehettük meg.
Egész úton úgy vigyorogtam, miután elváltunk, mintha nem lenne valami rendben nálam, de minden bizonnyal még az álmomban is ugyan ez volt a helyzet.
Többször voltam már randizni, több kapcsolatom is volt már, de talán egyik alatt sem éreztem ennyire boldognak magam, mint Jisunggal egy nap után. Még mindig nem fogtam fel, az egész annyira valóságtalan, annyira hihetetlen, olyan, mint egy álom.
- Minho, fent vagy már? - kopogtat ajtómon édesanyám, én pedig egy hatalmasat ásítva fordulok át a hasamra.
- Aha - szólok vissza neki, mire hirtelen kitárul a szobám ajtaja, amin Chan és 'Lix lép be.
- Ya, téged is lehet ám hívni! - förmed rám azonnal az idősebb, miközben mit sem törődve azzal, hogy fájni fog-e nekem, vagy sem, egyszerűen terül el rajtam, mit Felix nevetve figyel, ahogy az íroasztalomnál lévő székre ül le.
- Baszki, Chan - nyögök fel, amint rám zuhan a teste. - Nem értem rá, azért nem vettem fel - szinte alig hallhatóan ejtem ki szavaim, ahogy megpróbálok a lehető legkényelmesebb pozícióba kerülni - bár jobb lenne, ha ez az idióta leszállna rólam.
- Merre voltál? Mert nekünk azt mondtad, hogy nem érsz rá este, de anyud szerint későn értél haza - hallom meg Felix hangját is, de az arcán elterülő mosolya azonnal elárulja őt, miszerint tudja, hogy mit csináltam az este. Vagy legalábbis összerakta a képet.
- Hát~, mondjuk úgy, hogy randim volt - ajkaim akaratom ellenére is mosolyra húzódnak, miközben mutatóujjammal köröket kezdek rajzolni az ágyam felszínén.
- Várj-várj! - ugrik le rólam hirtelen Chan. - Tegnap előtt egy ágyban aludtál Jisunggal? - bök a mellettem lévő plusz takaróra és párnára, mit még azóta sem tettem el. Nem akartam, éreztem rajta az illatát, ami megnyugtatott.
- Aha - dörzsölöm meg az arcomat, miközben az ágyon törökülésbe ülök fel, így kerülve szembe a két társammal.
- Uhh, és volt más is? - húzza fel a szemöldökeit Felix, ahogy ajkain egy hatalmas vigyor terül el.
- Te isten verte perverz állat! - hajítok hozzá egy kispárnát, ahogy a jelzőim hallatán Chan hangos nevetésbe kezd.
- Hát, mikor ide értem tegnap, akkor volt valami - cukkol továbbra is, én pedig szinte már a pillantásaimmal szúrom le őt.
- Megöllek, komolyan megöllek - kelek fel ágyamról, ám a mellettem álló társam könnyedén lök vissza a fekhelyemre, miközben 'Lix hangosan nevet rajtam.
- Na-na-na... - csillapít le Chan, ajkai közül mégis halk kacaj szökik ki. - Inkább mesélj, kíváncsiak vagyunk mindketten - vigyorodik el, majd mellém ülve könyököl a térdeire, így várva, hogy teljesítsem a kérését.
- Mit kellene mesélnem? - vonom fel kérdően a szemöldökeim.
- Például, hogy mi van most veletek Jisunggal - mér végig továbbra is mosolyogva Chan.
- Én sem tudom - rázom meg kissé csalódottan a fejem, ajkaim végei mégis felfelé húzódnak. - Igazság szerint kiderült, hogy most ugyan abban a helyzetben van, mint én voltam anno.
- Szóval ő is meleg? - csillannak fel Felix szemei, mire egy aprót bólintok.
- Még péntek este vallotta be. És bár azt hinnéd, hogy tipikus rosszfiú, aki az a nagy gengszter, inkább hasonlít egy elveszett ötéveshez - nevetem el magam, ahogy eszembe jut az előző napról megannyi emlék, mi mind ezt támasztja alá.
- Igen, ez mondjuk feltűnt, mikor a macskáiddal játszott - kuncognak fel a tényen, miszerint igazak a szavaim.
- És hát, reggeli közben elég furcsa volt... Tanácsot kért, hogy valaki bejön neki, de nem tudja mit tegyen - sóhajtok fel. - Én meg közöltem vele, hogy mikor kettesben vannak, hívja el randizni, mert elmondása szerint nem ismeri eléggé, hogy bevallja neki... - tekintetem lesütve harapom be az alsó ajkam, majd mielőtt folytathatnám, Chan szólal meg.
