Riverdale: Egy új kezdet ff

5. Rész

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki lent szerintem eltört valamit.
Le siettem és azt kellett észre vennem, hogy drága bátyám épp egy poharat takarít. Nevetni kezdtem rajta.
- Nem nevet, együtt érez. -nevet ő is.
- Csak Liam Payne lehet ilyen béna, hogy le ejt egy poharat.
- Nem is igaz.
- De.- megyek oda és segítek neki.
Feltakaritottuk a pohár össze tört darabjait és ittunk egy pohár kávét.
Aztán vissza mentem a szobámba öltözni.
Reggeli tehendőimet elinteztem, majd felöltöztem:

Aztán elindultam a suliba. Amint oda értem be mentem a terembe és azt kellett észre vennem, hogy egyel többen vagyunk mint kéne lennünk. A csajoktól mindenki ott volt egy padnál.
Nem értettem miért. De annyira nem is érdekelt.
- Szia.- ül le mellem Rony.
- Szia.- köszönök vissza mosolyogva.
- Ismered az új srácot?
- A kit?
- Az új srácot.
- Nem, kéne?
- Lehet, igazából nem. A neve Dylan Mood a Mood család örököse, irtó szexi és hát igen csak rá kell nézni.
- Inkább kihagyom.
- Na és mivan veled meg Jugheaddel?
- Nem tudom. Néha olyan furcsa...
- Hát én csak azt tudom mondani, hogy inkább tartsd a távolságot vele meg Bettyvel.
- Várj...mi? Miért mondod ezt?
- Mert...-kezd bele de be jött Jug és abba hagyta.
- Jó reggelt.-mondja mosolyogva.
- Neked is.- mondjuk egyszerre Ronyval.
- Jess, sajnos ma nem tudunk találkozni remelem nem baj.
- Nem baj.
Majd be csengettek és csak azon járt az agyam amit Rony mondott.
Gyorsan el telt ez a 45 perc így hát össze pakoltam és ki mentem a teremből.
Rony pedig jött utánam.
- Szival miért ?
- Mert van úgy, hogy Jug és Betty...
- Jug és Betty?
- Együtt vannak úgy.
- Mi?!
- Igen, szerintem együtt vannak szóval inkább szerintem jobb, ha nem...
- Hát lehet jobb lenne. De tudod mit. Igazad van. Ha ő nem fog keresni engem akkor én sem őt.
- Na ez a beszéd. Tudom hülyén hangzik de mit szólnál, ha együtt ebédelnénk a Pop's-ban.
- Nem hangzik rosszul, rendben.
- Baj ha Archi is ott lesz?
- Nem baj. Na és ti, hogy vagytok?
- Meg vagyunk, kibékültünk.
- Na ez jó hír.
- Sziasztok csajok.- csókolja meg Archi Ronyt.
Én csak mosolyogtam és néztem őket.
Az ebéd gyorsan eljött és, hogy megmondjam elég éhes is lettem.
Egy Chipotle Mexican Grill-t kértem és egy colat. Igazából nagyon finom volt.
- Na és, híd tetszik itt Riverdaleben? -kérdi Archi .
- Igazából nem is olyan rossz.
- Szóval nem is olyan rossz?
- Igen, nem is olyan rossz.
Max fél órát voltunk még a Pop's-ban.
Aztán elindultunk vissza, de még mielőtt az ajtón ki értünk láttam, hogy kisegítőt vesznek fel szóval gondoltam miért ne kérdezzek rá.
- Hé most meg hová mész?- kérdi Rony.
- Menjetek csak mindjárt megyek. -vissza mentem a pulthoz és rá kérdeztem. -Azaz állás, mármint kisegítőt vesz fel?
- Igen, szeretnék de senki nem jelentkezik.
- Hát akkor én szeretnék jelentkezni.
- Hát akkor mikor tudnál kezdeni?
- Akar ma is.
- Na akkor örömmel varlak. A nevem Fred Blossom.
- Cheryl....
- Igen,nagy bátyja vagyok. De szívesen varlak akkor ma.
- Köszönöm. Viszlát.
- Én köszönöm, szia.
Majd mentem a többiek után.
***
Vége lett a sulinak és mentem a Pop's-ba.
Oda értem és be mentem át öltözni a sárga fehér szokásos munka ruhát felvettem és fel vettem a rendeléseket, Freud meg mutatta mit hogyan kell és, hogy megmondjam gyorsan bele tanultam.
Majd be jött az új fiú. Ki mentem az asztalt le torolni. Ki ment Jack, hogy felvegye a rendelését az új srácnak.
Majd Jack felém tartott.
- Az a srác azt kéri, hogy te szolgáló ki.
- Jól van, megyek.
Én pedig a srác felé tartottam.

