27

945 130 40
                                    

▂ ▃ ▄ ▅ ▆ ▇ █ █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▃ ▂

<LEE FELIX>

▂ ▃ ▄ ▅ ▆ ▇ █ █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▃ ▂

— seo changbin, lee felix. — hallottam meg "kedvenc tanárom" hangját, mire elkapott a hányinger. — miért késtek az órámról, és miért viselkednek úgy, mint a buzik? — horkantott, changbin pedig megroppantotta nyakát, és felé fordult.

— leszarom a diplomáját, így ha mégegyszer kritizálni mer minket, és mégegyszer kiejti a száján a buzi szót, akkor agyon verem. — mondta teljesen unottan, majd meg sem várta a reakciót, kézen fogva húzott a terem másik felébe bang chan-hoz.

— hello boyz. — mosolygott chan, én pedig bénán intettem, majd megilletődve huppantam changbin ölébe. — látom jól megvagytok. — nézett ránk.

— woojin lekoptatva, szóval minden sima. — mondta halkan changbin, majd tovább piszkálta pulcsim ujját.

— ja, woojin egy segg, a világ összes pénzéért se lennék vele akár 10 percen keresztül. — borzongott meg, én pedig elmosolyodtam.

— buzis, ha megcsókollak? — suttogta a fülembe changbin, én pedig elmosolyodva viszonylag hátra fordultam, és egy puszit nyomtam szájára.

— mesélj nekem arről a gyerekről, chan. — mondta barátom, de közben engem figyelt.

— felix ismeri. — vonta meg a vállát.

— kiről van szó? — szóltam közbe, elvégre azt se tudom kiről van szó.

— a padtársadról, seungminről. — segített ki changbin, ahogy a térdem feletti részt cirógatta.

— bejön, asszem. — szólalt meg chan is.

— mindjárt jövök. — mondtam bin-nek, mire ő sóhajtva elengedett, én pedig felállva az öléből seungmin felé vettem az irányt.

pár percet beszélgettünk, mire hirtelen rám nézett.

— felix, már bocs' a kérdésért, de nem tudod ki az a srác changbin mellett? — kérdezte viszonylag halkan.

— gyere, bemutatlak neki. — mosolyogtam.

— ne, felix, ne már, úgy értem hogy nézek ki, meg minden... — nyafogott, mire elmosolyodtam.

— tetszik neked? — kérdeztem, ő pedig kissé elvörösödve bólintott. — oké. — mondtam, majd felállva kezéért nyúltam, és felhúztam. — chan is téged néz amúgy. — jelentettem ki halkan, ahogy feléjük húztam legjobb barátom, majd chan mellé ültettem, én pedig visszaültem changbin ölébe.

— chan vagyok. — mutatkozott be, és seungmin felé nyújtotta kezét.

— tudom. — hajtotta le a fejét. — seungmin vagyok.

chan óvatosan az álla alá nyúlt, majd megemelte azt, és seungmin szemeibe nézett.

— tudom. — mosolyodott el. — lenne kedved valamelyik nap a suli után eljönni velem valamerre? hogy beszélgessünk. — kérdezte, mire seungmin rám nézett. biccentettem.

— de, van kedvem. — nézett végül chanra, és elmosolyodott.

✔ || 𝗶𝗻𝘁𝗿𝗼Where stories live. Discover now