Crowstorm [Befejezett]

2.rész

Reggel, amikor felkeltem anya már fent volt és a nappaliban etette Jeremyt.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Szia kicsim! Észre sem vettem, amikor haza értél.
-Tudom, apa mondta, hogy már elaludtatok.
-Milyen volt a koncert?-érdeklődött anya.
-Jól éreztem magam.-válaszoltam.
-Ennek örülök. Átvennéd egy kicsit Jeremyt, amíg kávét főzök?
-Hát persze.-vigyorogtam és anya máris átadta nekem a kis öcsémet. Minden percet imádok, amit vele tölthetek. Barna hajacskája kezdett göndörödni, ahogy nőtt és gyönyörű smaragdzöld szemeivel kíváncsian fedezte fel az arcomat.
-Szia Jeremy!-köszöntem neki mosolyogva, ő pedig válaszul kiköpte a cumiját és rám mosolygott. Leültem vele a kanapéra és játszani kezdtem vele az egyik csörgőjével. Kezeivel, lábaival kapálózott örömében és az egész nappalit az ő nevetése töltötte be.
-Milyen vidám az én pici fiam kora reggel.-jegyezte meg apa, miközben a nyakkendőjét igazgatta. Apa szálloda igazgató itt Los Angelesben.
-Bizony ám!
Jeremy és én is kaptunk egy-egy puszit az arcunkra apától, anyát pedig csókkal köszöntötte.
-Délután találkozunk! Sziasztok!-elköszönt és már itt sem volt. Anya karjaiba adtam Jeremyt, hogy tudjak inni egy kávét, aztán én is elköszöntem és elindultam dolgozni. Nem messze volt tőlünk a cukrászda, ahol dolgozom, így minden reggel gyalog tettem meg az utat odáig.
-Jó reggelt!-köszöntem a főnökömnek.
-Jó reggelt Amelia!-mosolygott Rayan. Lepakoltam a cuccomat és átöltöztem, közben pedig a cukrászaink Chad, Melany és Tyler már munkában voltak.
-Sziasztok skacok!
-Szia!-köszöntek szinte egyszerre.
-Alexy itt van már?-kérdeztem.
-Igen, hátul van a raktárban.-válaszolt Chad. Épp indultam volna utána, amikor már vissza is jött. Öleléssel köszöntöttük egymást.
-Alexy, légy szíves fordítsd meg a táblát! 8:02 van.-kérte Rayan. Alexy megfordította a táblát, hogy nyitva vagyunk és már kezdődött is a munka. Műszak vége előtt nem sokkal, Alexy ordított nekem.
-Amelia! Gyere a telefonhoz, téged keresnek!
-Egy pillanat! Kiviszem még a két puncskockát és megyek!-válaszoltam. -Igen?-szóltam a telefonba.
-Szia Amelia! Rosalya vagyok! Arra gondoltam én és Dake, hogyha lenne kedved, akkor elmehetnénk pénteken hármasban strandra. Itt van már július és még nem voltunk együtt sehol.
-Jó ötlet, de pénteken is dolgozom.-mondtam szomorúan.
-Ohh el is felejtettem! Nekünk pont szabadnapunk lesz. Nem tudod valahogy megoldani?
-Megpróbálom. Majd hívlak! Szia!
-Szia!
Miután letettem a telefont Rayanhoz ballagtam.
-Rayan! Lenne rám egy perced?
-Persze! Mondd csak!-mosolygott.
-Pénteken a barátaimmal strandra szeretnénk menni. El tudnál engedni arra a napra szabadságra?
-Hát persze!
-Szuper! Köszönöm!
Máris jobb kedvvel telt a hét első munkanapja. Nem volt túl nagy a pörgés, az átlagosnál nyugisabb napunk volt. 13:45-kor megérkezett a váltásunk, Kentin és Armin személyében. Alexy és én így végre leadtuk a műszakot és haza felé igyekeztünk. Egy plakáton akadt meg a szemem, mi szerint jövő hétvégén San Diego-ban lép fel a Crowstorm. Akaratomon kívül elmosolyodtam és máris hívtam Rosalyát.
