~7~

398 21 0
                                    

  Miután Linda elment, azonnal felhívtam Dr. Addy-t. Tudnia kell erről.
-Jónapot Ezra.
-Jónapot. Valamit el kell mondanom.
-Hát akkor mondd!-nevetett fel.
-Olyan helyre kellene menni, ahol senki nem hallhat minket. Ez nagyon fontos.
-Kezdesz megijeszteni. Rendben. Akkor üljünk be egy kávézóba.
-Rendben, de nagyon fontos, hogy egyedül jöjjön, és ne mondja el senkinek, hogy hova készül.
-Nahát. Legyen ahogy akarod. 5 perc múlva találkozzunk a kórház előtt.-ezzel letette.
Sietős léptekkel indultam a lift felé. Hallottam, ahogy Tessa utánam kiált, de most nem foglalkoztam vele. Majd később beszámolok neki a dologról.
Mire leértem, Dr. Addy már az épület előtt várt.
-Mi ez az egész Ezra?
-Megtudtam valamit. De erről itt nem beszélhetünk.
-Legalább annyit mondj meg, hogy mivel kapcsolatos.
-Linnéa-vel, és Lindával.
A főorvos döbbenten nézett rám.
Elindultunk a közeli kávézó felé, de egy szót sem szóltunk a rövidke út alatt.
-Na akkor-szólalt meg Dr. Addy, miután leültünk.-bele is kezdhetnél.
-Igen. Ugye emlékszik még arra az álomra? Amit Linnéa elmesélt önnek.
-Persze.. Hogy is felejthetném el?-csóválta meg szomorúan a fejét.
-Elmesélte Lindának?
-Nem.
-Elmesélte magának, hogy mi történt vele? Mielőtt sikerült elszöknie.
-Nem. Azt mondta, hogy még nem áll rá készen. De hát mi ez a faggatózás? Mit tudtál meg?
-Az imént, Linda eljött az orvosiba, és elmesélte nekem, hogy mi történt vele.
-Tessék? De hát..-elakadt a szava.- Mit mondott?
-Ugyan azt, amit Linnéa.
-De hát ez.. Beszélnem kell Lindával..
-Ne! Ő nem tud arról, hogy mi tudjuk, hogy mi történt valójában. Linnéa-nek milyen színű a haja?
-Szőkésbarna, mint a fiamnak, és a menyemnek is volt. Igazából Lindának is az volt, de azt mondta nekem, hogy a fogvatartója festette be.. Mert neki így tetszett.
-Összeáll a kép. Igazam volt, Linda szánt szándékkal nem ismerte fel Linnéa-t.
-Tessék?
-A minap gondolkodtam el ezen. Hogy mennyire hasonló a két lány története. Linnéa azt mondta, hogy Linda nem lehet a húga, mert neki szőkésbarba haja van, és nem szőke. Linda, viszont ezt fordítva mondta.
-Nem értem.. ők mindig nagyon jól kijöttek egymással. Miért csinálja ezt Linda? Miért mondta azt, hogy Linnéa meghalt? Miért okozott nekem szándékosan fájdalmat?
-Nem tudom Dr. Addy.. Én sem értem, hogy miért csinálja ezt. Az is megfordult a fejemben, hogy összedolgozik az elrablójával.
-Stockholm-szindrómára gyanakszol?
-Igen. Pontosan.
-Istenem..
-De ezek szerint, Linnéa tényleg az unokája.
-Igen.-boldogan elmosolyogott.-Remekül választottál neki nevet.
-Valóban kitaláltam a nevét.-mosolyodtam el én is.
-Vele beszélhetek erről, ugye?
-Igen. De Linda nem tudhat róla. Ha tényleg összejátszik az elrablójával, akkor úgy kell csinálnunk, mintha mi sem történt volna.
-Ez csak természetes. Nem akarom, hogy Linnéa-nek baja essen. Bárcsak emlékezne rám..
-Idő kérdése, Dr. Addy.
-Daniel, kérlek tegezz engem. Megtaláltad az unokámat. Örökké hálás leszek ezért.
-Ugyan..-jöttem zavarba. - Csak összehasonlítottam a két verziót, és összeállt a kép.
-Köszönöm, Ezra. Most menjünk vissza a kórházba. Beszélni szeretnék Linnéa-vel.
-Rendben.
Gyors léptekkel indultunk vissza a kórházba. Nagyjából 5 perccel később, már azon a folyosón voltunk, ahol Linnéa kórterme van. Meglepődtem azon, hogy az idős orvos mennyire gyorsan tud menni.
Először ő ért oda az ajtóhoz, és se szó, se beszéd, benyitott. De aztán visszahátrált, és rémülten nézett rám.
-Mi a baj?-siettem azonnal mellé.
-Eltűnt!
-Tessék?!
-Linnéa! Nincs itt!
-Daisy! Hol van Linnéa?
-Az apja eljött érte. Pár perce hagyták el a kórtermet.
-De hát az lehetetlen! Az apja meghalt!-kelt ki magából az orvos. Daisy rémülten nézett hol rám, hol Dr. Addy-re.
-Azonnal meg kell őt találnunk. Még nem járhatnak messze.
-Siessünk.-lépett mellém Dr. Addy.
Futva indultunk vissza a folyosón. Megpillantottam Tessát, aki szemrehányóan nézett engem.
-Ne nézz így rám. Azonnal meg kell találnunk Linnéa-t.
-Hogy mondod?
-Elvitte őt az az ember, aki fogva tartotta fél évig. Az apjának adta ki magát.
-Azonnal szólok a többieknek is.
-Jó. Meg kell találnunk.-ott hagytam Tessát, és leszaladtam a lépcsőn. Most nincs időm a liftre várni.
A kórház elé érve, megpillantottam a Linnéa-hez tartozó szőkésbarna hajkoronát. Egy 40 év körüli férfivel hadakozott. Próbálta betuszkolni őt a kocsiba, de a lány ellenállt.
Csak tarts ki még egy kicsit Linnéa.
-Hagyja békén Linnéa-t!-kiáltottam rá, amint odaértem.
-Ő a lányom. Saját felelősségre hoztam el őt, a kórházból.
-Ő nem a maga lánya. Azt mondtam, hogy engedje el.
Most, hogy a férfi rám figyelt, Linnéa ki tudta szabadítani magát. A hátam mögé állt, és átölelt. Kezére fektettem a kezem. Éreztem, hogy mennyire remeg.
A biztonsági őrök is megjelentek, de a férfi résen volt, így el tudott menekülni.
-Most már minden rendben lesz Linnéa.-odafordultam hozzá, mire szorosan megölelt. Magamhoz szorítottam, ő pedig elkezdett sírni.
-Ezra. Hát megtaláltad őt.-hallottam meg Dr. Addy hangját. Felpillantottam, és láttam, ahogy az idős orvos közeledik felénk. Mikor ideért, magához húzta Linnéa-t, és megölelte.
-Édes kicsi unokám. Hát semmi bajod.
-Ó, nagypapa.-suttogta könnyes szemmel Linnéa.

Túl fogjuk élni!Where stories live. Discover now