Cobra Kai - The Love Never Dies (Johnny Lawrence fanfic)

18

18.rész

Johnny a kisebbik szobába öltözködött, éppen egy tiszta nadrágot vett föl, az ajtóban álltam meg. Hiába túl volt a negyvenen, jól nézett ki. Széles mellkas, enyhe kockásan izmos has. Szerencsére nem volt body builder, de szégyenkeznie sem kellett.

- Te mit csinálsz?

- Semmit. – somolyogtam rá.

- Kukkolsz?

- A férfi sztriptíz is jó, csak ott le és nem felöltöznek. – léptem be.

Gyorsan felvett egy sötétkék pólót, majd átkarolt.

- Mennem kell. – simogatta meg az arcom.

- Tudom. – mondtam lemondóan.

- Leteszem Robbyt, aztán elintézem Shannon ügyét. – és a kezembe adott egy kulcscsomót – Egy van Robbynál, egy nálam, és egy nálad.

- Kulcsot adsz?

- Shannon gyakran kibírhatatlan. Ha meg akarsz szabadulni tőle, és lelépnél egy kicsit. Téged nem akarlak kizárni.

- Oké.

- Nem tudom mikor végzek, lehet hogy visszamegyek Robbyért, és úgy jövünk haza.

- Menj érte, azt az időt is vele töltöd! Én feltalálom magam.

- Majd hívlak.

- Rendben. Vigyázz magadra. – mire csak elmosolyodott.

Amikor elmentek, benéztem a konyhába, és összepakoltam, majd a kisebbik hálóban és a fürdőben is. Shan a nagyhálóban telefonált zárt ajtónál, így nem zavartam. Jobb volt a békesség. A hűtőben alig akart valami értelmes kaja. Be kell vásárolni. Megfogtam a szemeteszsákot és kulcsokkal együtt elindultam. A ház előtti konténerbe bedobáltam a cuccot, épp megfordultam amikor Miguel jött velem szemben egy fekete zsákkal.

- Hello.

- Szia. Te itt?

- Meglepő?

- Azt hittem Shan és Robby van a senseinél.

- Ők is. Most nyit menekült szállót.

- Te ki elől menekülsz? –kérdezte szurkálódva, miközben bedobta a szememet a konténerbe.

- Daniel elől.

- Hogyhogy?

Pár szóban vázoltam.

- Úgyhogy most nincs hová mennem.

- Ez nagyon durva.

- Jah. Elmegyek bevásárolok, mert üres a hűtő. Megvárom amíg Johnny visszajön, aztán nem tudom, lehet, hogy keresek egy szállodát. Nem akarom zavarni, most van lehetősége a fiával tölteni egy kis időt.

- Ha kulcsot adott akkor nem hiszem hogy zavarod.

- Robby nem örül nekem, nem kell a feszkó köztük még miattam is.

- Anya pár óra és haza ér, megkérdezzük nálunk maradhatsz e. Szerintem nem lesz gond. Van egy kempingágyunk, nem az igazi, de aludni lehet rajta.

- Nem akarom felforgatni a ti életeteket is.

- A sensei olyan mintha az apám lenne, ha neki fontos vagy nekem is.

- Kösz. Elkísérsz a boltba?

- Csak felszólok a nagyinak.

- Rendben.