-Szia csajszi! Képzeld a jövő hétvégén San Diego-ban koncertezik a Crowstorm!
-Szia! De jó, nincs is olyan messze tőlünk! Mindenképp ott a helyünk!-mondta boldogan.
-Naná!
-Na és elengedett péntekre a főnököd?-kérdezte Rosa.
-Igen, de hová is megyünk?
-Santa Monica State Beach.
-Az jó hely.
-Az ám! Akkor pénteken! Szia Amelia!
-Oké. Szia Rosalya!
Szóval, akkor strandra fogunk menni. Már alig vártam, hogy legyen péntek. Ezt a forró nyarat másképp ki sem lehetne bírni. Szerencsére gyorsan elment a hét és hamar jött a péntek. Indulásra készen vártam a barátaimat. Dake bepakolta a cuccainkat a csomagtartóba és elindultunk. Amikor oda értünk Rosával egyből lerohantuk az első fagyist.
-Nekem nem hoztatok fagyit?-kérdezte Dake tettetett szomorúsággal az arcán. Nevetni kezdtem és felé nyújtottam a fagyimat, de mire bele tudott volna nyalni bele nyomtam az arcába.
-Na várj csak kisasszony!-mondta pimaszul Dake, majd felkapott és rohanni kezdett velem a víz felé.
-Ne! Ne! Kérlek!-visítottam, de Dake ügyet sem vetve rám bele dobott a vízbe ruhástól. Rosalya pedig a partról nézte végig nevetve a kis akciónkat. Levegő után kapkodva vonszoltam magam a part felé. Levetettem a vizes ruháimat, még jó, hogy már otthon felhúztam a bikinimet. Épp hajamból csavartam ki a vizet, amikor Dake is megjelent.
-Gyertek a vízbe!-vigyorgott.
-Onnan jöttem!-förmedtem rá.
-Na ne izélj már, ez csak víz!
Kézen fogott engrm is és Rosát is, majd együtt mentünk be a vízbe. Mind a kettőnket felkapott az ölébe és egyszerre bele dobott minket a vízbe. Levegő után kapkova, egymásba kapaszkodva vergődtünk a vízbe, Dake pedig csak nevetett rajtunk. Rosavál összenéztünk és egy pimasz mosoly kíséretében bólintottunk egymásnak, majd egyszerre Dake hátára ugrottunk. A kis akciónk azonban sikertelennek bizonyult, mert Dake jóval erősebb volt nálunk és így nem sikerült a víz alá nyomni. Hamarosan Rosa megunta a játékot és kiment inkább a partra napozni, mi pedig tovább ökörködtünk. Éreztem, hogy a fürdőruhám kikötődött és gyorsan magam elé kaptam a kezeimet.
-Dake! Kösd meg légyszi!-kiabáltam és rögtön mögöttem termett. Alig éreztem magamon az érintését, olyan óvatosan ért hozzám. Miután végzett, a csípőmnél fogva, gyengéden maga felé fordított. Eltűrte az arcomba lógó vizes tincseket, hatalmas tenyerei közé fogta az arcom és lágyan megcsókolt. Ajkaink épp, hogy érintették egymást. Mind a ketten zavartan pislogtunk egymásra, majd Dake biztatóan rám mosolygott és újabb csókban forrtunk össze. A csókja lágy volt, de mégis heves. Levegő után kapkodva toltam őt el magamtól.
-Dake, ez nem helyes! Te vagy a legjobb barátom! Nem tehetjük ezt!-mondtam kétségbeesetten.
-Tudom és sajnálom! Az én hibám.-motyogta lehajtott fejjel.
-Nem csak a te hibád! Én is akartam!
-Felejtsük el az egészet, jó?
-Rendben és Rosának egy szót se!-zártam le a témát.