Ezért kell hogy elengedjelek... (the 100 fanfiction)

2.évad 26.rész

Hárman maradtunk lányok és figyeltünk. Oktávia az ablakon leskelődött, Maya hasonlóan mint Jasper az agyamra ment és én csak a fejemet a falba ütögetve álltam. Hirtelen kitárul az egyik ajtó, mire a kezembe már ott is volt a kard. Egy csókolózó pár falta éppen egymást, majd mikor kiszúrták a szinte mellettük álló félföldi lányt, ijedten kirohantak. Egyből utánuk eredtünk, hiába akart Maya visszafogni. Szembe találkoztunk két őrrel, akinek Ok a mellkasába dobta a kését, én meg a másiknak vágtam el a torkát.

Még több őr jött, mire csak megpörgettem a kardom, majd kiropogtattam a nyakam. Azonban Oktávia megragadta a karomat és menekülőre fogtuk. Mayát is elkapta, majd együtt mentünk. A lány bevitt minket a társaihoz, akik ijedten ugrottak fel. Az őrök elállták az utunkat, majd teljesen körbe vettek. Megadóan fel kellett tennünk a kezünket. Közelebb léptek, majd a földre fektettek minket, miközben az egyiknek a térde a bordáim közé akart furakodni, ami nem mondható egy kellemes érzésnek.
- Le a földre, ha megmozdulsz vége – mondták és nevettem is volna, hanem fájt volna, mert ezt úgy mondták, hogy már rég a földön voltam.
Mindenki hirtelen kiabálni és fulladozni kezdet. A bőrük pedig vöröslött. Maya is. A sugárzás! Felültem és láttam, hogy Jasper beront és Mayát a karjaiba veszi. Nem bírtam tovább nézni és elindultam, majd Oktávia is csatlakozott és együtt szabadítottuk ki a többieket. Mindenkit. Apám is ott volt és mikor megláttam és ő is engem, csak könnybe lábadt szemem, de nem öleltem meg, arra még nem vagyok kész. Helyette csak kezet akartam fogni veled, de ő azon keresztül rántott magához. Meglepett, de nem löktem el.

Nem is tudtam volna, olyan szorosan tartott. Amikor elengedett, csak megveregettem a vállát.Mikor haza értünk, majdnem mindenki örömmel fogadott. Sean akkora lendülettel jött, hogy felborított minket, mire csak nevetve fúrtam a fejem a nyakába. Nagyon hiányzott. Mikor felálltunk, én még mindig rá voltam csimpaszkodva. Kicsit eltartott magától, majd végig mért. Megváltoztam tudom, de azzal  is tisztában voltam, hogy ő nem ítél el emiatt. Hátra pillantottam és láttam, hogy Clark éppen elmegy, a kapu pedig csukódik.
- Várjanak! – kifutottam a lányhoz, mire felém fordul.
- Menj vissza Skylar - gondterhelten felsóhajtott.
- Tudod – kezdtek megint egy beszédbe. – Azt amit tettél, nem tudta volna bárki megtenni. Neked kellett lenned a legerősebbnek és ha emiatt ítéled el magad, azt rosszul teszed. A hegyi embereknek egyszer elfogyott volna a levegőjük.
- Mi? - meglepetten nézet rám.
Az hittem ezzel mindenki tisztában van.
- A hegy olyan volt, mint a bárka. Nem tudtak volna örökre oda bent élni. A vérsejttel pedig csak a fontos emberek jutottak volna ki. A gyerekek és akik segítettek ott hagyták volna megfulladni – ezen elgondolkozott. – Van nálad rádió? – megrázta a fejét, mire oda adtam az enyém. – Ha baj van, szólj nekem, rendben?
- Rendben. Köszönöm – ölel meg. – Vigyázz magadra.
- Te is.

2.évad vége