F.R.G.- St. Winross Akadémia

1

Kábán bámultam ki az ablakon, mikor megérkeztünk egy hegyek által közrefogott kastély elé. Kirángattak a kocsiból, majd a derekamra rúgtak, hogy térdeljek le. Nem kellett kétszer "utasítani".
Egy hosszú vörös ruhás nő lépett elém. Felnéztem az arcára, egyből feltűntek szürke, természetellenes szemei. Intett a kezével, ekkor felhúztak a földről. Ősz haja szoros kontyba volt fogva.
- Üdvözöllek a St. Winross Akadémián! - vigyorgott rám - Íme az otthonod! A nevem Siobhan, én vagyok az igazgatónő, mióta csak létezik ez a hely.
Értetlenül bámultam rá, újból a kastélyra pillantottam. Mi ez a hely? Újból intett a nő és elindult a hatalmas épület felé. Ismét rángatni kezdtek, tereltek a nő után. Kinyílt az előttünk magasló kovácsolt kapu. Fenyőfák sokasága vette körül a kastélyt, amiben farkasok járkáltak ide-oda. Elfogott a félelem.
- Nyugalom! - pillantott hátra - Ők csak a biztonságunk miatt vannak. Sosem bántanak, ha csak nem akarsz megszökni, vagy egyéb butaságokat tenni. Nem akarsz ilyet, ugye? - húzta fel a szemöldökét, a válaszomra várt. Erőtlenül megráztam a fejem.
- Helyes. Nagyon helyes - vizslatott a szemével, majd előrefordult és továbbment az épület felé.
- Az Akadémia több mint száz éve ad olyanoknak otthont, mint te. Ne haragudj, drágám! - torpant meg, felém fordult - Mi is vagy te?
- Vámpír - mondtam halkan.
- Ó! Vámpírok itt bőven akadnak - legyintett kezével - Nem fogod egyedül érezni magad. Amíg teszteket végzünk rajtad, addig egy elkülönített helyen leszel. Ha pedig megfelelsz - elgondolkozott - Bár, bizonyára megfogsz. Nos, akkor csatlakozhatsz a többiekhez - mutatott egy csapat fiatalra. Feléjük néztem, ők is engem néztek. Némelyikük mosolygott, valamelyik pedig gyanúsan méregetett.
- Rendben. Elvihetik - nézett a mögöttem állókra, majd rám - A mielőbbi viszontlátásra, drágám!

 
Ismét vonszolni kezdtek egyenesen az épület felé, bevittek egy ajtón, nem a főbejárat lehetett, felcipeltek a lépcsőn és egy szobába löktek. Felszisszenhettem volna, de igazából meg sem éreztem. Egy újabb ismeretlen lépett be. Lehajolt hozzám egy barna hajú, szemüveges középkorú nő, intett a két férfinak, azok pedig eltűntek.
- A nevem Veronica. Én vagyok az itteni orvos, gyógyító, kuruzsló és a többi szinonima. Mi a neved? - döntötte oldalra a fejét kíváncsian.
- Nadia Sparks - feleltem. Szimpatikusnak tűnt, egy afféle nőnek, aki megállná a helyét egy átlagos gimnázium nővérének is, kivéve a szürke szemeit. Itt mindenkinek szürke szeme van?

- Jól van, Naida. Elvégzünk néhány fájdalmas vizsgálatot, emiatt el kell altatunk. Rendben? – erőtlenül bólintottam – Minden rendben lesz – mosolygott rám kedvesen és az arcom elé emelte kezét. Köröket rajzolt a levegőbe ujjaival, közben pedig valamit motyogott idegen nyelven. Ahogy az ujjait figyeltem egyre súlyosabbá váltak a szemhéjaim, aztán lecsukódtak. (... )

Kellemes illat csapta meg az orrom. Összefolyt tőle a nyál a számban. Kinyitottam a szemeim és egyenesen egy fiatal lány arcába bámultam. Elhajolt tőlem, majd egy vértasakot nyomott a kezembe. Őrült módjára téptem szét és nyomtam a számba. Éreztem, ahogy az erőtlen testem megtelik energiával és érzékeim végre újra a régik lesznek. Mikor elfogyott a lány felé fordultam. Rövidre nyírt, sötétbarna haját néztem és mogyoróbarna szemeit. Ember?
- Sikerült? – kérdeztem tőle, majd körülnéztem a szobában. Olyan volt a berendezése, akár egy átlagos kollégiumnak. Velem szemben egy rózsaszín takarós franciaágy állt, rá pedig idétlen színes plüssök voltak dobálva. Az ágytól balra egy erkély ajtó, tőle jobbra pedig egy két ajtós szekrény állt. A bejárati ajtó tőlem jobbra volt. Egyszerű barna, faragott faajtó, díszített kilinccsel. A bejárati ajtó mellett még egy ajtó volt, bizonyára a fürdőszoba. Nekem is volt szekrényem, az ágyam mellett.

- Ha nem sikerült volna, már rég halott lennél – válaszolt a lány, ismét ránéztem.
-Milyen teszt volt ez? Minek hoztak ide? Na, és ki a franc vagy te? – bombáztam meg a kérdéseimmel.
-Szerinted, minek hoztak ide? – sétált a szemben lévő ágyhoz, majd leült rá.
- Mert vámpír vagyok.
- Tényleg? – vágott a fejével látszólagos döbbenetet – Felelőtlenül embert öltél?