- Helló, üdvözöllek a Pop's-ban, mit hozhatok?
- Helló, mondjuk egy eper shaket.- fel írtam és mielőtt elmentem megszólalt. - Te vagy az osztály társam ugye?
- Parancsolsz?
- Az osztályba te ülsz Rony mellett.
- Öhmm...igen.
- Bár a nevedet meg nem tudom...-majd felhúzom a szemöldököm és a névjegy táblára néztem ami a ruhám van. -Nem tudsz beszélni?
- De tudok, de én sem tudom a te nevedet, és az én nevem pedig Rt van.- mutatom meg.
- Szóval...- olvassa el a nevem.- Jessica, az én nevem pedig Dylan Mood.
- A híres Mood család egyetlen örököse?
- Szóval mégis hallottál rólam?
- Igen, de nem igazán érdekelt.
- Jessica ?
- Az a nevem...
- De mi a teljes neved?
- Jessica Payne.
- Liam Payne húga?
- Igen. Hozom a shaket.
- De várj...
- Hozom a Shaket. - megyek a shakert.
Elkészítettem és ki vittem neki.
- Mindig ilyen flegma vagy?
- Na és te mindig ilyen vagy?
- Milyen?
- Ilyen...- szakít félbe.
- Jó képű? Szexi? Helyes?
- A helyes és a jó képű az ugyan az.
- Nem. - erre csak a szememet forgattam meg. -Én is forgatnám.
- Egoista. -megyek vissza a pulthoz.
Amiutan megitta oda jött hozzam.
- Mennyi lesz?
- 7, 50 dollár.
- Akkor tessék. Meddig leszel itt?
- Ameddig a munkának vége nem lesz.- adom oda neki a blokkot. Majd ki megy az asztalhoz ahol ült és eltörlöm.
- Mindjárt gondoltam. Na és az hány óráig tart?
- Azaz én titkom marad.
- 19:00.- kiabálja Jack.
- Hmm..akkor meg várlak.
- Felesleges.
- Miért is?
- Mert a bátyja jön értem.
- Úgyis rég találkoztam vele. - itt rá néztem.
- Honnan ismered?
- Liam Paynet mindenki ismeri.
Erre nem mondtam semmit csak kikerultem és vissza mentem a pulthoz.
A srác el ment vagy legalábbis ki ment.
A nap többi része gyorsan eltelt és Liam is meg érkezett.
- Jessicat keresem. - jön be az ajtón.
- Ott törli le az asztalt. - ezt hallottam mert nem messze volt az asztal.
- Szia.- ijeszt meg. - Nem ijedtél meg?
- Hát nem. Hallottam a beszélgetést. Addig ülj le. Hozhatók valamit?
- Egy shaket...
- Tudom, banán.
- Igen. -megyek vissza a pult mögé.
- Hé öhm Li mond neked valamit az a név, hogy Dylan Mood?
- Honnan ismered?
- Osztály társam lett.
- Mi?- kezd el nevetni.
- Igen, vagyis...-szakít félbe.
- Hmm.. A híres Liam Payne már elfelejtett engem?
- Dy szia.- áll fel es lepacsiznak.
Hát ebből sokat nem tudtam meg, hogy honnan ismerik egymást. De ezek szerint nem is fogom meg tudni. Dylan igaz, hogy helyes de nem is tudom olyan furcsa vagyis szerintem, túl titokzatos és ez zavar.
Nem tudom mit higyjek. A bátyám elvileg mindent el mondd nekem , Dylan meg hát őt nem igazán ismerem.
Gondolat menetemből Liam zökkent ki.
- Hé, Jessi itt vagy?
- Ja, igen persze.
- Szóval Dylant onnan ismerem, hogy...
- Hé Jessi tudnál segíteni.
- Most mennem kell majd otthon el meséled.
- Rendben.
Majd mentem és segítettem Jacknek.
Dylanen kattog az agyam. Miért most jött ide ha annyira jól ismerik egymást? Nem értem. Jack ki ment és én addig pakoltam a dobozokat.
Majd vissza jött.
- Hé, Jack ezt fel tudnád tenni oda én nem érem fel.
- Persze.- furcsa volt mert nem Jack hangja volt. Meg fordultam és ahogy Dylan tette fel a dobozt úgy én meg előtte álltam meg ledermedve.
- Dylan te ide nem jöhet az be. Menj ki!
- Miért ne johetnék be?
- Mert ide csak a DOLGOZOK jöhetnek be. Amúgy is mit keresel te itt?
- Téged...- éreztem, hogy el vörösödik az arcom ő pedi elmosolyodott...nagyot nyeltem és...