Álarc mögött||S.M.

~Tizennyolcadik fejezet~

- Ébresztő! - éreztem még Shawn puha ajkait az arcomon, ami annak ellenére, hogy jólesett, álmosan takartam el az magam előle.

- Aki szeretne velem jönni a stúdióba, annak muszáj korán kelnie. - kezdte el lehúzni rólam a takarót, nekem pedig egyből kippattantak a szemeim.

- Tényleg, a stúdió! Úristen, én is veled megyek! - keltem ki villámgyorsan az ágyból, Shawn pedig nevetve nézte, ahogy lábujjhegyen tipegve a fürdőszobába szaladok.

Őszintén megvallva imádtam Shawnnál lenni. Imádtam mellette kelni, imádtam reggelente a teraszán teát iszogatni, imádtam hallgatni, ahogy gitározik és imádtam a TV előtt összebújni vele. Hihetetlen, hogy az első igazi kapcsolatom ilyen jól alakul, nem is tudom mit tennék, ha ezt elveszíteném. De nem fogom. Hiszen én vagyok az a lány, akit este magához visz a buliból.

Nem is volt annál jobb érzés, ahogy a reggeli kanadai levegőt a tea forró gőze kompenzálja, miközben Shawn illata kúszott az orromba.

- Tudod miért vettem anno olyan kevésszer levegőt a közeledben?

- Persze. Azért mert már akkor is imádtad az illatomat és nem akartad, hogy az tűnjön fel, hogy túl mély levegőket veszel a közelemben. Pontosan tudtam.

- Hát... Ezt a pillanatot jól megölted. De azért szeretlek. - csíptem meg az arcát, akárcsak a szeretettől túlbuzgó nagymamák az unokáiknak.

-📷-

- Most egy új számod veszitek fel? - pillantottam Shawnra, aki vezetés közben az egyik kezét a combomon pihentette és csak akkor vette el onnan, ha váltani kellett.

- Az a terv.

- És miről szól? - piszkáltam a kézfején lévő tetkóját.

- Majd meglátod. - mondta egy mosoly erejéig levéve a szemét az útról.

Út közben szórakozva idéztem fel azokat az időket, amikor még folyton veszekedtünk egymással. Néha Shawn is jót nevetett az előadási módomon, tök jól szórakoztunk az út alatt.

- Szoktál magaddal hozni másokat is?

- Nem. Úgyhogy érezd magad megtiszteltetve. - mondta komoly hangsúllyal, de aztán a világ legaranyosabb mosolyával fordult felém, miközben kicsit megszorította a combom.

Ez egy nagyon jó nap lesz.

-📷-

Amint beléptünk a stúdióba Shawn első dolga az volt, hogy levegye a pólóját, én pedig mintha még sosem láttam volna így, bámultam meg. Amikor észrevette egy féloldalas mosoly kíséretében lépett elém.

- Olyan aranyos, hogy nem számít hányszor veszem le előtted a pólóm, te mindig ugyan azzal a kezdeti tűzzel a szemedben bámulsz meg. - cirógatta meg az arcom, majd puha csókot nyomott a számra.

Igaz, hogy Shawn az első barátom és az előtte lévő időkből szinte semmi tapasztalatom nincs csak egy félresikeredett első csók, én akkor is bátran ki tudom jelenteni, hogy senkit nem tudnék ennyire szeretni, mint Őt. Lehet kedvesebb, viselkedhet velem úgy, mint egy filmbe illő úriember, nekem akkor sem kellene. Nekem csak Shawn kell úgy, ahogy van. Nem számítanak az egy-egy alkalommal megejtett beszólásai, nem számít, hogy nem mesebeli szőke herceg. Csak az számít, hogy szeretem minden vele járóval együtt. Nem érdekelnek a rólam szóló gyűlölködő kommentek, a rosszindulatú pletykák az, hogy nap mint nap találom szembe magam rólam készült kevésbé előnyös képekkel. Mindez nem számít addig, amíg Shawn képei alatt vannak azok a kommentek és Shawn mellett állok azokon a képeken. Ha mellette tudhatom magam, nem érdekelnek.