Hope szemszöge:
Elhelyezkedtem a kádban ,a már bekapcsolt zene dallama pedig lassan bekúszott a bőröm alá,ezzel csak rásegítve testem ellazulásában a meleg víz és habok mellett.
Amikor viszont elkezdtem énekelni én is a hallott dal sorait ,hirtelen ,akárcsak egy villámcsapás ,ért a felismerés kire is gondolok épp.
-Nem tudlak elfelejteni,olyan dolgokat teszek amiket megbánok?-Egyre tisztábbá vált bennem a kép-Mi a fenének hallgatom én már megint ezt a dalt?
Oly hosszú idő után ismét...Miért???Miért pont most?
-Miért szól ismét rólad minden?!-teszem fel régi ,naiv énemnek inkább a kérdéseket ,mintsem mostani önmagamnak és mikor már jópár perce hiába várom a választ ,csak ekkor érzem meg ajkaim között a régi időkről már jól ismert sós cseppeket.
Sírtam.Ismét.Miatta.
Ettől a felismeréstől pedig könnyeim nem ,hogy elálltak volna ,csak még jobban megeredtek.
-Na már a testem is ellenem van.Akár csak akkoriban...De nem...Nem...Azóta már minden megváltozott...Már egy másik lány vagyok...Egy érett nő ,nem egy összetört lelkű tini.Most nem hagyom magam!-törlök le makacsul pár könnycseppet ,mivel most ,már felnőtt fejjel, eszem ágában sincs hagyni magam a gyengeség árkába sodródni-Nem érdemelsz több kibaszott könnyet!Egy vágást sem!Egy heget sem!Kurvára nem érdemelsz semmit Kim Taehyung!-üvöltöm az üres fürdőszobában ,majd mivel már nem bírom tovább hallgatni a múltamra emlékeztető dallamokat ,a kád szélén lévő mobilom mérgemben a falhoz csapom ,mire az csattan egyet ,elhallgat,majd földet ér.
Kellett pár perc ,hogy összeszedjem magam ,de mikor végre ismét elegendő erőt gyűjtöttem ,kiszálltam a kádból,törölközőt tekertem magam köré ,majd nedves tincseim is szárítani kezdem ám ekkor csöngettek.
-Miért pont most?-nyögtem hátravetett fejjel ,mikor már a lépcsőn baktattam lefelé ,egyenesen a bejárati ajtó irányába.
Sem kedvem ,sem erőm nem volt senkihez ,amikor pedig megpillantottam ki is vár bebocsájtásra ,már hangom sem volt.Sőt.Testem mintha ott ,az üvegajtó előtt földbegyökerezett volna.Torkom kiszáradt ,szemem pedig ismét égni kezdett ,ami nem jelenthetett mást csakis könnyeket.
De nem!Azt már nem.-szólal meg ekkor belső hangom ismételten-Nem adom meg neki azt az örömöt ,hogy sírni lásson.Hogy lássa mit váltott ki belőlem akkori távozása és mostani érkezése.Nem érdemli meg.
-Hope...Látlak...Tudod ez egy üveg ajtó-szólal meg ekkor a minket elválasztó lap túl oldalán,arcán pedig tanácstalanságot és talán félelmet (?) vélek felfedezni.
-Ha nem mondod talán rá sem jövök Sherlock-vágok vissza kisujjból ,majd mivel bensőm azt súgja mutassam magam inkább erősnek ,mintsem gyengének,kinyitom az ajtót ,de eszem ágában sincs beinvitálni Őt.
-Mit akarsz?-kérdezem szárazon ,mikor pár másodperc után sem szól egy szót sem.
-Hát...Öhmmm...-makogja ,majd mivel már másodjára mér végig tekintetével ,harmadik alkalommal én is követem szeme útvonalát és ekkor esik csak le.Még mindig egy szál törölközőben vagyok.
-Bazdmeg!-vágom magam kupán gondolatban.
Hogy indulhattam el így ajtót nyitni bárkinek is?Most meg aztán ,hogy pont Taehyung van itt ,milyen olcsó benyomást kelthetek...
De várjunk csak?Miért is érdekel ez engem?
Pont teszek ennek a pasasnak a véleményére!-válaszolom végül bizonytalan énemnek,majd ahelyett ,hogy az emeletre rohannék felöltözni ,ahogy azt eddig terveztem ,inkább csak mellkasom előtt keresztbetett kézzel vártam ,hogy kiderüljön minek is köszönhetem ezt a váratlan látogatást.
