Egy halandó isten (ᛖᚷᛃ ᚺᚨᛚᚨᚾᛞᛟ ᛁᛊᛏᛖᚾ)

Amikor Thor férjhez ment

- Igen. A feleséged leszek.
- Nem tudom hogy itt mi a szokás. Felhúzzam én, vagy inkább te akarod?

Egy hónap múlva megtartottuk az esküvőt. Csalódottság, kétségbeesettség, szomorúság, bűntudat és magány. Ez mind együtt kínzott azóta, hogy Loki elment. A szertartás alatt máshol jártak a gondolataim. Mindketten igent mondtunk, és alig éreztem, ahogy felhúzza fel a gyűrűt. Kimondták, hogy házasok vagyunk és hagytam hogy megcsókoljon. Abban a pillanatban ahogy szájon csókolt a gyermek megmozdult. A hasamhoz kaptam, és végre egy pillanatnyi napsugár tört át a felhők felett. Elmondhatatlan érzés volt, apró buborékok kergetőztek mélyen a hasamban, és ez volt az a pillanat, amikor elhittem, hogy gyermeket várok.

Eddig a bánattól sírtam, ezután boldogságtól. Ha a szerelmem nem is lehet velem, itt van a gyermeke a szívem alatt. A lányunk, mert biztosan tudtam hogy lány lesz.
- Nem ilyen esküvőről álmodtál ugye?
Thor igyekezett a kedvembe járni, de legbelül ő is tudta, hogy nem vagyok boldog.
- Tudod nagyon jól hogy mi a baj? Ezt megbeszéltük. Nem vagyok beléd szerelmes. A nagybátyádat várom, és abban a pillanatban amikor visszajön, és megbocsát nekem, elhagylak.
- Akarsz nevetni? Kíváncsi vagy rá, hogyan mentem én férjhez?

Egyszer arra ébredtem, hogy nincs meg a Mjölnir. Mint mindig, ha valami baj történt Lokihoz mentem. Vagy azért mert biztosra vettem, hogy ő az oka, vagy azért hogy segítséget, tanácsot kérjek. És Loki mindig segített. - elhallgatott. Biztosra vettem hogy az utolsó mondatán gondolkodik. Volt mit. Bíztam benne, hogy előbb-utóbb Thor belátja, hogy igazságtalanok voltak Lokival szemben. - Kiderítette, hová tűnt a Pörölyöm. Thrym, az ogrék ura lopta el, és csak akkor adta vissza, ha elvisszük neki Freyját feleségül.

- Ez a Freyja nagyon kapós nálatok.

- Persze hogy az, majdnem olyan szép mint Sif. Na de gondolhatod, hogy pont ezért eszébe sem volt hozzámenni egy csúf, barlangban lakó Ogréhoz. Nem tudtuk mi tévők legyünk, de Heimdal azt javasolta, hogy menjek el én Freyja helyett, öltözzem be menyasszonyi ruhába, és akkor nem fogják észrevenni a cserét. Loki azonnal felajánlotta, hogy velem jö, segít és támogat, és átváltoztatta magát, olyan csodaszép nő lett belőle, hogy esküszöm gusztusom támadt hozzá. Engem hiába kértem, meghagyott ilyennek, nagynak, szőrösnek és dühösnek. Azt mondta, ha átváltoztat, akkor azzal az erőm is kisebb lesz, és arra ott lent, az ogrék között nagyobb szükségünk lesz, minthogy szép nő legyek. Végül is igaza volt.

- Megnézném Lokit nőként.

Thor nyelt egyet, sejtettem, hogy maga elé képzeli nagybátyját, és az emléke ennyi esztendő után sem hagyja hidegen. - Gondolj bele hogy néztem ki. Persze majdnem lebuktam, hiszen nem tudok én nőként viselkedni, főleg ha egy rusnya ogre fogdos, és meg akar csókolni. Loki viszont mint mindig higgadt volt, és egy pillanatra sem vesztette el a józan eszét. Mindig kimentett, megszóltak hogy sokat ettem, akkor azt mondta, hogy nyolc éjen és nyolc napon át utaztunk, és én addig egy falatot sem ettem. Megszóltak, hogy sokat iszom, persze erre is volt frappáns válasza. Én ahogy telt az idő egyre dühösebb és türelmetlenebb lettem, aztán amikor már Loki sem tudott kimenteni, amikor már valóban a nászra került volna a sor, hozták végre a Pörölyömet. Egyet sem hagytam életben a násznépből.

Elmosolyogtam, ahogyan elképzeltem Thort menyasszonyként. Aztán ahogy az egész lejátszódott a fejemben elnevettem magam. Velem nevetett. - Örülök hogy végre vidám vagy. Bár mindig ilyen lennél. Bár elfelejtenéd a nagybátyámat.

Az esküvő óta eltelt hetekben, hónapokban úgy éltünk, mint előtte. Thor udvarias volt, dolgozgattunk a ház körül, a kutyát befogadtuk, társunk lett amikor bejártuk a környező hegyeket. Vacsora után minden este kiültünk a verandára, én vastag pokrócba bugyoláltam magam. Egyre hűvösebb napok jöttek, de ez a szertartás lefekvés előtt nem maradhatott el. Házasok voltunk, de külön szobában aludtunk. Semmi sem történt köztünk, bár Thor többször próbált elcsábítani, de elutasítást kapott minden alkalommal, aztán egy idő után felhagyott vele. Ezen az estén is némán ültünk egymás mellett, ő sört kortyolgatott, én meg magamra figyeltem, a magzat mocorgására. Arra lettem figyelmes hogy jön valaki. Még élt bennem a remény, hogy Loki visszatér, de ezúttal is csalódnom kellett. A kutya vidám farkcsóválással fogadta az idegent, egy jól szituált nőt, aki néhány lépésre tőlünk megállt. Idegenül festett ebben a környezetben a hófehér szövetkabátjában, és a magassarkú csizmájában. Az arca tökéletesen sminkelve, és a haja is olyan volt, mint aki a fodrásztól jött pár perce. Mit keres egy ilyen nő itt, az érintetlen fenyőerdők és hegyek között? - A kutyus nem bánt ugye? Jó estét. Gondoltam bemutatkozom, Munin Hoydal vagyok. Én vagyok a bérlő.