- Te jössz be neki... És elhívott? - kérdésére egy aprót biccentve felelek, mire mindketten örömüket kifejező vinnyogásokat hallatnak, mik nekem már abszolút nem meglepőek, de mások biztosan furcsán néznének rájuk.
- Azért nem reagáltam a hívásaitokra meg az üzenetekre - térek vissza az előbbi témára.
- És mit csináltatok? Merre mentetek? - érkeznek következő kérdéseik, mik izgatottsággal teliek. Tényleg ennyire érdekli ez őket?
- Hát, még~ reggel elcsattant egy csók - emelem zavartan a tarkómhoz a kezemet, ahogy nyakamon végigsimítva engedem le karomat, miközben a két idióta ismét vinnyogásba kezd. - Utána valahogy jobban megnyílt. Egész este beszélgettünk, hétkor találkoztunk a parkban, és fél kettőkor kísértem haza.
- Egyem a romantikus szíved, még haza kísérted - dünnyögi cukkolóan a szavait Felix, kit Chan azonnal lecsitít, és árgus szemekkel figyel rám, várva, hogy még többet meséljek.
- Elmentünk vacsorázni... Utána pedig a parkban és a folyó parton sétálgattunk. Olyan tizenegy után vettünk forrócsokit, majd a kis hídra ültünk ki, hogy a csillagokat nézzük. Elég jól ismeri őket, megmutatta az én és a saját csillagképét is - ajkaim mosolyra húzódnak, ahogy felidéződik bennem az előző este emléke. Megakarom ismét ölelni, újból érezni akarom az ajkait az enyéimen...
- Részletesebben? - pislog könyörgően rám Chan, mire halk kacagásommal vezetem rá tekintetem.
- Véletlen azt ne elemezzem le, hogy hogyan smároltunk? - rázom meg a fejem nevetve, mire belőlük is egy kisebb kuncogás szakad fel.
- Nem vagyok oda a meleg pornóért, de, ha szeretnéd, megoszthatod velünk - húzza gonosz vigyorra ajkait Felix, mire én ismét egy kisebb párnát hajítok felé.
- Ya, fogd be! - vetek rá egy szúrós pillantást, majd ismét Chan hallatja meg a hangját.
- Mikor találkoztok legközelebb? - kérdi hatalmas mosollyal az ajkain.
- Fogalmam sincs - vonom meg vállaimat. - Igazság szerint, ennyinek sem szabadott volna megtörténnie köztünk - sóhajtok fel, miközben ujjaim tincseim közé vezetve könyökölök a térdemre.
- Miért? - pislognak rám értetlenül.
- Hisz még Suminnal van együtt.
- És? - vonja fel szemöldökeit Chan. - Kétlem, hogy érezne iránta valamit, hisz meleg, nem?
- De attól még együtt vannak és megcsalta velem... Ez nem szép dolog - fekszek keresztbe az ágyamon, ahogy tekintetem a plafonnak szegezve sóhajtok fel. - Nem szép, mégis boldog vagyok tőle.
- Na, ez a lényeg! - csapja össze a tenyereit boldogan Felix. - Mondtam, hogy jól fog kisülni ez a kulcsod dol-... Mármint semmi - hagyja abba hirtelen a mondatát, ahogy elszólja magát előttem.
- Te vetted el a kulcsait? - rivallok rá nagyokat pislogva, mire ő zavartan nevet fel.
- Hehe... Lehetséges, hogy én vettem el, de nem biztos - villantja meg fehér fogait, ám mielőtt szóra nyithatnám a szám, a telefonom egy csippanással jelzi, miszerint üzenetem érkezett.
Mit sem törődve, hogy épp egy beszélgetés közepén vagyunk, azonnal az ujjaim közé kapom a készüléket, min Jisung neve villog. Ajkaimra azonnal mosoly költözik, és a lehető leggyorsabban nyitom meg a levelet, ám amint meglátom azt, az aggodalom veszi át az arcomra kiülő örömöm helyét.
,, Megtettem. Elmondtam neki. " - csak nagyokat pislogva olvasom ezt az apró három szót, ahogy szívem hevesen kezd el verni a mellkasomban. Jézusom, mi mehet most végbe benne? Tudom, hogy milyen nehéz ezt megtenni, hogy mennyire fáj ilyenkor a lelked... Féltem őt, és a következő üzenet mégnagyobb aggodalomra ad okot.
,, Találkozzunk, kérlek. Szükségem van rád, egyedül ezt nem bírom."