-Én csak...azért jöttem ,mert...-kezdi el lassan mondandóját ,mikor látja rajtam kezd felhúzni-mert kérdezni akartam valamit.
-És meg is kérdezed még ma ,vagy itt álljunk reggelig?-kérdezek vissza mire ő hitetlenkedve felciccen.
-Ha talán nem egy szál semmiben nyitottál volna ajtót ,talán szóhoz is jutnék nem gondolod?Vagy te mindenkit így fogadsz?
-Semmi közöd hozzá ,hogyan nyitok ajtót ,semmi közöd hozzá kinek nyitok még így ajtót és egyáltalán...Semmihez nincs közöd Kim Taehyung ami velem kapcsolatos!Szóval ha már nem teszed fel a hülye kérdésed akkor ,legalább ne is kérj számon!-hadarom ,mire valami az enyémhez hasonló heves visszavágást várnék,ám helyette ő csak dacos tekintettel néz vissza rám és csak ennyit mond:
-Már megkaptam a választ-ezzel sarkonfordul ,pár lépéssel letudja a két ház közti távot ,beront lakásukba és egy hangos csapással becsukja maga után az ajtót.
Ez meg mi a fene volt?-próbálom felfogni a történteket ,ám mivel semmi magyarázatot nem találok ,mit is akarhatott pontosan ,amire már tudtom nélkül választ is adtam ,tudom hosszú éjszaka elé nézek ,amiben alvás helyett az agyalásé lesz a főszerep.
Taehyung szemszöge:
-Semmi közöm hozzá...Semmi közöm hozzá...Mi az hogy semmi közöm hozzá?!?!-ismételgetem Hope imént hallott szavait ,mivel egyszerűen nem tudom felfogni ,hogy ezt mondta.
-Nincs hozzá semmi közöm?Nekem aki a múltban ,akkori szavaival élve az "élete" voltam ,ma már nincs hozzá semmi közöm?-bár tudtam ,hogy megbántottam annó legalábbis abból ötélve ,ahogy a távozásom napján viselkedett velem, de hogy ennyire?Azt nem gondoltam.
-Hiszen még csak meg sem könnyezte a távozásom-motyogom ,mikor már az ágyra dőlve ,a plafont bámulva kutatok elmémben régi emlékeink között.
Tisztán él emlékezetemben a kép ,mikor a ház előtt megáll a taxi.A szüleim ,a nagyi, a testvéreim mind a teraszon ölelkezve búcsúztattak hosszú percekig.
A sok puszi és jókívánság között viszont én egy valakit vártam még igazán.Őt.Hope-ot.A lányt aki előző este még a karomban tartva cirógattam.Aki miután nekem adta legféltettebb kincsét és életének nevezett ,majd még jópár forró csókkal ajándékozott meg.
Csakhogy ő nem jött.Én pedig mivel már nem várhattam tovább ,mert ideje volt indulnom ,utolsó ölelést adva családtagjaimnak elindultam a taxihoz.
Ekkor láttam meg.Mikor egy végső pillantást vetettem a házra ahol az előző esti csodát megéltem vele ,megláttam Őt.
Az ablakból üres tekintettel nézett vissza rám, én pedig mivel eluralkodott rajtam a hirtelen semmiből jött düh ,ezt annak tudtam be ,hogy amiket mondott éjjel ,azok a szavak és ígéretek ,mind-mind hazugságok voltak.Hazugságok ,amelyekkel darabokra hasította a szívem és végső lökést adott távozásomhoz.
-Na igen.Már el is felejtettem.És igaza volt.Már tényleg nincs hozzá semmi közöm-állapítom meg végül én is ,mire számban ismét megéreztem az emlékek okozta keserű fájdalom akkoriból már jól ismert ízét.
YOU ARE READING
Egy Idol Múltja /Taehyung ff./
Fanfiction"Temesd el a múltat azért, hogy lehessen jövőd!" Ezt a mondatot vette alapul évekkel ezelőtt Kim Taehyung is ,amikor feladva akkori életét ,elhagyta Daegu városát és mindenkit aki addig az élete része volt. Nagyszülei házát a BigHit hatalmas Dorm-já...
