Felhők Mögött Van Még Napsütés [Andy Biersack FF.]

29.Fejezet

29.

A fejem lüktetett, a légzésem szapora volt. Valami meleg folyt le a mellkasomon, és a számnak vér íze volt. Kinyitottam a szemeim, s ijedten pillantottam Andyre, aki mellettem félig kómás állapotban a kormánynak dőlt. Előttem a motorháztető fel volt gyűrődve, nem láttam ki, csak épp annyira, hogy felfogjam; belénk jött egy autó szemből.

Anya hangját hallottam meg, mire nagy nehezen megkerestem a telefonom.

- Elsa, istenem! Mi történt? Jól vagytok? – nagyot sóhajtottam, aminek következtében kiköptem egy kisebb adag vért, és köhögni kezdtem.

- Andy... - nyúltam szerelmem karja után. Ő megfogta a kezem, valamit mondani akart, de ő is köhögni kezdett. Ekkor kivágódott az ajtó mellettem, valaki beszélni kezdett, ám én csak azzal voltam elfoglalva, hogy a kék szeművel mi van mellettem.

- Dr. Olivia Adams vagyok. Kisasszony, hall engem?

- A barátom... Segítsen rajta – néztem kétségbeesve az orvosra.

- Segítünk, ne aggódjon!

Fekete pöttyöket láttam magam előtt, elkezdett forogni velem a világ, utoljára Andyre néztem, majd elsötétült előttem minden.

**********

Amikor felébredtem, egy kórházban voltam. Mindenem sajgott, fájdalmasan nyögtem, amikor megmozdítottam a fejem.

Óvatosan kinyitottam a pilláim, attól félve, hogy elvakít a fény, de szerencsére csak egy kis lámpa világított mellettem. Szétnéztem a szobában, viszont egy alvó betegen és rajtam kívül nem volt senki bent. Kómásan megkerestem a nővérhívót, megnyomtam, s pár percen belül ott volt mellettem egy orvos és egy nővér is.

- Üdvözlöm. Olivia Adams vagyok. Hogy érzi magát? – az orvos azonnal elkezdett fogdosni, ami nem tetszett.

- Én jól vagyok. A barátommal... Andyvel mi van? – kérdeztem türelmetlenül.

- Reggel láthatják egymást. Ő is jól van, kapott egy kis nyugtatót és fájdalomcsillapítót, ugyanis a lába megsérült. De ezen kívül szerencsére mindketten megúszták egy kis agyrázkódással...

- Miért köhögtünk vért? – értetlenül a dokira néztem.

- Magának csak a szája vérzett, ugyanis egy üvegszilánk megsértette az ínyét. A barátját pedig a kormány, úgymond gyomorszájon rúgta...

A vér a fülemben lüktetett, egyre nyugtalanabb lettem, azonnal látni akartam Andyt, megpróbáltam felkelni, de a nővérke nyomban vissza is taszított az ágyra. Előkerült egy tű, amit Olivia rögtön a karomba nyomott, amikor már nem mozgolódtam annyit.

Beugrottak képek a baleset előttről, ahogy a pirosnál álltunk. Anyával beszéltünk telefon, elújságoltam neki, hogy milyen szép hetet töltöttünk Andy szülőházában. Azt mondta, hogy mindenképp akar már találkozni Amyvel és Chrissel, aminek Andy nem látta az akadályát, s rögtön megbeszéltük, hogy amint hazajönnek, összeülünk egy nagy vacsorára.

Andy kiabálására lettem figyelmes, majd mikor megláttam, hogy mitől vált nyugtalanná, és elkezdett tolatni, hogy valamennyire kitérjünk a nem megengedett sebességgel közlekedő autó elől. Balra tekerte a kormányt, ám túl késő volt, és belénk csapódott.

Ezután teljes képkiesés.

A doki még mindig beszélt hozzám, de én csak annyit fogtam fel ebből, hogy tátog. A gondolataim Andy körül forogtak, egészen addig, míg el nem aludtam. Álmomban aztán újból átéltem a balesetet, nem is egyszer, majd reggel sírva keltem fel.